- Mit várnak az Európai Unió energiapiacának liberalizációjától és milyennek látják a saját cégük helyzetét?
Emmerich Endresz (RWE): Az energiapiac liberalizációja Nyugat-Európában is csak néhány évvel ezelőtt kezdődött. Általános tapasztalat, hogy az elektromos energia ára - különösen a nagyfogyasztók körében - jelentősen csökkent. Az erős piaci versenyben csak a leghatékonyabb és legnagyobb tőkeerővel rendelkező cégek tudnak talpon maradni. Éppen ezért vagyunk tanúi nagy fúzióknak, ami a távközlési üzletágban már régóta mindennapos téma. Mindezek figyelembevételével dolgozta ki az RWE és a VEW is a fúziós tervet.
Konrad Kreutzer (BW): Az egész EU-ban bejelentették az energiagazdálkodás liberalizációját. Néhány ország - például Nagy-Britannia és a skandinávok - nagyon korán megnyitották a piacaikat. Egyes tagok nemrég foganatosították a piacnyitást, mások viszont csak nehezen teszik meg a szükséges lépéseket. Ilyen Franciaország, ahol a folyamat nagyon vontatottan halad. A fél szívvel és késedelmesen végrehajtott francia liberalizáció vitákat váltott ki: a továbbra is állami tulajdonban lévő EdF ugyan szorgalmasan szerzi az üzleteket a megnyitott európai piacokon, de a saját állami monopóliumú piacát elszigeteli.
Az energiagazdálkodás liberalizációja a vállalatok új struktúráját eredményezi. Ez Skandináviában és Nagy-Britanniában már megmutatkozott, és Németországban is egyre inkább változik a cégek felépítése. A piacnyitás koncentrációval jár együtt. A németországi fúziók az RWE és a VEW, valamint a Veba és a Viag között csak ízelítői annak, ami ezután várható. A Bayernwerk és a Preussen Elektra még az idén fuzionálnak, amivel a két társaság az RWE és VEW mellett Németország legnagyobb és Európa negyedik legnagyobb energiaszolgáltatója lesz. Az, hogy az energiaárak esetenként drámaian csökkentek, az érintett cégek szempontjából persze nem csak örömöt jelent.
Jacques Peyrusaubes (EdF): A liberalizáció helyzete országonként nagyon eltérő: az EU-n belül is több piac létezik. Azokban az országokban, ahol a rendszer teljesen nyitott, az árak csökkentek ugyan, de várható, hogy hamarosan emelkedésnek indulnak. Azok a tagok, amelyek nemrégiben hajtották végre a liberalizációt, egyre inkább megijednek az események alakulásától és a túl gyors nyitás következményeitől. Az európai direktíva nem véletlenül törekszik a minimumra. Ezt az ütemezést tiszteletben kell tartani, és 2008 előtt meg kell vonni a tapasztalatok mérlegét. Ha ezt nem tesszük meg, előfordulhat, hogy néhány év múlva ugyanaz történik a villamos energiával, mint ami ma az olajjal. Az EdF minden típusú piachoz képes lesz alkalmazkodni. Leányvállalatainkon keresztül rendelkezünk a teljesen liberalizált piacok tapasztalatával, úgy Európában, mint például Dél-Amerikában. Termelőegységeink, európai beruházásaink, érdekeltségeink révén növelni fogjuk piaci befolyásunkat.
- Magyarországon Önök melyik modell bevezetését várják?
E. E.: A Gazdasági Minisztérium, a fogyasztók szakértői és az érintett cégek közösen igyekeznek kidolgozni az EC 92/96-os számú irányelv alapján a Magyarországra szabott megoldást. A viták még nem zárultak le, de szinte biztos, hogy Magyarországon egy hibrid modell jön létre. Ebben átmenetileg egymás mellett működik a versenyszerű és a szabályozott piac. Ezzel kapcsolatban nyitott kérdés a befagyott költségek feltárása és kezelése. Garanciákat kell találni arra, hogy a piac átlátható és keresztfinanszírozásoktól mentes legyen.
K. K.: Magyarország már 1995-ben elkötelezte magát a piaci modell mellett, amikor privatizálta az energiaszektort, és ezzel felvázolta az alapvető struktúrákat. Az eredeti modellt egyszerű következetesen végigvinni és megvalósítani. A rendszerben inkább a befagyott költségek okoznak problémát. Döntő kérdés, hogy ezek nagyságát hogyan állapítják meg, és ki viseli a terheket. Németországban a mai szerződéses ár és a jövőbeni piaci ár közötti különbséget a termelő cégekre hárítják. Magyarországon egészen más megoldást kell keresni, olyat, amelyben az erőművek is részt vállalnak. Fontos, hogy legyen egy független rendszerirányító, amely a szolgáltatók és a fogyasztók között semlegesen, ellenérdekeltség nélkül bonyolítja le az ügyleteket.
J. P.: Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy figyelemmel kísérheti, mi történik a csatlakozását megelőző három-négy évben az unión belül. Összehasonlíthatja a különböző országokban az árak és a szolgáltatások, illetve a minőség területén elért eredményeket a piacok nyitottságának függvényében. Szerintem Magyarország óvatosan fog eljárni. Nem egy valamennyi fogyasztó számára nyitott piacra kell gondolnunk, hanem az európai direktíva minimális alkalmazására.
- Mennyire elégedettek az itteni befektetéseikkel?
E. E.: Az RWE-EnBW konzorcium magyarországi befektetései hosszú távra szólnak. Már láthatók az első pozitív eredmények is, mert a megvásárolt társaságoknál jelentős beruházások révén sikerült lényegesen javítani a szolgáltatás minőségét és növelni a társaságok eredményességét. A gazdasági "gyógyulás" tehát már folyamatban van. A sportból vett hasonlattal élve a maratoni futásban mindig a végeredmény számít, mi pedig még csak az első ezer métert tettük meg.
K. K.: Nem vagyunk elégedetlenek. Néhány közülük jól alakul, néhány kevésbé. Az Édász például a legjövedelmezőbb magyarországi cégek közé tartozik. Ám a versenyben is ez a társaság a legveszélyeztetettebb, hiszen ez rendelkezik a legnagyobb részesedéssel a későbbekben feljogosított, azaz szabadon vásárló fogyasztók között. A Kögáz viszont 1995 óta nem fizetett osztalékot, és a hozam messze a garantált 8 százalék alatt marad. Ez egyáltalán nem kielégítő. Mivel kezdettől fogva ambiciózus szerkezetátalakítási és költségcsökkentési programot valósítottunk meg, az alacsony nyereségességnek nyilván más oka van. Az energiaárak - és ez az áram- és a gázárakra egyaránt vonatkozik - a tavalyi jelentős emelések ellenére sem elég magasak. A 2000. január 1-jei villamosenergia-áremelés nemcsak a jogos elvásárainkat nem éri el, hanem komoly kétségeink vannak afelől is, hogy összhangban van-e a vonatkozó törvényi szabályozásokkal. A mi üzletágunkban az áremelések viszonylag szerény mértékűek, míg az erőművek között aránytalanul magasak voltak. Ezért korrekciót várunk, elvégre az elosztó cégek nem igavonói az ágazatnak. Támogatjuk a kormány antiinflációs politikáját, ezt azonban nem lehet egyedül ránk építeni. A 2000. július 1-jei gázáremelés - aminek nagy várakozással nézünk elébe - nem végződhet ugyanígy.
J. P.: Az EDF által irányított két vállalat, az Édász Rt. és a Démász Rt. eredményei elfogadhatóak. Ennek két oka van: a többszöri áremelés, amelyről a privatizáció idején vállalt kötelezettségek tiszteletben tartása érdekében határoztak a magyar hatóságok, valamint a termelékenység növekedése, amely az elvégzett munka jobb minőségének és a két társaságban dolgozók alkalmazkodási képességének köszönhető. Az eredmények mindazonáltal alatta maradnak az eredeti elképzeléseknek.
- Ez év végén lejár a részvényeladási moratórium. Tervezik-e érdekeltségük eladását vagy további üzleti egységek megvásárlását?
E. E.: Hosszú távú célkitűzéseink vannak. Ha új befektetési lehetőségek nyílnak meg, természetesen gondosan megvizsgáljuk azokat, és adott esetben konkrét lépéseket teszünk.
K. K.: Erre a kérdésre nem kívánok válaszolni.
J. P.: Az EdF ipari vállalat, nem pedig pénzügyi befektető. Magyarországi beruházásunk hosszú távra szól, és egyáltalán nem áll szándékunkban csökkenteni az itteni invesztícióink mértékét. Ellenkezőleg, minden befektetési lehetőséget tanulmányozunk, nemcsak a villamosenergia-termelés, -szállítás és -szolgáltatás területén, hanem a hulladékkezelésre és -égetésre, a közvilágításra és az energiagazdálkodásra szakosodott leányvállalatainknál is. Egy több típusú energiára épülő, széles körű szolgáltatáscsomagot tervezünk.
- Önök szerint mely pontokon kellene erősíteni a hazai energiapiacot ahhoz, hogy talpon maradjon a piacnyitás után? Mi a véleményük arról, hogy külön kellene választani a közszolgálati és a versenypiaci tevékenységet?
E. E.: A versenypiac működésének legfontosabb feltétele az átláthatóság. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy kiszámítható, szakszerű jogi keretek álljanak fel. Ugyanilyen fontos a rendszerirányítás problémájának megoldása, ami véleményünk szerint információkezelés kérdése. Az eddigi törvénytervezetek a tevékenységek szétválasztásának kérdését különféleképpen kezelték. Az uniós irányelv két lehetséges változatot kínál: a társaságok könyv szerinti, illetve szervezeti felosztását. A legtöbb uniós tagállam tapasztalatai szerint a jelenleg rendelkezésre álló nagyon fejlett elektronikus adatfeldolgozás miatt nem feltétlenül kell magas költségekkel új társaságokat alapítani.
K. K.: A közüzemi szolgáltatás és a szabad vásárlás közötti szétválasztás szerintem elfogadható. Nagy kérdés, hogy míg a feljogosított fogyasztók körében biztosan lesz kereslet a kedvező villamos energiára és gázra, a most tervezett feltételek mellett lesz-e elég ajánlattevő. E nélkül ugyanis nem alakul ki a versenypiac. Ajánlatok belföldről és külföldről egyaránt jöhetnek és kell is, hogy jöjjenek. Nem csupán arról van szó, hogy importáljunk "olcsó" áramot, hanem arról is, hogy Magyarországon megfelelő ajánlatokat lehessen tenni.
J. P.: A magyar villamosenergia-piac továbbra is talpon marad, bármilyen legyen is a szabályozás. Attól függően azonban, hogy milyen döntések születnek, mások lehetnek a szereplők. Az import túl gyors megnyitása magában hordozza a termelő erőművek bezárásának kockázatát, és ez jelentős összegű befagyott költségeket jelenthet. Ügyelni kell arra, hogy ezeket a költségeket kizárólag a feljogosított nagyfogyasztók állják, ne a kisfogyasztók. A határok megnyitását új szereplők - külföldi szállítók, árambrókerek - megjelenése kíséri majd. A fő akadály azonban nem a szabályozáshoz, hanem az MVM-nek a termelőkkel és a szolgáltatókkal kötött szerződéseihez kapcsolódik. Ezeket a hatósági döntések nem kérdőjelezhetik meg. A tevékenységek szétválasztásában elegendőnek tűnik a számviteli elkülönítés, fenntartva az ellenőrzés lehetőségét a szabályozó számára. Ez a megoldás látszik a leggazdaságosabbnak és ez egyben a kitűzött cél is: megnyitni a piacot az árak csökkentése érdekében.
- Milyen intenzitású árverseny kialakulására lehet számítani a magyar piacon a nyitás után?
E. E.: A verseny erősségét egyelőre nehéz megbecsülni. Magyarországon az áramtarifák soha nem fogják elérni azt a szintet, amelyről Nyugat-Európában indultak. A háztartások jelenleg a nyugat-európai áraknak mintegy felét fizetik, és a mai szerkezet miatt az áramszolgáltatóknak még az igazi nagyfogyasztókkal szemben is nagyon alacsony az árrésük. Várható, hogy a verseny először az erőművek és az import oldalán indul meg. A verseny intenzitása attól függ, hogy milyen megoldásokat találnak a befagyott költségek problémájára. De a verseny gyorsabban indul és keményebb lesz, mint azt ma a legtöbben képzelik.
K. K.: Az árverseny intenzitása attól függ, hogy lesz-e elegendő résztvevő, aki megfelelő ajánlatot tud tenni.
J. P.: A 2001. január 1-jén kezdődő első fázisban a feljogosított fogyasztók száma eléggé korlátozott lesz, ezért kifejezetten erős árverseny várható a magyar áramtermelők ajánlatai és a Magyarországra irányuló importajánlatok között. Kérdés azonban, hogy a feljogosított fogyasztók valóban alacsonyabb árat fizetnek-e majd, hiszen éppen ők azok, akik a versenyből származó befagyott költségeket is megfizetik.
- Hogyan látják magyar cégeik helyzetét a piacnyitás után és mennyire készültek fel a versenyre?
E. E.: A Mátrai Erőmű Rt., az Elmű Rt. és az Émász Rt. már két éve készül az új piaci viszonyokra. Jelentős szervezeti változásokat és takarékossági intézkedéseket vezettek be, hogy a versenyben talpon maradhassanak. A döntő tényező az ár lesz. Olyan fontos területeken, mint a marketing és a kommunikáció, sokat invesztáltunk is. Minden olyan területen növeljük a befektetéseinket, ahol javíthatjuk a szolgáltatás színvonalát, mert ez lényeges piaci előnyt jelenthet.
K. K.: Hosszú ideje módszeresen készülünk erre a versenyre. Átalakítjuk társaságaink szerkezetét, koncentrálunk dolgozóink továbbképzésére és azokra az ismeretekre, amelyek a liberalizált piacon különösen fontosak.
J. P.: Bár a törvényi keretek még nem ismertek, természetesnek tűnik, hogy a piacnyitást az import liberalizálása kísérje. Készek vagyunk a feljogosított fogyasztóink által igényelt elektromos energiát a legkedvezőbb áron megvásárolni. Más lesz a probléma jellege, ha az MVM Rt. megőrzi export- és importmonopóliumát. Ebben az esetben az MVM nem lehet a feljogosított fogyasztók közvetlen szállítója, és a verseny a magyar határokon belül zajlik majd. Mi mindkét lehetőségre felkészülünk.
- Milyen részesedés megszerzésére törekednek?
E. E.: Ugyanaz a helyzet, mint a sportban. Mindig azzal a törekvéssel kell a versenyt megkezdeni, hogy az ember szeretne az első helyen végezni. Természetesen mi is abból indulunk ki, hogy a piaci részesedésünket inkább növelni fogjuk.
K. K.: Az áramelosztásban tekintélyes részesedésünk van, amelyet szeretnénk megtartani. A termelésben viszont a jelenlétünk még nem éri el a kívánt mértéket. Novemberben helyezzük üzembe a debreceni kombinált ciklusú erőművünket. Eltökélt szándékunk, hogy - egyedül vagy partnerekkel együtt - további erőműveket létesítsünk. Ám csak olyan erőművekbe akarunk befektetni, amelyek versenyképes módon tudják előállítani a villamos energiát. Emlékeztetném, hogy mi soha nem kértünk az MVM-től hosszú távú szerződést, és a jövőben sem tervezünk ilyet. A gázszektorban a piaci részesedésünk 10 százalék körüli, amit a jövőben szeretnénk bővíteni.
J. P.: A piacnyitás ütemének jelenlegi ismeretében nem áll módomban válaszolni erre a kérdésre.
- Köszönjük a beszélgetést.
TALLÓSY ISTVÁN-MARNITZ ISTVÁN
**** KERETBEN ****
Bayernwerk
A Dédász, a Titász, az Édász és a Kögáz szakmai befektetőjeként ismert Bayernwerk Magyarországon részvénytársasági formában működik, a leányvállalat igazgatósági elnöke Konrad Kreutzer. A cégekben a Bayernwerk AG 100 százalékos tulajdonú leányvállalata, a Bayernwerk Hungária Rt. gyakorolja a tulajdonosi jogokat. A Bayernwerk AG anyavállalata a Vebával most fuzionáló VIAG-csoport. A 17,6 ezer főt foglalkoztató Bayernwerket nem jegyzik a tőzsdén. A cég főbb piacai Közép-Európában, a német nyelvű országokban és Olaszországban vannak. A társaság 1998-ban 11,07 milliárd márkás árbevétel mellett 324 millió márkás nyereséget ért el, Magyarországon 1,4 milliárd márkát fektetett be.
*
EdF
Az Electricité de France (EdF) 100 százalékos állami tulajdonban lévő, 115 ezer főt foglalkoztató francia nagyvállalat. A cég 20 országban van jelen, 1998-as árbevétele 28,2 milliárd euró, nyeresége 1,2 milliárd euró volt. Az EdF a Démász és az Édász szakmai befektetőjeként Magyarországon kereskedelmi képviseletet működtet, amelynek főigazgatója Jacques Peyrusaubes. Az anyacég eddig 250 millió dollárt fektetett be Magyarországon.
*
RWE
A hazai energetikában az Elmű, az Émász, és a Mátrai Erőmű szakmai befektetőjeként, valamint a Tigáz pénzügyi tulajdonosaként jelen lévő RWE Energie Magyarországon mintegy 800 millió márkát fektetett be. A német tőzsdén jegyzett, zömmel pénzügyi intézmények és magánszemélyek tulajdonában lévő, 156 ezer főt foglalkoztató anyavállalat, az RWE AG az összes kontinensen jelen van. A tavaly június 30-án lezárult üzleti évben 38,4 milliárd euró nettó árbevétel mellett 1,15 milliárd euró eredményt ért el. A magyar piacon kereskedelmi képviseletet működtet. Magyarországi képviselője Emmerich Endresz, az Elmű elnöke.