Az európai lakosoknak körülbelül 2 százaléka él külföldön – derül ki a firenzei egyetem irányítása alatt működő PIONEUR projekt felméréséből. Az áttelepülők 30 százaléka partnerét vagy családját követve érkezett új hazájába, 24 százalékuk a jobb életkörülmények reményében, 25 százalékuk pedig egy állás kedvéért hagyta el – hosszabb-rövidebb időre – szülőhazáját. Családi okok miatt Olaszországba érkeznek a legtöbben, az életminőség javulásának reménye elsősorban Franciaországba és Spanyolországba vonzza a külföldieket, a munka és a tanulás szempontjából pedig Nagy-Britannia és Németország a fő célpont. A jobb életviszonyok miatt költözők elsősorban városlakók, akik többnyire vidéken telepednek le, míg a munkahely miatt elvándorlók többsége vidékről a célország nagyvárosaiba költözik.
A külföldiek új hazájukban általában nem kétkezi munkát végeznek – ebből a szempontból a Németországban élők jelentenek kivételt –, Nagy-Britanniában például legtöbben a pénzügyi szektorban helyezkednek el. A tipikus külföldi a középosztály tagja, európainak érzi magát, és jól össze tudja egyeztetni hazájához és a befogadó országhoz fűződő kapcsolatait.
A felmérés szerint a külföldön élők politikailag aktívabbak az átlagnál, és inkább balra, mint jobbra húznak. Az európai választásokon általában részt vesznek, ebben a tekintetben a spanyolok a legaktívabbak. Hazájuk politikai rendszerével szemben az olaszok a legkritikusabbak, míg a közéleti aktivitás leginkább a britekre jellemző.
A PIONEUR projekt által végzett vizsgálat eredménye összecseng az Európai Bizottság egy korábbi jelentésével, amely szerint az unió tíz új tagállamából jóval kevesebb munkavállaló érkezett a régi tagállamokba, a munkaerő-vándorlás pedig főként pozitív hatású volt: hozzájárult a hiányszakmák helyzetének és ezen keresztül az EU gazdasági teljesítményének javulásához.
Csaba Ferenc