Az exportőrök nem maguknak köszönhetik a sikert

Anneke Jessen, a washingtoni székhelyű hitelintézet integrációs ügyekért felelős igazgatója, az elemzés eredményeit ismertetve, lapunknak elmondta, hogy az Európai Unió (EU) 1990 óta fokozott figyelmet fordít a kelet-európai régióra, s körülbelül arra az évre datálódik a két térség viszonyában az első kereskedelmi kedvezmények megjelenése is.
Az EU kereskedelemfejlesztési eszközrendszere a kelet-európai országokkal kötött társulási szerződések révén az utóbbi évekre olyan kiterjedtté vált, hogy egyértelmű helyzeti előnyt biztosít a csatlakozásra váró országoknak, annak ellenére, hogy Latin-Amerika területe mintegy húszszorosa, népessége és bruttó hazai terméke (GDP) pedig ötszöröse a kelet-európainak. Jessen hangsúlyozta, hogy a kelet-európai vállalatok nem elsősorban a saját felkészültségüknek és stratégiájuknak köszönhetik az EU piacain kivívott sikert, hanem sokkal inkább külső tényezőknek, elsősorban a kereskedelempolitikák kedvező alakulásának. A dán származású szakértő elismerte ugyanakkor, hogy a legtöbb latin-amerikai cég kínálatában képtelen alkalmazkodni a gyorsan fejlődő európai uniós igényekhez.
A dél-amerikai vállalatok versenyhátrányát a brazil valuta, a real utóbbi hónapokban észlelt erősödése mellett az is súlyosbítja, hogy exportjuk döntő hányadát a mezőgazdasági áruk alkotják. Ezek egyrészt eleve kevésbé keresettek az agrártermékekből tetemes felesleggel küzdő uniós piacon, másrészt rendkívül szigorú szabványoknak kell megfelelniük az európai piacra való bejutáshoz. Az IADB adatai alapján Latin-Amerika EU felé irányuló kivitelében tavaly mintegy 49 százalékot tett ki az agrárágazatban előállított termékek aránya, míg az iparcikkek 27, a fémek, ásványi anyagok és az energiahordozók pedig 24 százalékos súllyal szerepeltek. Kelet-Európa ezzel szemben zömmel - 59 százalékban - ipari termékeket szállít az Európai Unióba, miközben a nyersanyagok és energiahordozók részaránya az exporton belül 33 százalék, a mezőgazdasági cikkeké pedig mindössze 8 százalék.
A latin-amerikai cégek mindazonáltal bíznak abban, hogy az EU közeljövőbeli bővítése után megemelkedik a keleti régió jövedelemszintje, s ez új keresletet teremt a dél-amerikai termékek számára. Jessen ugyanakkor figyelmeztet arra, hogy a két régiónak az EU-piacokért folytatott versenye a jövőben azon dől majd el, hogy melyikük vállalatai tudják jobban hozzáigazítani a kínálatukat az európai uniós elvárásokhoz.
TÓTH KRISZTINA