Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A német munkanélküliség a háború óta a legmagasabb szintre került, ezért az egész Európára vonatkozó prognózist módosítani kellett. Bár az ellenzék (a németországi) és a nemzetközi gazdasági szervezetek a munkaerőpiac liberalizálása mellett érvelnek, tudjuk, hogy egy masszív struktúrát hosszú évekbe kerül megváltoztatni. Mindenesetre most több mint ötmillió német állampolgár munka nélkül van.
A magyar infláció régen nem látott alacsony szintre süllyedt. A GDP bővülése közel van a négy százalékhoz. A szlovák, észt, lengyel eredmények szintén kecsegtetők.
Közeledünk egymáshoz? Úgy értem, az új államok felzárkóznak a régiek szintjéhez? Szó sincs róla. A frissen csatlakozott gazdaságok öt százalékkal sem járulnak hozzá az unió GDP-jéhez.
Az erősorrend a kontinensen belül nem nagyon változik. Ha nem csak az unió tagjait vizsgáljuk, akkor a két vezető gazdaság Liechtenstein és Luxemburg. Két miniállam, óriási potenciállal.
Magyarországon a vásárlóerő alapján számított életszínvonal az EU-átlagnak még mindig csak körülbelül a hatvan százaléka; és Csehország, különösképpen pedig Szlovénia továbbra is előttünk áll a listán, az első több mint öt, az utóbbi tizenöt százalékponttal megelőzve minket. De azért az biztató, hogy a lengyeleket és a szlovákokat egyaránt kenterbe verjük.
Az országon belül az egyes térségek vásárlóereje a GfK hét éve végzett vizsgálatsorozata alapján nem sokat módosult. Az persze említésre méltó, hogy Győr-Sopron a legerősebb megye a fővárost követően. Fejér megye most a harmadik helyre szorult a korábbi második pozícióból.
Győr-Sopron, Fejér, Vas és Pest megyén kívül a többi rendre az országos átlag alatt található. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyes városok nem emelkednek ki a térségükből. Székesfehérvár továbbra is őrzi vezető helyét a megyeszékhelyek között.
Budapest külön is megér egy misét. Miközben a huszonhárom kerület közötti különbségek csökkennek, a főváros vásárlóereje a korábbi értéket felülmúlva harmincöt százalékponttal az országos átlag fölött van. A legerősebb, a budapesti II. kerület (az országos átlag kb. 170 százaléka) és Kiscsécs (27 százalék) között majdnem hat és félszeres a különbség.
A feladat most már kettős. Egyrészt csökkenteni kell az országon belüli eltéréseket, másrészt helyt kell állni a nemzetközi porondon, egyre jobban odafigyelve a velünk együtt az unióba belépő országokra. Nem feltétlenül Berlin, Párizs vagy akár Athén a viszonyítási alap. Ahogy a Financial Times megfogalmazta: érdemes figyelni az új tagállamokra, ahol akár még egy Pozsony–Tallinn tengely is kialakulhat. Ha lesz valaha is ilyen, remélem, lejjebb húzzák azt a vonalat. Az erővonalat.
