Az Európai Parlament (EP) 1979 óta bérli Strasbourg városától a Winston Churchill és a Salvador de Madariaga nevű épületeket, amelyekért a város maga is bérleti díjat fizet a tulajdonosnak, a holland SCI Erasmus nyugdíjalapnak. A parlament tavaly megegyezett az alappal arról, hogy az épületeket – összesen 136 millió euróért – megvásárolja. Az ügylet fölött mindenki napirendre tért volna, ha Strasbourg polgármestere, Fabianne Keller a Derniers Nouvelles d’Alsace című helyi lapnak nem árulja el, hogy a város a vásáron 29 millió eurót nyer. A parlamenti képviselőkben felmerült a gyanú, hogy az összeget az SCI Erasmus a piaci árnál lényegesen magasabb bérleti díjak fejében fizeti a városnak. Strasbourg természetesen cáfolja, hogy törvényellenesen járt volna el; Keller szerint a 29 millió euró egyfajta biztosítási díj arra az esetre, ha a parlament esetleg elköltözik a városból, a csalást emlegetők ellen pedig rágalmazási pereket helyezett kilátásba. Nem kizárt, hogy Strasbourg a várost – finoman szólva is – méltánytalan díjszabással vádoló német Bild Zeitung mellett Hans-Peter Martin osztrák EP-képviselő ellen is feljelentést tesz, aki az ügyletekben elsők között „szagolt korrupciót”.
Az épületekért az EP évente 10,5 millió eurós bérleti díjat fizet. A képviselők szerint ez 10–40 százalékkal haladja meg a méltányosnak tekinthető díjat; egyes becslések szerint csak a tavalyi évben 2,7 millió euró volt a „túlfizetés”. Az EP a strasbourgi főépületét – a Louise Weisst – 2004-ben 450 millió euróért vásárolta meg a várostól. Az árat akkor a helyi ingatlanárakhoz mérten állapították meg, az új fejlemények tükrében azonban ennek méltányosságára is a kétség árnya vetülhet. Strasbourg természetesen ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, miszerint a vételár, csakúgy, mint a bérleti díj, a piaci viszonyokat tükrözi.
Az EP az EU egyetlen közvetlenül választott testülete, amely egyik fő feladatának azt tekinti, hogy megakadályozza az adófizetők pénzének elherdálását. Ennek fényében érthető, hogy az állítólagos strasbourgi visszaélések alaposan felkavarták a kedélyeket. Az EP költségvetési bizottsága elhalasztotta a parlament 2004-es büdzséjének jóváhagyását, és felfüggesztette a bérleti díjak kifizetését. Josep Borrell parlamenti elnök levélben kérte Dominique de Villepin francia miniszterelnököt, hogy segítsen tisztázni a helyzetet. A már említett Martin szerint az adófizetőket Strasbourg 26 év alatt minimum 30, de akár 150 millió euróval is megrövidíthette, de rajta kívül több képviselő is hasonló összegeket említ. Az ügy kivizsgálására albizottság alakult, amelynek azonban Strasbourg nem adott felhatalmazást arra, hogy beletekintsen az SCI Erasmusszal kötött szerződésekbe. A képviselők azt sem tartják kizártnak, hogy a gyanús ügyletekről a parlamenti adminisztráció is tudott.
A botrány nyomán felerősödtek azok a hangok is, amelyek azt követelik, hogy az Európai Parlament hagyjon fel a költséges gyakorlattal, amely szerint minden hónapban négy napra Brüsszelből Strasbourgba költözik. A strasbourgi székhely megszüntetéséhez azonban Párizsnak is hozzá kell járulnia. Elemzők szerint a francia vezetés sem zárkózik el, de a beleegyezés ára várhatóan egy másik európai intézmény – talán a European Institute of Technology kutatási központ – Franciaországba költöztetése lesz.
Csaba Ferenc