Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A május elsején az unió tagjaivá váló közép- és kelet-európai országok felkészültségét illetően ma már nem az uniós joganyag elsajátítása a fő kérdés, hanem az, hogy a csatlakozás sikerét mennyiben veszélyezteti a korrupció – kezdi globális jelentésének a térséggel foglalkozó részét a Transparency International (TI) korrupcióellenes szervezet. Az Európai Bizottság többször megállapította, hogy a régió országainak többségében a korrupció komoly, az uniós jogrend alkalmazását és a piacgazdasági működést is fenyegető problémát jelent, de a TI hivatkozik az Open Society Institute tanulmányára is, amely szerint a közbeszerzések és a pártfinanszírozás terén, valamint az érdekütközéseket tekintve a bajok súlyosabbak, mint ahogy a bizottság látja. Tovább rontja a helyzetet, hogy a posztszocialista országok közkultúrája bár gyakran elítéli, mégis tolerálja a korrupciót. Magyarország megítélése egyébként még viszonylag kedvező, hazánk a TI felmérései alapján a csatlakozók közül a harmadik legkevésbé korrupt Észtország és Szlovénia után.
Az unióról azonban szintén nem mondható el, hogy fel lenne készülve a gondok kezelésére. Az EU-nak nincs önálló és egységes stratégiája a korrupcióra vonatkozóan, a meglévő nemzetközi konvenciókon túl a kérdés az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik. A jelenlegi tagoknál a korrupcióellenes küzdelem a Brüsszel által reméltnél lassabban halad, ami részben a politikai elitek ellenérdekeltségéből adódik. A leendő tagokat illetően a Bizottságnak sikerült némi nyomásgyakorlással elérnie a nemzeti korrupcióellenes stratégiák kidolgozását – nyolc országban már létezik ilyen, Észtországban és Szlovéniában készül –, de ezzel kapcsolatban a TI szerint alapvető gondot jelent, hogy Brüsszel a korrupció büntetésére helyezi a fő hangsúlyt, nem pedig a megelőzésre. A helyzet javítása érdekében a szervezet egy sor intézkedést javasol, ilyen például a pártok közti konszenzus kialakítása arról, hogy a korrupció elleni fellépést a lehető legjobban depolitizálják, továbbá a kutatási tevékenység erősítése, a meglévő intézmények és mechanizmusok hatékonyságának erősítése újak létrehozása helyett, a különböző tisztségekből fakadó érdekütközések nyilvánosságra hozatalának kötelezővé tétele, a közbeszerzésben érintett tisztviselők átfogó felkészítése az etikai normákból, valamint a külső megfigyelők fokozottabb bevonása a versenytárgyalási folyamatokba.
