Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az általános érdekérvényesítést és a pályázatokkal kapcsolatos lobbizást külön kell választanunk. Ma már nem lehet olyan politikai/gazdasági területet találni, ahol ne alakultak volna többé vagy kevésbé erős lobbiszerveztek, amelyek Brüsszelben is fenntartanak irodát. Ezek a szervezetek a közösségi politika alakításának megfelelő szereplőit arra próbálják rávenni, hogy számukra kedvező döntéseket hozzanak az adott területen. Ennek a lobbinak több színtere is van a közösségi intézményekben, főleg az Európai Bizottságban és az Európai Parlamentben.
Óvatos becslések szerint is több mint háromezer érdekcsoport, több mint félezer európai és nemzetközi szövetség és 12-13 ezer hivatásos lobbista próbálja befolyásolni a közösségi jogalkotást. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szakemberek nagyobb horderejű politikai döntéseket próbálnak befolyásolni, nem pedig egyes, az unió által talán támogatott kisebb projektek sorsát. Aki a strukturális alapok vagy a közösségi programok pályázatain elindul, nem sért és nem támogat lobbiérdekeket.
A lobbizás során a lobbizó fél a rendelkezésre álló kommunikációs csatornákon keresztül ismerteti szempontjait a döntéshozókkal, annak érdekében, hogy valamely döntést a számára kedvező irányba befolyásoljon. Ha ezt elfogadjuk fogalommeghatározásként, akkor a pályázatokkal kapcsolatban a következő tényt kell figyelembe vennünk: az objektív és független bírálati rendszer jellemzője, hogy a bírálók és a pályázók között kizárja a kommunikáció lehetőségét, ennek megfelelően az európai uniós pályázatok elbírálása során lobbizásra nincs mód.
A nemzeti szintű projektek esetében a döntéshozatal más módon történik, itt a gazdasági és egyéb megfontolások mellett politikai szempontok is szerepet kapnak (azt, hogy egy autópálya milyen irányba halad, természetesen nem az dönti el, hogy melyik város pályázik ügyesebben, stb). Az európai szinten megvalósuló projektek esetében is hasonló a helyzet, itt is jellemző az, hogy a nagyobb volumenű fejlesztési projektek gazdaság-politikai konszenzus alapján jönnek létre és nem egy független bírálati folyamat eredményeképp. Ezek a projektek néha több milliárd euró elosztásáról szóló döntéseket jelentenek, így megéri aktív lobbitevékenységet folytatni értük.
A pályázatokkal kapcsolatosan folyó lobbitevékenység legintenzívebb területe az európai politikaformálás, valamint a többéves nemzeti és európai programok kialakítása, amelynek során a megfelelő kommunikációs csatornával rendelkező gazdaság-politikai szereplők a számukra kedvezőbb irányba alakítják ezeket a programokat (pl. környezetvédelmi határértékek vagy K+F prioritások meghatározása európai szinten, egyes régiók infrastrukturális fejlesztéseinek rögzítése a nemzeti programokban, stb). Így mind a nemzeti tervek, mind pedig az európai gazdaság-politika egésze a különböző érdekcsoportok – gyakran egymásnak feszülő – érdekérvényesítése mentén formálódik.
