Hiányzik a magántőke

A lengyel parlament várhatóan az év közepén fogadja el az autópálya-programról szóló 1994. évi törvény módosítását, amely megengedi, hogy a magánbefektetők az eredetileg rögzített 15 százaléknál nagyobb arányban használjanak fel közpénzeket a fizetős autópályák építéséhez. Ahhoz, hogy a kormány belássa: állami segítség nélkül nem épül új út Lengyelországban, az építőipari cégek kitartó lobbizására és az autópályák teljes - már a gazdaság továbbfejlődését is veszélyeztető - fizikai elhasználódására volt szükség - írja a Business Central Europe.
A törvénymódosítással létrejön egy nemzeti autópálya-alap, amelyet évről évre a költségvetés bevételeiből, a privatizációs bevételekből és kötvénykibocsátásból kell majd feltölteni. Az alap minden egyes autópálya-beruházás költségének maximum a felére nyújt fedezetet, kivételes esetekben a felhasznált közpénzek aránya ennél nagyobb is lehet. Ha a fizetős autópályán nyereség keletkezik, akkor annak egy részét a befektető köteles visszaáramoltatni az állami pénzalapba. A profitot tehát részben a soron következő autópálya-projektekbe forgatják vissza. A kormány a lanyha befektetői érdeklődés miatt időközben el is engedett 300 kilométert a feszített autópálya-tervből.
Az eset kapcsán a lengyel kormány fájdalommal vette tudomásul, hogy a nagy infrastrukturális beruházásokban nem építhet kizárólag a magánszféra megtakarításaira. Elemzők szerint a kabinet rosszul mérte fel a helyzetet, amikor azt feltételezte, hogy a magánbefektetők minden erőfeszítés nélkül meg tudják előlegezni az építési költségek 85 százalékát. A tapasztalt nyugati szakemberek segítségével kidolgozott ambiciózus programot kezdetben élénk érdeklődés kísérte, a várható közúti forgalomról szóló becslések láttán azonban a vállalatok felismerték: jó esetben is legfeljebb a pénzüknél maradhatnak, nyereségre 20-30 éves távlatban sincs kilátás.
T. K. ZS.