Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Egyesült Államok túl messzire ment vállalatai támogatásában. Az úgynevezett Byrd-indítvánnyal nemcsak a hazai vállalatokat akarta védeni a külföldi dömpingtermékektől, de egyúttal kárpótolta is őket az „elmaradt potenciális haszonért” is: a kiszabott dömpingadó 2000-től folyamatosan nem az amerikai kincstárt, hanem az érintett cégeket gazdagította, főként az élelmiszer- és az acélszektorban. Az EU-panasznak a WTO is helyt adott, és idén augusztusban az Európai Bizottság már kijelölte azon amerikai termékek körét is, amelyekre az uniós tagállamok büntetővámot szabhattak ki. Az intézkedést Pascal Lamy, a kereskedelempolitikáért felelős biztos nyáron még nem élesítette be, időt akart adni Washingtonnak a törvény megváltoztatásra. Miután ez elmaradt, Brüsszel most elérkezettnek látta az időt és érvényesíti az évi 40-50 millió dollár értékű vámot.
Az érintett termékek (ágazatok) körét még nyáron úgy szabták meg, hogy az lehetőleg választási kárt okozzon a republikánusoknak, elsősorban citrusfajtákra, szabadidőjárművekre, dohányra, papírtermékekre és órákra terjedt ki. Carlo Trojan, az EU WTO-nagykövete szerint a Bush-kormányzat tulajdonképpen hajlana a törvénymódosításra, ám annak nincs esélye a kongresszusban, amelyre az amerikai ipar részéről hatalmas nyomás nehezedik. Az egyik lobbista a Timken golyóscsapágygyár tulajdonos-vezetője: a cég tavaly 92 millió dollárt kapott a dömpingadóból, ami a vállalat tavalyi nyereségének éppen duplája volt. Aligha véletlen, hogy Timken úr a republikánusok egyik ismert adakozója.
A holland Volkskrant idézi Trojant, aki szerint a szankció nem ássa alá az EU–amerikai kereskedelmet. Bush elnök újraválasztása sem befolyásolja hátrányosan a gazdasági kapcsolatokat, különösen annak fényében, hogy Washingtonban köztudott volt – John Kerry sem folytatott volna kevésbé protekcionista gazdaságpolitikát. Választási programjában ő is kilátásba helyezte a külföldi konkurenciával szemben a hazai munkahelyek védelmét.
