Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A kétfrontos konfliktusok elkerülése érdekében Magyarországnak együtt kell működnie a jelenleg nettó haszonélvező tagállamokkal a közösségi kassza növelése érdekében, s majd csak ezt követően szabad a források elosztását illetően magyar javaslatokkal előállni – véli Szemlér Tamás, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének (VKI) tudományos főmunkatársa. A nagy befizető államok ugyanis megnyerhetőek az újonnan csatlakozó és elmaradottabb országok támogatására, azonban szükség van a régi haszonélvezőkkel való együttes lobbizásra a befizetések emelésének kikényszerítése céljából.
A magyar mozgásteret több tényező is korlátozza, így az uniós költségvetés vitatott nagyságrendje, a EU megtorpant növekedése, a monetáris unió takarékosságra való ösztönzése, a volt NDK integrálásából származó negatív tapasztalatok, a költségvetés tetemes részét kitevő agrártámogatások 2013-ig történt rögzítése, új közösségi politikák (versenyképességi programok, kohéziós programok) finanszírozási igénye, valamint az eddigi nettó haszonélvezők ragaszkodása korábbi pozícióikhoz. Amennyiben a különböző érdekeket nem sikerül összehangolni, úgy az EU eddigi egyik legnagyobb válsága sem zárható ki a következő években, közölte Inotai András, a VKI igazgatója.
Ilyen körülmények között a most csatlakozott nyolc kelet-közép-európai ország kollektív fellépése, valamint speciális helyzetükre építő fejlesztési célkitűzés elfogadtatása mellett érdemes érvelni. Ellentétben a korábbi bővítések geopolitikai sajátosságaival, a földrajzi egység indokolja nagy, a határokon átnyúló infrastrukturális és környezetvédelmi projektek beindítását és a közös költségvetésből való finanszírozását. Ehhez meg kell azonban nyerni nemcsak a többi friss csatlakozó, hanem a térség valamennyi államát is. Az EU keleti határán lévő államokat felölelő regionális infrastrukturális programok pozitív üzenetet hordoznának a későbbi csatlakozóknak, feltehetőleg hatékony pénzfelhasználást tesznek lehetővé, a modernizáció egyik alapjául szolgálnának, elejét vennék az újraelosztási alkuknak, megfelelnének a nettó befizetők érdekeinek, növelnék az EU kohézióját és hozzájárulnának a biztonságpolitikai stabilitásához.
Ezen túlmenően törekedni kell a strukturális és kohéziós pénzek utóbbi javára történő billentésére, a versenyképességi célokra létrehozandó alapból való részesedésre; érvelni kell a mezőgazdasági tételek befagyasztása és a területfejlesztési összegek emelése mellett; bizonyítani kell, hogy Magyarország alkalmas a források felszívására (ebben egyébként Magyarország az egyik legjobban teljesítő a friss tagok között); konstruktívan kell közelíteni a közösségi kérdésekhez, valamint a magyar fejlesztési célokat az európai fejlődés keretébe kell ágyazni – fűzi hozzá Inotai.
A VKI kutatói a Miniszterelnöki Hivatal, majd a Nemzeti Fejlesztési Hivatal megbízásából és anyagi támogatásával készítette el a 2007–2013-as közös költségvetés vitájának megindulása körüli kiinduló állapot felvázolását és térképezte fel az egyes érdekcsoportok álláspontjait, érdekeit. A költségvetéssel kapcsolatos kutatások tovább folytatódnak, a most következő szakasz egyik prioritása lesz a lehetséges érdekkoalíciók (kiemelten az új tagok lehetséges érdekkoalíciói) feltérképezése, illetve a speciálisan az új tagok felzárkóztatását célzó intézkedésekre vonatkozó elképzelések kidolgozása – számolt be Szemlér Tamás.
