Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Brüsszel pár hónapja pécézte ki az energiaszektort, mert erős a gyanú, hogy megakadályozzák a konkurencia nemzeti piacra lépését, a hálózati csatlakozás megnehezítésével vagy testre szabott árpolitikával kötik magukhoz a fogyasztókat. Mindez az alapszerződés 81-es cikkelyébe ütközik, amely tiltja az ármegállapodásokat, illetve minden versenytorzító eszközt. Az elmúlt években nagy feltűnést keltett a hajótársaságok elleni vizsgálat, 2003-ban az európai pvc-gyártók vagy tavaly az amerikai Intel félvezetőgyártó európai leányvállalatainál végrehajtott kutakodás.
Az EB rendszeresen végez a tagállamokban vizsgálatokat, hogy egy adott cég nem élt-e vissza domináns piaci helyzetével vagy nem kötött-e titkos ármegállapodást konkurens cégekkel. Ezek a vizsgálódások természetükből következően meglepetésszerűek, hiszen csak így biztosítható, hogy ne tűnjenek el bizalmas anyagok, hogy teljes hozzáférésük lehessen a cégek számítógépeken tárolt adataihoz.
A bizottsági tisztviselőket elkísérhetik a nemzeti versenyhivatal munkatársai, ez nem kötelező, bár az esetek többségében ez a gyakorlat. A brüsszeli fölkérésnek oka lehet, ha az EB szakértői nem beszélik a helyi nyelvet. Az Európai Bíróság 2001-es határozata szerint az EB kérheti a nemzeti bíróságoktól a hazai versenyhatóság segítségét, és az engedély megadásához a bíróság nem követelhet bizonyítékokat, pontosabban csak annyi információt, amennyi megalapozza a „rajtaütést”. Nincs recept a célterületen történt vizsgálat nyilvánosságra hozására. Általában akkor ad ki az EB sajtóközleményt, ha „látványos” akcióról volt szó, tehát közérdeklődésre számot tartható, nemzetközi cégekre és több országra kiterjedő, párhuzamos rajtaütésről van szó. Ugyancsak kényszerítve érzi magát a testület, ha a nemzeti sajtóban megjelenik az érintett cég tiltakozása vagy nem a teljes igazság kap teret, ilyenkor szinte kötelező az EB reakciója. A sajtóközlemény általában jelzi, hogy a vizsgálat önmagában nem jelenti, hogy a cég már „bűnösnek” találtatott.
A helyszíni vizsgálat elrendeléséhez nagyon alapos versenyjogsértési gyanú kell – nyilatkozta a Napi Gazdaságnak egy bizottsági illetékes. A vállalatok életébe „hátha találunk valamit” alapon, „spontán” nem lehet beavatkozni. Ha a lefolytatott vizsgálat, a lefoglalt dokumentumok megerősítik a gyanút, akkor természetesen az érintetteket is meghallgatják, és jogukban van válaszolni az írásos vádakra. Ha ezt az EB nem fogadja el, pénzbüntetést szab ki. A büntetés mértéke függ a szerzett haszon mértékétől, a jogsértés időtartamától, az együttműködési hajlandóságtól és elérheti egy adott cég legutolsó 12 havi forgalmának a 10 százalékát is. Vannak olyan esetek is, amikor önfeljelentés történik, megelőzendő a bizottsági leleplezést, például ha az új vezetés belső vizsgálata fényt derít egy kartellmegállapodásra, ebben az esetben a bírság sokkal kisebb. Ez megfordítva is igaz, a vizsgálat mesterséges akadályozása, dokumentumok eltüntetése, eltitkolása csak ronthat az ügyön. Nem árt tudni: az Európai Kartell Rendőrség ugyan széles jogkört élvez, ez azonban nem határ nélküli. Nincs joga például a testületnek betekinteni a cég és ügyvédje levelezésébe, minden ilyen értelmű hivatalos iratot vissza kell szolgáltatni és a benne lévő információk – legyenek azok bármilyen terhelőek – nem használhatóak fel.
