A múlt heti EU környezetvédelmi miniszteri találkozó egyik témája a brüsszeli bizottság minapi javaslata volt az árvízvédelem összehangolásáról. Az Európai Bizottság szerint elérkezett az ideje, hogy a közösség ne csak az áradás okozta károk enyhítésében vegye ki részét. (Tavaly óta az úgynevezett katasztrófaalap egymilliárd eurójából erre is telik.) A tagállamokban felgyülemlett védekezési tapasztalatot érdemes megosztani, az információk kellő időben történő átadása és a kockázati tényezők felismerése és kiértékelése szintén hozzájárulhat a hatásosabb védekezéshez. A sokéves tapasztalat segíthet az áradással fenyegetett folyó- és tengerparti övezetek föltérképezésében, a nemzetközi összefogás, koordináció hozzájárulhat a várható áradások pontosabb előrejelzéséhez. 1998–2002 között az unióban mintegy száz alkalommal fordult elő komolyabb árvíz, beleértve az Elba és a Duna menti két esztendővel ezelőtti katasztrófát. A négy év alatt az áradások hétszáz ember halálát okozták, mintegy félmillióan váltak átmenetileg hajléktalanná, a becsült anyagi kár pedig összesen 25 milliárd euróra rúgott. Az Európai Bizottság már csak azért is fontosnak tartja a közösségi szintű fellépést, mert szakértők szerint a jövőben szaporodnak az árvizek. Az ember beavatkozása a természetbe, mint az erdőirtás vagy a folyók „kiegyenesítése”, az árterületek zsugorodása és a helytelen területfejlesztés-tervezés mind kockázati tényező, amelyeknek már a felismerése is előrelépés.
Aligha véletlen, hogy Brüsszel éppen az EU soros holland elnöksége idején rukkolt ki az összefogásra tett javaslatával: az ország évszázados küzdelme a tengerrel a probléma elsőszámú szakértőjévé avatta a hollandokat, akik azonnal fel is karolták a kérdést és az elnökség prioritásává emelték.
Domokos László
Gordon Tamás