– Mennyire volt sikeres az elmúlt egy évben az uniós pénzek felhasználása? A kifizetések ugyanis 2005 elején viszonylag alacsony szinten álltak, a pályáztatási rendszer nehézkesen indult be.
– A múlt év decembere óta jelentősen fölgyorsult a folyamat: összesen mintegy nyolcezer pozitív döntés született, ötszázmilliárd forint értékben, ebből kétszázmilliárdot le is kötöttek összesen 3725 szerződéssel, tízmilliárd forintot pedig már ki is fizettek. A kifizetett összegek azért alacsonyak, mert a projektek teljesítését követik. Persze vannak már befejezett szerződések is, több mint kétszáz elvégzett projekt van mögöttünk.
– Nehéz volt Magyarország számára az első év?
– Az első év nagyon nehéz volt, ugyanúgy, mint minden más tagországnak. Mára viszont jelentősen fölgyorsult a folyamat, megszülettek az ezt segítő rendelkezések, törvénymódosítások. A pályázók érdekét szolgálja, hogy hamarabb pénzhez juthatnak, ráadásul az igazolásokat sem előre, hanem a szerződéskötéssel együtt kell beadni. Emellett rendelkezésekkel próbálunk javítani a pályázókkal való együttműködésen; ez azért fontos, mert a visszaélések elkerülése érdekében eddig hibajavításra visszaküldték a pályázati anyagot, most viszont formai hibák esetén tudunk segíteni.
Jó eredménynek tartom, hogy egy év alatt a nemzeti fejlesztési terv (NFT) összes költségvetésének 40 százalékáról született döntés. Az újonnan csatlakozók között a beérkezett pályázatok számában vezet Magyarország, a szerződéskötések, kifizetések terén pedig másodikak vagyunk.
– A magyar vállalkozások mennyire jártasak a pályázásban?
– A jelek szerint nagyon, hatalmas az érdeklődés, a formai hibák pedig kiküszöbölhetők. Sokkal inkább az a probléma, hogy a magyar vállalkozók és az önkormányzatok nagyon kevés saját tőkével, fedezettel rendelkeznek. Ha pedig időben csúszik az eljárás, akkor már lehet, hogy elveszti a cég azt a piacot, amelyre éppen be akar törni, vagy érdekeltségét akarja szélesíteni. Ilyen „sérülékeny” vállalati és önkormányzati körrel nehéz egy adminisztratív és bürokratikus rendszert elfogadtatni, de a magyar kormány progresszív lépéseket tett ennek érdekében.
– Hogy állnak az operatív programok? Az utóbbi időben főként a ROP kapott sok kritikát.
– Nem lehet ezeket a programokat összehasonlítani. Az AVOP például csak szeptember–októberben – a SAPARD program lezárása után – tudott elindulni. Óriási különbség van a ROP és a GVOP között is. A ROP több száz milliós, milliárdos beruházásokat segít, a GVOP-ban pedig elsősorban 5–10 millió forintos kisebb projektek jelennek meg. Logikus, hogy a nagyok között dönteni is nehezebb, illetve a milliárdos szerződést megkötni jóval nagyobb feladat, mint az ötmilliósat.
Közöttük helyezkedik el a HEFOP, ahol olyan központi projekteket találni, amelyek a foglalkoztatási intézményrendszert működtetik; ebben az esetben a minisztérium köti a szerződést egy mögötte lévő kht-val, amelyik pályáztat. A legproblematikusabb, amikor megjelenik a civil szféra is, amelyiknek kevés a forrása és nem is kell önrészt fizetnie, ám a legnehezebben készíti el a tanulmányát. A kiírókat dicséri, hogy bár csaknem száz jogcímre lehet pályázni, nem volt olyan, amelyre ne lett volna jelentkező, csak olyan volt, amelyre kevesebb.
– Az eddigiek alapján elmondható, hogy sikerül felhasználni a 2004–2006-os időszakra kapott uniós pénzeket?
– Fel kell tudnunk használni. Veszteségek nyilván lesznek, mindig is voltak; például mintegy tíz százalékos „bukás” a megszokott mérték az előttünk járó országok, például Spanyolország és Portugália esetében. Ez néha abból is adódik, hogy olyan területen fejlesztenek, amelyet az unió nem hajlandó finanszírozni. Esetleg a nyertes a projektet nem tudja megcsinálni, így vissza kell fizetnie a pénzt. A PHARE-nál 92–96, az ISPA-nál pedig 92–94 százalékos felhasználási arányt sikerült elérni, mindezek alapján megvan a reményünk, hogy összességében 90 százalék fölötti lesz a felhasználás.
– Az EU-val szemben milyen magyar egyenleget vár 2005-ben?
– A 2004-es évet 76 milliárd forintos többlettel zártuk. Az idén 100–120 milliárd várható, 2006-ban 150–180 milliárd, majd 2007-től megháromszorozódnak a források. A 2007–2013 közötti időszakban a 24 milliárd eurós uniós kifizetéssel szemben csak 6–7 milliárd euró lesz a magyar befizetési kötelezettség, így a többlet 16–18 milliárd euró lehet; ez évente átlagosan mintegy 500 milliárd forintos magyar többlet. Így a költségvetési időszak végére 600–700 milliárdos plusszal is számolhatunk. Mindez komolyan segítheti a magyar költségvetés egyensúlyának javulását.
– Az elmúlt egy év tapasztalata alapján nem dukálna az uniós ügyeknek egy önálló minisztérium?
– Mindig azt mondtam, hogy nem, továbbra is így gondolom. Mi számítunk ugyanis a legkorszerűbb elemnek a magyar államigazgatásban, mivel horizontálisan mindegyik tárcánál jelen vagyunk. Az európai ügyek hivatalának megvan a tárcákon belül a maga partneri sora, akikkel az európai koordinációs tárcaközi bizottságban érleljük ki a végső magyar álláspontot. Ugyanez van a fejlesztéspolitikai kabinetben is, ahol a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) a csúcs, de minden egyes tárcánál ott vannak a fejlesztéssel foglalkozó kollégák. Jogi értelemben pedig egy vagyok a miniszterek között; ha konfliktus adódik, azt vagy a fejlesztéspolitikai kabinetben – ezt a miniszterelnök vezeti – vagy az európai ügyek kabinetjében – ezt én vezetem – kell megoldani.
– Hol tart a második nemzeti fejlesztési terv prioritásainak kijelölése?
– A kabinet a múlt héten elfogadta a nemzeti fejlesztési koncepciót. Jövő héten kezdődik a társadalmi egyeztetés, utána pedig a négypárti egyeztetés. Majd újra a kabinet elé kerül, a parlament pedig szeptember elején dönthet róla. Ezalatt mi a stratégiát kezdjük el kidolgozni: milyen operatív programok legyenek, mennyi pénz jusson ezekre.
– A kormányfő sokszor hangoztatta, hogy tudatos ágazatpolitikát kell folytatni; tudják már, melyek lesznek a „győztes” ágazatok?
– A gazdasági tárca által készített háttéranyagban ezek már szerepnek; eszerint a hat kiemelt terület, köztük a járművezérlés, a biotechnológia, a környezetvédelemmel kapcsolatos ipari tevékenység, a kutatás-fejlesztés. Hogy ezeken belül pontosan melyek lesznek a fő ágazatok, csak később dől el. Az ágazatok hatékonysága nagyon fontos, azokat kell támogatni, amelyek a többire pozitív hatással vannak.
