Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Dánia vezeti azt a listát, amellyel a londoni központú Centre for European Reform (CER) az Európai Unió 25 tagállamát, valamint a bővítés következő körében csatlakozó Bulgáriát és Romániát rangsorolta az EU-reformok megvalósításának szempontjából. A három skandináv tagállam jó helyezése – Svédország a második, Finnország a hatodik – arra utal, hogy a reformok ügye és a jóléti-szociális rendszer nem zárja ki egymást. Nem véletlen tehát, ha a közgazdászok Európa-szerte foglalkoznak azzal a kérdéssel, miként lehetne a kutatás-fejlesztés ösztönzését a dolgozók (és nem a munkahelyek!) biztonságával kombináló dán modellt adaptálni.
Az európai reformok ügye a jelentés szerint Lengyelországban áll a leginkább csehül. Az ország szinte minden fő pontban a „kerékkötők” közé került, ami azonban még ennél is riasztóbb, az elemzők a tavalyi választás után felállt jobboldali kormánytól nem is várnak komolyabb változást. A korábbi fekete bárány Olaszország valamelyest előbbre került ugyan, de – nem utolsósorban a Fazio jegybankelnök távozásához vezető botránysorozatnak köszönhetően – továbbra sem büszkélkedhet jó helyezéssel.
Magyarország a középmezőnyben, a lista 15. helyén áll, és egyetlen területen sem került sem a legjobbak, sem a legrosszabbak közé. A térségben – Szlovéniát nem számítva – Csehország helyezése a legjobb: a prágai politikát a CER az állami támogatások és a környezetvédelem területén is követendő példának tekinti (bár az innováció ügyében elmarasztalja). A lista nem túl előkelő, 22. helyére szorult Szlovákia a távközlés és a szociális reformok területén nyújtott gyenge teljesítménye alapján került szégyenpadra.
A CER az Európai Bizottság és az Európai Parlament tevékenységét is értékelte. A parlament a kikötőüzemeltetés liberalizálásának megakadályozása miatt fekete, a bizottság viszont az egységes pénzügyi piac létrehozása melletti kiállása miatt piros pontot kapott.
A belső piac liberalizálása, valamint a munkanélküliség mérséklését és a munka hatékonyságát növelő intézkedések elfogadása a legkevésbé sem zökkenőmentes. Ezt támasztják alá a fiatalok alkalmazásának „rugalmasabbá” tételét célzó francia törvénytervezet elleni tömegtüntetések, a nyugdíjkorhatár emelése elleni belgiumi tiltakozás, valamint az EU belső piacának szabadságát kétségbe vonó franciaországi, spanyolországi és lengyelországi fejlemények. A CER jelentése is hangsúlyozza: meg kell találni az egyensúlyt a gazdaság liberalizálása és a szociális biztonság között. Az előbbi túlsúlya a lakosság széles tömegeinek elégedetlenségével, a másik az európai gazdaság stagnálásával fenyeget.
