Az Európai Unióban és az OECD más tagországaiban az utóbbi évtizedben a környezetvédelemben is előtérbe kerültek a gazdasági eszközök, amelyek az adminisztratív szabályozással ellentétben nem kötelezik, hanem - valamilyen közvetlen érdekeltséget teremtve - ösztönzik a termelőt a környezetkímélőbb eljárásokra. Ezek két legjellemzőbb megnyilvánulási formája a környezetterhelési díj és az adó, amelyek többnyire egymás alternatívájaként jelennek meg. A kettő közti lényeges különbség, hogy a környezetterhelési díjból származó pénzek címzett bevételként csorognak az államkasszába, így azokat pontosan meghatározott - általában a környezetállapot javítását szolgáló - célokra fordítják, az adóbevételek felhasználása ezzel szemben nincs előre rögzítve. Az OECD az ajánlásaiban többnyire ellenzi a bevételek megpántlikázását, és a környezetterhelési díjat a fejlett gazdaságokban inkább átmeneti megoldásnak tekinti. A szakértők elismerik ugyanakkor, hogy az néhány területen jól bevált, például Hollandiában, ahol a szennyvízkibocsátást sújtják vele.
Nem lebecsülendő előnye a terhelési díjnak, hogy mivel a bevételeket visszaforgatja a gazdaságba - mégpedig többnyire a szennyezéssel kapcsolatos célokra -, a társadalmi és intézményi elfogadtatása könnyebb, mint bármilyen adóé. Hátránya ugyanakkor, hogy rugalmatlan, azaz meggátolja a források mindenkori optimális elosztását.
Az ökoadóból származó bevételt az állam felhasználhatja a költségvetési deficit csökkentésére vagy akár kiválthat vele más adónemeket is. Ez utóbbi megoldás szintén megkönnyíti az ökoadó társadalmi elfogadtatását, főleg ha vele egyidejűleg - mint Svédországban - a személyi jövedelemadó mértéke csökken. (Magyarországon a zöld tárca egyedi megoldást szorgalmazott: egy háromdimenziós - levegőre, vízre és talajra vonatkozó - környezetterhelési díjat próbált kombinálni az áfa- és az szja-kulcsok egyidejű csökkentésével. A tervezet végül az átfogó adó- és járulékreform elhalasztása miatt került le bizonytalan időre a napirendről.) Az élőmunka adó- és járulékterheinek csökkenéséből kiindulva miatt az ökoadóztatás hívei egyebek mellett a foglalkoztatottság javulásával érvelnek. Több ország tapasztalata igazolja ugyanakkor, hogy az ökoadó bizonytalanul hat a munkanélküliségre - néhol még növelheti is azt -, és jellemző hatása a foglalkoztatottság kismértékű javulása.
Paradox módon az ökoadókkal kapcsolatban néha az a probléma, hogy túlságosan jól működnek. Ezeknek az adóknak a végső célja ugyanis az, hogy minél gyorsabban visszaszorítsák a környezetszennyező tevékenységeket. Ha viszont ez sikerül, akkor csökken a belőlük származó bevétel, márpedig minden pénzügyminisztérium álma a kiszámítható és lehetőleg állandó bevételi forrás. A kétféle cél ütközésének eklatáns példája a svéd kénadó, amelyből 1991-es bevezetésekor évi 500 millió korona bevételt tervezett a kormány. A valóságban ennek a felénél is kevesebb folyt be, mivel a finomítók az adó hatására tisztított üzemanyagot kezdtek termelni, évi hatezer tonnával csökkentve a levegőbe jutó kén mennyiségét. Egy-egy környezetvédelmi sikertörténet tehát a pénzügyi kormányzat számára súlyos gondot okozhat.
A legrázósabb terület a terhelési díjak és ökoadók esetében is a külföldi versenyképesség. Ha nem a felhasznált anyagokat, hanem a gyártási folyamat eredményeként létrejövő terméket adóztatják - ez célszerű például a növényvédő szereknél, ahol a környezet nem a termék előállításakor, hanem a felhasználásakor szennyeződik -, akkor nincs gond, hiszen a hazai és importált termékre egyforma terhet rónak, az exportra termelt árut pedig felmentik az adó alól. Mindez összhangban van a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) rendelkezéseivel. Más a helyzet akkor, ha valamely iparág esetében az inputot - azaz a felhasznált alap- és segédanyagokat -, vagy a szennyezőanyag-kibocsátást adóztatják meg. Az ilyen adóterhek beépülnek a hazai termékek árába, csökkentik azok versenyképességét, a WTO-szabályok pedig nem engedik meg, hogy az illető ország ezt vámokkal, vagy valamilyen más kereskedelmi korláttal kompenzálja. Ilyenkor az állam felmentéseket osztogat a szennyező ágazatoknak, hogy megőrizze azok versenyképességét. Így történt ez a skandináv országokban is, ahol néha akkora támogatáshoz jutott egy-egy ágazat, hogy az már megkérdőjelezi az egész szabályozás komolyságát. Így sikerült ugyan megakadályozni a kérdéses iparágak külföldre menekülését, a környezet állapota viszont nem javult. Az igazi megoldást az jelentené, ha az ökoadókat egyszerre több országban vezetnék be. Erre azonban az unión belül kevés a remény: a brüsszeli bizottság egyelőre az olyan alapvető adónemekben sem tudta keresztülvinni az egységesítési törekvéseit, mint amilyen a forgalmi adó vagy a nyereségadó.
TÓTH GÁBOR
**** KERETBEN ****
Az OECD egy friss tanulmánya szerint a környezettel kapcsolatos adók - a szennyező termékek megemelt jövedéki adójától kezdve az önálló szén-dioxid-adóig - az összes adóbevétel átlagosan 7 százalékát biztosítják a fejlett országok költségvetésében. Ez a GDP 1-4,5 százalékát jelenti. A teljes ökojellegű adóbevétel mintegy kétharmada a benzinre és a dízelre, valamint a tüzelőanyagokra kivetett adókból származik. Az OECD szakértői is elismerik, hogy a szennyező iparágaknak adott támogatások mindenütt látványosan rontják az ökoadók hatékonyságát, sőt a gazdag országokban folyósított nagy összegű támogatások okozzák a legnagyobb kárt. Ennek ellenére a szervezet a Magyarországról szóló első környezeti jelentésében - mely két héttel ezelőtt kapott nyilvánosságot - nem hívta fel a figyelmet a káros gyakorlatra, kiállt viszont a környezetterhelési díj mielőbbi bevezetése mellett.
Az OECD egy friss tanulmánya szerint a környezettel kapcsolatos adók - a szennyező termékek megemelt jövedéki adójától kezdve az önálló szén-dioxid-adóig - az összes adóbevétel átlagosan 7 százalékát biztosítják a fejlett országok költségvetésében. Ez a GDP 1-4,5 százalékát jelenti. A teljes ökojellegű adóbevétel mintegy kétharmada a benzinre és a dízelre, valamint a tüzelőanyagokra kivetett adókból származik. Az OECD szakértői is elismerik, hogy a szennyező iparágaknak adott támogatások mindenütt látványosan rontják az ökoadók hatékonyságát, sőt a gazdag országokban folyósított nagy összegű támogatások okozzák a legnagyobb kárt. Ennek ellenére a szervezet a Magyarországról szóló első környezeti jelentésében - mely két héttel ezelőtt kapott nyilvánosságot - nem hívta fel a figyelmet a káros gyakorlatra, kiállt viszont a környezetterhelési díj mielőbbi bevezetése mellett.