Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Egy Milánó külvárosában lévő bevásárlóközpont tulajdonosa líra-napot tartott, amely meglepő sikerrel járt. Nemcsak a sajtó ostromolta meg a boltot, hanem a vevők is rohamot indítottak: hármas sorokban várták a pénztároknál, hogy lírakötegekkel fizethessenek.
A BBC-nek nyilatkozó Marco Pizzi áruház-tulajdonos szerint az akció azért volt sikeres, mert az emberek újra tudták, hogy pontosan mibe kerül az, amit vesznek.
Kezdettől gyanús minden olasznak, hogy az euróban meghatározott ár jóval több, mintha lírában kellene fizetni. Az étkezdékben, kávézókban rendszeres vitatéma az árkérdés, a tévék talkshow-jaiban, az újságokban már-már megszállottan foglalkoznak a témával. A vita középpontjában az áll, hogy mekkora áremelkedést okozott tavaly az euró bevezetése.
A Nemzeti Statisztikai Intézet, az Istat szerint az éves inflációs ráta 2,5 százalék, a decemberi infláció pedig 2,8 százalék volt. Egy független kutató csoport, az Eurispes ugyanakkor azt állítja, hogy a tavalyi infláció a 29 százalékot is meghaladta!
A vásárlói szervezetek ezzel értenek egyet. Főleg az alapvető fontosságú cikkek, mint például a tej és más élelmiszerek, a tömegközlekedés, éttermek árai nőttek. Az érdekvédelmi szervezetek bizonyítottnak tekintik, hogy a pénzcserét sokan árdrágításra használták fel, ami körforgást indított el, mert az áremelés láttán a nem spekulánsok is átírták az árcédulákat.
Azt az Istat is elismeri, hogy volt példa túlzott áremelésre tavaly, különösen a zöldségboltokban, a kávézókban és az éttermekben, de igyekszik meggyőzni a közvéleményt, hogy a független kutatóintézet teljesen tudománytalan módszerekkel jutott a 29 százalékos inflációs összegzést megalapozó adatokhoz.
Először is: a számításuk azon alapult, hogy mit mondtak nekik a vásárlók - véli Gianpaolo Oneto, az Istat egyik vezető statisztikusa. Ráadásul mindenki nagyobb áremelést érez a ténylegesnél, ha alapvető, mindennapos cikkek ára nő.
A kormányzat mindenesetre igyekszik alacsonyan tartani az inflációt, és más eszközökkel is megpróbálja csillapítani a kedélyeket. Egy javaslat szerint újra hivatalosan is elő kellene venni a kettős árjelzést, hogy az olasz vásárlók legalább jobban megértsék: mennyit fizettek azért, amit vettek. (Ez éppen ellentétes az Európai Bizottság szándékával, miszerint nyártól mindenütt át kellene térni a csak euró-jelzésű árcédulákra, mert a kettős árjelzés akadályozza az euró pszichés elfogadását.)
Egy másik ötlet szerint az euróérméket bankjegyekre kellene cserélni, hogy az emberek ne adják ki olyan könnyen a kezükből az 1 és a 2 euróst, ahogy azt a jóval kisebb értékű líraérmékkel megszokták. A szakemberek szerint azonban Olaszországban már valószínűleg lehetetlen lesz megteremteni az euró iránti, korábban remélt szimpátiát.
