A társasági adóval kapcsolatos kérdéseken túl egy másik, nemkülönben jelentős problémával is szembe kellett nézniük az Európai Unió pénzügyminisztereinek minapi tanácskozásukon. Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke felhívta ugyanis a figyelmet arra, hogy a közös fizetőeszközt néhány, az EU-hoz újonnan csatlakozott országban nem „euro”-nak írják: Szlovéniában például az „evro” név használatos, Lettországban az „eiro”, s bizony, Magyarország is kilóg a sorból a hosszú „ó”-s „euró”-val. Ez önmagában nem volna katasztrófa, csakhogy 1997-ben az akkori pénzügyminiszterek megállapodtak arról, hogy a majdani valutauniós tagok – a más ábécét használó Görögország kivételével – kötelezően az "euro"-t használják, s ezt tüntetik fel a közös bankjegyeken és pénzérméken.
A szóban forgó országok ugyan még csatlakoztak az euró(euro?)zónához, így a készpénz vonatkozásában a probléma még nem érinti őket, ám az egységes fizetőeszköz neve előfordul szinte az összes hivatalos uniós dokumentumban, itt tehát már létezik a diszkrepancia. A pénzügyminiszterek ezért felkértek EU-jogászokat, hogy sürgősen kezdjenek el foglalkozni az üggyel. Ugyancsak megoldatlan kérdés egyébként – s ez már a jelenlegi tagok esetében is fennáll –, hogy mi a pénz többes száma: van, ahol „euro”, van, ahol „euros”.
Miután a tanácskozáson Jean-Claude Junckert, Luxemburg kormányfőjét s egyben pénzügyminiszterét nevezték ki valutauniós pénzügyminiszteri tanács elnökévé, rögtön vita támadt arról, hogy ki viselje a jövőben a „Mr. Euro” nevet. A sajtó ezt már megelőlegezte Junckernek, ám Trichet szintén igényt tart rá, és meg van győződve igazáról. A konfliktus momentán elsimíthatatlannak látszik, megoldást idővel az jelenthetne, ha Junckernek vagy Trichet-nek egy hölgy lenne majd az utódja. Ha azonban mindkettejüket hölgy követi…
Papp Zoltán