Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A legtöbb olyan új, vagy nagy volumenű üzlet, amelyet ma Magyarországon nemzetközi vállalat jelent be, túlnyomórészt kedvező fogadtatásban részesül. Új munkahelyek, fejlődés az infrastruktúrában és általában véve élénkülő helyi gazdaság – ezek a fogalmak, amelyekkel gyakran találkozunk, még ha egy kisebb ipari beruházásról van is szó.
Más a helyzet azonban a kereskedelem esetében. Egy konkrét üzlet nyitása az adott településen jó hír, de az ágazat egészét tekintve inkább a szkepticizmus és a negatív megítélés jellemző. A gazdasági élet szereplői, a (szak)politikusok, az érdek-képviseleti szervezetek vezetői egyaránt a beszállítók és a kereskedők kétségtelenül gyakran problémákkal terhelt kapcsolatát, a dolgozók gyenge érdekérvényesítő képességét és a hagyományos városstruktúrák és tradíciók lerombolását vetik a kereskedelmi cégek szemére.
De tényleg ez az igazság a fejlett gazdaságok egyik hajtóerejéről?
A 2003. év ötszáz legértékesebb vállalatának elemzése azt mutatja, hogy a kereskedelem a hatodik legjelentősebb szektor a piaci kapitalizáció mutatója szerint. A harminc legnagyobb globális játékos összértékesítése meghaladja az ezermilliárd eurót. Miközben a hagyományos gazdasági ágazatok jelentősége a GDP termelésében visszaszorulóban van, a kereskedelem egyre többet tesz hozzá.
A disztribúciós szektor – amely az európai statisztika szerint magába foglalja a nagy- és kiskereskedelmet, valamint a gépjármű-értékesítést is – a teljes foglalkoztatás tizenhat százalékát adja, a hozzáadott értéke pedig tizennégy százalék. A helyzet a magyar gazdaságban sincs másképp. A kereskedelem a második legfontosabb ágazat a GDP termelésében és a munkaerő-piacon.
Az európai vállalkozások több mint negyven százaléka a disztribúciós szektorban tevékenykedik. Ez négymillió céget jelent. Ezen belül a kiskereskedelem önmagában tizenhárommillió főt foglalkoztat.
A legtöbb ipari szektorral szemben – amelyek az alacsony termelési költségek keresése iránti folyamatos kényszerben új piacok felé mozdulnak el – a kiskereskedelem helyben teremt munkahelyeket. Továbbá fontos szerepe van az alacsonyan képzettek, a legfiatalabbak és a nők foglalkoztatásában. Mindezeken túlmenően a részmunkaidős lehetőségek egy jelentős hányada is itt realizálódik.
Sokszor éri kritika a nagy alapterületű egységek beruházóit. A korlátozó gyakorlatra Európán belül leginkább a francia és osztrák szabályozást szokták felhozni érvként. Egy amerikai elemzés a Wal-Martról azonban árnyalhatja ezt a képet. Minden egyes nagyméretű egység létesítése száz új munkahelyet teremt az áruház közvetlen környezetében. A nyitást követő öt éven belül mintegy ötven állás azonban megszűnik a Wal-Mart kis- és közepes vállalkozásokra gyakorolt kedvezőtlen hatása miatt. A szaldó ennek ellenére ötven új munkahely.
A munkaerő-piac az unió egyik kiemelt fontosságú területe. Éppen ezért kell kitüntetett figyelemmel kísérni a kereskedelemben zajló folyamatokat. A kereskedelem társadalomra kifejtett hatása azonban többet jelent ennél. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a kiskereskedelem vezető szereplőinek az alacsony árakat kikényszerítő stratégiája szoros összhangban van az infláció leszorítását célzó törekvésekkel. Hiszen a háztartások jövedelmük valamivel több mint egynegyedét napi cikkekre költik. Természetesen az olcsóság csak megfelelő minőséggel párosulhat és nem jelentheti a fogyasztói érdekek ignorálását.
A kereskedelemnek az elmúlt években bekövetkezett dinamikus bővülése a gazdaság más területeit is stimulálta. Hány gépjárművet szereztek be a láncok a felértékelődő logisztika céljára? Mekkora beruházások történtek az információtechnológia területén? Hány milliárd forintot költöttek hirdetésre a kíméletlen versenyben?
Közvetítő szerepe miatt a kereskedelem sokkal komplexebb szerepet tölt be a gazdaságban, mint amilyen hangsúlyt és lobbierőt Magyarországon az elmúlt tizenöt évben kapott. Pedig érdemes kooperálni vele. Elég, ha 2010-re, az euró bevezetésének tervezett időpontjára gondolunk. Európa kiskereskedői alapvető partnerként működtek együtt az egységes pénznem viszonylag sima bevezetésének folyamatában.
Kozák Ákos,
a GfK Piackutató Intézet igazgatója
