Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A tudásalapú gazdaságban az emberi forrásokba való beruházás a tudomány és a korszerű csúcstechnológia (S&T) szférájában elengedhetetlen feltétele a versenyképességnek. A világ legnagyobb „S&T észgyárai” között az EU a listavezető (2,14 millió új diplomással 2000-ben) az USA-val (1,07 millió) és Japánnal (1,1 millió) szemben. Európában a diplomások 26, Japánban 21, az USA-ban pedig 17 százaléka az S&T szférájából kerül ki. Ráadásul a 90-s években az S&T diplomások száma Európában sokkal gyorsabban nőtt, mint az USA-ban vagy Japánban. Európában marasztalni ezeket a tehetségeket még mindig nagy kihívást jelent. Az EU és a tagországok szintjén is sokféleképpen próbálják vonzóbbá tenni a kutatói pályát. De valóban igaz-e az állítás, hogy Európa szenved az agyelszívástól? Három éve 26 000 szakember az EU országaiból ment az USA-ba és 7300 a csatlakozó országokból. Ugyanilyen nagy azoknak az európaiaknak a száma, akik az USA-ban doktoráltak és ott maradtak. Az uniós országokban született 15 000, 1999-2000-ben diplomázott és az USA-ban doktorált fiatal tudós közül mintegy 11 000 tervezi, hogy ott marad, a Közép- és Kelet-Európából érkezettek között ez az arány 70 százalékos. De ha közelebbről megnézzük ezeket az adatokat, kiderül, hogy az abszolút számok elenyészőek a 40 millió diplomás uniós állampolgárhoz képest. Az amerikai bevándorlási statisztika adatai azt mutatják, hogy a beérkezett S&T dolgozóknak csak 7-8 százaléka jött Európából, miközben a visszaáramlásról nincsenek megbízható adatok.
A kutatók mobilitása az Európán belül hagyományos nemzeti tendenciákat tükrözi és főleg az EU tagországai között valósul meg (az összes S&T hallgatók 50 százaléka). A „külföldiek” aránya az összes felsőfokú hallgató között országonként különbözik: Nagy-Britanniában 15, Belgiumban 11, Olaszországban csak 1,4 százalék. Az európai kutatók számára a külföldi munkában a legfontosabb a munka minősége, a nagyobb karrier lehetősége és a fejlett technológiákhoz való hozzáférés. Ugyanakkor olyan tényezők is számítanak, mint a befogadó szervezet, illetve munkaadó reputációja, más kutatóintézetek jelenléte és a munka/fizetség jobb aránya.
Az EU-országok reintegrációs kezdeményezésekkel szoros kapcsolatokat alakítanak ki a kutatókkal, különösen az USA-ban, azzal a céllal, hogy visszanyerjék őket. Ide tartoznak a Marie Curie Akció kezdeményezései, amelyek az USA szerepét kívánják növelni az EU-projektekben, például amerikai hallgatókat invitálva Európába. Ezért a Marie Curie Akció európai alapjába befolyt pénzeszközök 10,7 százaléka az USA állampolgárainak rendelkezésére áll majd.
Az „agyelszívás” miatti nyugtalanságot tények nem támasztják alá. A kasseli és a maastrichti egyetem legfrissebb kutatási eredményei azt mutatják, hogy az USA-ba kivándorlók száma csökken, az új EU-tagok kutatói pedig hazatérnek, bízva az unió nyújtotta lehetőségekben.
