Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Európai Parlament energiaügyi bizottságának ülésén, amelyen Loyola de Palacio leköszönő energiaügyi biztos az elmúlt öt évben elért eredményeket értékelte, heves vita alakult ki az atomenergiáról, az Oroszországgal való együttműködésről, a környezetvédelmi szempontokról és az Európai Unió energiaellátásának biztonságáról. A mintegy húsz hozzászólás során Hammerstein Mintz spanyol és Turmes Claude luxemburgi zöld párti képviselők élesen bírálták, hogy a bizottság nem foglalkozott az atomenergia leépítésével, Ek Lena svéd liberális képviselő hiányolta az alternatív energiák erélyesebb támogatását. Jordan Cizelj Romana szlovén konzervatív képviselő viszont azt hangsúlyozta, hogy a kelet-nyugat irányú energiaforgalom nem csupán az orosz kapcsolatra, hanem a kelet-közép-európai új tagállamok infrastruktúráira is épül, amit az EU-nak pénzügyi és költségvetési szempontból is szem előtt kell tartania. Herczog Edit magyar szocialista képviselő külön rá is kérdezett az infrastrukturális beruházások finanszírozásának lehetőségeire. Válaszában Loyola de Palacio úgy vélte, hogy lassan, de garantáltan megtérülő befektetésekről lévén szó, a finanszírozásra megfelelő lehetőséget biztosít az Európai Kutatási és Fejlesztési Bank, Herczog további kérdéseire reagálva pedig elmondta, hogy az európai liberalizált energiapiacon a leendő biztos feladata lesz garantálni a versenyt és a fogyasztók szabad választási jogát a különböző szolgáltatók között, miközben folytatnia kell az energia hatékonyabb felhasználásáért eddig tett erőfeszítéseket is.
A biztos szerint minden 1999-ben vállalt kihívással sikerült szembenézni, és megszülettek a legkomolyabb feladatok teljesítéséhez szükséges kezdeményezések. Ezek között említésre méltó a megújuló energiák fejlesztéséről és használatáról szóló irányelv, az energetikai hatékonyságról szóló rendelet, a jövő energiaügyi kihívásait elemző Zöld Könyv, vagy az Orosz Föderációval folytatott állandó és bővülő energiaügyi együttműködés.
Az EU-energiapiac helyzetét ismertetve de Palacio asszony felhívta a figyelmet: az unió minden téren harmadik országoktól függ, legyen szó földgázról, szénről vagy olajról. Az energia iránti kereslet csak nőhet, a készletek pedig nem bővülnek, tehát ennek a függőségnek véget vetni semmiképpen nem lehet. Így különösen felértékelődnek a fogyasztás racionalizálására és növekedésének korlátozására irányuló intézkedések. Ezekkel párhuzamosan fontos csökkenteni a geostratégiailag bizonytalan arábiai olajtermelő térségnek és az olaj világpiaci árfolyam-ingadozásainak való kiszolgáltatottságot. A kulcspartner a jövőben mindenképpen Oroszország lesz. Célszerű lenne ugyanakkor támogatni az EU olajkészlet-gazdálkodásának összehangolását és integrálását, mert máskülönben nemzetközi válság esetén a Nemzetközi Energia Ügynökség keretein belül minden egyes tagállam a többitől független, kizárólag saját érdekeinek megfelelő lépésekre kényszerülne, feláldozva egyúttal az egységes és integrált európai energiapiacot. A leköszönő bizottság erre irányuló kezdeményezése nem járt sikerrel, de de Palacio asszony reményét fejezte ki, hogy utódja, Kovács László, újraindítja és véghezviszi ezt az intézkedést. A kérdés azért is különösen fontos, mert a válságkockázatok nem a készletek kiszámítható fogyásában, hanem az EU-piac ellátását minden pillanatban fenyegető, kiszámíthatatlan támadásokban (például terrorcselekmény) rejlenek.
Az elektromosság piacán komoly kockázatok fenyegetik a rendszer mindenkori biztonságát, amint ezt a 2003-ban bekövetkezett hatalmas áramszünetek is bizonyították. Mindenképpen lehetővé kell tenni a kínálat és kereslet közötti folyamatos egyensúly fenntartását. Ez egyben jelenti a fogyasztás racionalizálását, hatékonyságának növelését, termelési kapacitástartalékok biztosítását. Ilyen körülmények között a búcsúzó biztos többször és erélyesen hangsúlyozta: legalább középtávon, sőt 30-40 éves távlatban nem létezik semmilyen alternatív megoldás a nukleáris erőforrásra. Ugyanakkor biztosítani kell az egységes európai elektromos hálózat fizikai kiépítését, az új tagállamok hálózatainak csatlakoztatását, kapacitásaik felzárkóztatását, nem feledve az alternatív, megújuló és „tiszta” energiaforrások 2010-ig ütemezett fejlesztését sem.
Az energiapolitika általános távlatait illetően a leköszönő biztos felhívja utódja figyelmét, hogy nem elegendő célkitűzéseket megfogalmazni és elvárásokat támasztani, hanem meg kell hozni a végrehajtáshoz és kivitelezéshez szükséges konkrét intézkedéseket is.
