Csehország a törvénykezés terén az utóbbi két évben behozta lemaradását az első körben csatlakozásra esélyes többi országhoz képest. Az energiaipar privatizációjában eddig viszonylag keveset lépett Magyarországhoz és Lengyelországhoz képest. A külföldi befektetők azonban már felsorakoztak a startvonalon, és ha a privatizáció beindul, valószínűleg gyorsan le is zajlik.
Csehországban 1998 januárjában hoztak létre egy testületet azzal a céllal, hogy a belföldi energiapiacnak független szabályozó szervezete legyen. A kormány és az ellenzék lényegében egyetért abban, hogy az energiaágazatot privatizálni kell. A kormányon lévő szociáldemokraták azonban sokkal lassabban szeretnék a fogyasztókra terhelni az energia piaci árát, mint az ellenzék. Ez utóbbi szívesen venné, ha a jelenlegi kormány felvállalná ezeket a népszerűtlen intézkedéseket. A cseh kormány évente 100 millió eurónak megfelelő összeget költ pusztán az energiaipari szerkezetátalakítás szociális következményeinek kezelésére. A versenypiac megteremtéséhez vezető első lépés már megtörtént. Az iparági monopóliumot feloldották, a nyolc regionális áram- és gázszolgáltatóban azonban egyelőre megmaradt az állami tulajdon. Kivételt képeznek azok az esetek, amikor az áramszolgáltató cégekből részesedést kapott önkormányza-tok eladták a résztulajdonukat külföldi cégeknek.
A fizetőképesség és a fizetési fegyelem - mint a régió minden országában - problémát jelent. Megtörtént, hogy a Vychodoceská Energetika áramszolgáltató fizetéselmaradás miatt rövid időre kikapcsolta egy kórház energiaellátását. A termelők a térségben szinte mindenütt arra panaszkodnak, hogy az állam által megszabott energiaárak nem fedezik a költségeiket.
A CHZ cseh állami energiavállalat, amely a piac 80 százalékát látja el, 1997-ben 42 százalékos áremelésre számított, tavalyelőtt pedig 40 százalékosra, de a közelgő választások miatt a pénzügyminisztérium csak 20 százalékot emelt.
Az Expandia nevű kicsi, de jó nevű cseh befektetési bank 2001-ig évi 15 százalékos áremelést jósol.
Csehország OECD-tagsága megköveteli a 90 napi felhasználásnak megfelelő olajkészletet, amit az ország teljesít is. Prágai diplomáciai források szerint az uniós szintre gyorsan fel tud zárkózni az ország, ezért az EU-val folytatott tárgyalások során a cseh kormány az energiapolitika egyetlen lényeges területén sem kíván átmeneti szabályozást kérni.
Lengyelországban heves viták közepette lassan indult és lassan is folyik az energiaipar privatizációja, hiszen stratégiai jelentőségű ágazatról van szó. A lengyel ipari termelés 22 százalékát nyújtó energiaszektor az alkalmazásban levők 18 százalékának ad munkát. Nemcsak az összesen 33 gigawatt kapacitású 34 régi erőmű sorsáról kell dönteni, hanem újak építésének engedélyezéséről is. Amerikai, német és angol cégek létesítenek országszerte gázfűtéses erőműveket, amelyek várakozásaik szerint leváltják majd a régi, környezetszennyező széntüzelésűeket.
Az első erőművi privatizációra 1997-ben került sor, amikor többéves tárgyalássorozat után az Électricité de France 80 millió dollárért megvette egy krakkói erőmű 55 százalékát. Azóta hét erőművet értékesítettek. Így került magánkézbe a lengyel áramtermelés több mint tizedét adó Patnów-Adamów-Konin komplexum kisebbségi részvénypakettje is. Legutóbb Észak-Lengyelország legnagyobb hőerőműve, a ZEW részvényeinek 80 százalékát kínálta eladásra az állam. Magának csak öt százalékot kíván megtartani, a fennmaradó 15 százalékot pedig a vállalat dolgozói kapnák meg.
A lengyel energiaipar legnagyobb privatizációs ügylete és egyben legnagyobb külföldi befektetése a napokban köttetett meg, amikor Európa hatodik legnagyobb közüzemi szolgáltatója, a svéd Vattenfall 235 millió dollárért megvette a varsói háztartások és üzemek több mint felének fűtését és áramellátását biztosító Elektrocieplownie Warszawskie SA 55 százalékát. Ez a lengyel árampiac 3, és a távfűtőpiac 24 százalékát látja el, árbevétele tavalyelőtt 290 millió dollár volt. A vevő vállalta, hogy öt éven belül 80 millió, tíz év alatt pedig összesen 600 millió dollárt fektet be a cég korszerűsítésébe; cserébe opciót kapott a tulajdoni részesedésének növelésére.
Az EU brüsszeli bizottságának Lengyelországról szóló legfrissebb jelentése hangsúlyozza, hogy az országban az energetikai igazgatás gyenge, labilis és nem hatékony, megoldatlanok a legfőbb problémák, főleg a koncessziós eljárások és a normák végrehajtása terén - ugyanakkor elismeri, hogy a szektorban tapasztalható némi fejlődés. Varsó több területen is derogációt kér - például az ország üzemanyag-tartaléka 2005-ig továbbra is csak 35 napi normál fogyasztásra lesz elegendő, ellentétben az unióban elvárt 90 nappal. Azt azonban vállalta a kormány, hogy 2005 végéig fokozatosan liberalizálja az áram- és a gázpiacot.
A szlovén energiarendszer szorosan kapcsolódik a nyugat-európaihoz. Az új energiatörvényt 1999 szeptemberében fogadta el a parlament. Az ország az utóbbi években beruházott a vízenergia és a termikus energia kihasználásába, valamint a krskói atomerőmű korszerűsítésébe. Az erőműveket a kormány stratégiai iparágnak tekinti és egyelőre nem akarja privatizálni, a gázpiac megnyitásáról pedig szakmai viták folynak. Az energiaárak általában magasabbak, mint a régió többi országában, de alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában. Az olajtermékek szabad árasak, kivéve a motorbenzint. Ugyancsak a kormány állapítja meg az elektromosáram-szolgáltatás tarifáit. A kőolaj árának jelenlegi meredek emelkedése közben a szlovén kormány bizonytalanságban van afelől, hogy a tendencia tartós lesz-e, és kell-e emiatt emelni az energiaárakat. Az emelés kockázatos: a inflációcsökkenés lassulásához vezethet.
B. T. J.-T. K.
**** KERETBEN ****
Miközben jó néhány EU-tagállam energiaszektorában már működésbe lendült a szabályozott versenypiac, Magyarországnak még nyolc hónapja van arra, hogy felkészüljön a kísérleti nyitásra. Bár a 2001. január 1-jei részleges liberalizáció nem kifejezetten az EU-csatlakozás jegyében történik, jó gyakorlat lehet az ország számára a felzárkózásban. Mellékletsorozatunk februári száma a nyugat- és a kelet-európai energiapolitikában végbement változásokra, valamint a dinamikusan változó energiapiac legújabb fejleményeire összpontosít.
Miközben jó néhány EU-tagállam energiaszektorában már működésbe lendült a szabályozott versenypiac, Magyarországnak még nyolc hónapja van arra, hogy felkészüljön a kísérleti nyitásra. Bár a 2001. január 1-jei részleges liberalizáció nem kifejezetten az EU-csatlakozás jegyében történik, jó gyakorlat lehet az ország számára a felzárkózásban. Mellékletsorozatunk februári száma a nyugat- és a kelet-európai energiapolitikában végbement változásokra, valamint a dinamikusan változó energiapiac legújabb fejleményeire összpontosít.
*
Függőség az orosz mamutcégektől
A közép- és kelet-európai országok közös gondja, hogy energiaellátásuk erősen függ az orosz importtól. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank szerint egy országnak akkor kell aggódnia, ha az energiaellátásának több mint 30 százaléka függ egyetlen szállító országtól vagy országcsoporttól. Ezt a nyugat-európai országok a hetvenes évek olajválságai idején keményen megtapasztalták, a kelet-európai országok pedig - okulva a példából - arra törekszenek, hogy lazítsák az instabil orosz gazdasághoz fűződő kötelékeiket és diverzifikálják energiaimportjukat. Lengyelország és Csehország Norvégiával írt alá egyezményt egy gázvezeték építéséről, a csehek emellett megépítettek egy kőolajvezetéket Németország felé, amellyel a teljes importszükségletet fedezni tudják. A régió országai azonban minden erőfeszítésük ellenére erősen függenek az orosz óriásvállalatoktól, a Gazpromtól és a Lukoiltól.
Ezek a cégek maguk is igyekeznek megtartani kelet-európai piacaikat, sőt terjeszkednek a régióban és magasabb árakra törekszenek. A Gazprom a szlovák állami gázipari SPP céggel létrehozta a Slovrusgazt, amely jelentős piaci szereplővé válhat a közeljövőben, és Bulgáriával is hasonló együttműködést alakított ki. A Lukoil Közép-Európát globális ambíciói első állomásának tekinti: 51 százalékos részesedést szerzett például a román Petrotel olajfinomítóban, és a térségben más hasonló cégekre is ajánlatot tett.