Magyarországon a viszonylag kicsi hitelintézeti szektor hamar telítődött, sőt talán már túl sok bank működik itt - nyilatkozta lapunknak Várhegyi Éva. A privatizációk után koncentrált szakmai tulajdon jött létre a magyar bankrendszerben, mára azonban leült a külföldi érdeklődés e befektetési terület iránt, mert a kilencvenes években magánosított bankok az utóbbi két évben rosszul teljesítettek. A mégis kiváró piaci szereplők többnyire azt remélik, hogy a szolgáltatásaik iránti igény végre dinamizálódik és új növekedés veszi kezdetét, amely egy időre képes "eltartani" a társaságokat.
A kutató úgy látja, hogy a fióknyitás szabályainak EU-konform megváltoztatása - amely után a dotációs tőke helyett az anyabank alaptőkéjét veszik figyelembe hitelkorlátként - megnyitja a piacot a Magyarországon leánybankkal még nem rendelkező hitelintézetek előtt. Jelenleg az országban nincs külföldi tulajdonú bankfiók - legfeljebb az önálló leánybankkal is rendelkezők kezében van -, holott lenne lehetőség ilyenek nyitására. Bankot azonban könnyebb alapítani.
A bankfiókok nyitását övező szigort az uniós elvárások szellemében a csatlakozásig enyhíteni kell. A könnyítés reális esélyt jelent arra, hogy új, eddig még nem megjelent pénzintézetek is versenybe szálljanak a magyar piacon. A belépéshez elegendő egy bankfiókot nyitniuk, hiszen az uniós csatlakozás után felesleges lesz itt helyi bankként megtelepedniük. A zöldmezős bankok alapításának tehát kicsi az esélye, mert a piac nagysága nem kompenzálja a költségeket.
Várhegyi Éva szerint kifejezetten előnyös, hogy az ideérkező bankok világszerte stabil pozíciónak és jó hírnévnek örvendenek. A magyarországi bankszféra modernizációjában és a szolgáltatás színvonalának emelkedésében egyaránt érezhető volt a külföldi banktulajdon hatása. Eleinte a vállalati bankszolgáltatások terén éleződött a verseny, majd átterjedt a lakossági üzletágra is.
A bankfúziók természetesen elsősorban az európai anyavállalatoknál zajlanak, a magyar leányvállalatok csupán követők. Ugyanakkor a hazai piaci verseny erősödése, amely a banki jövedelmek zsugorodásában már ma is tükröződik, előbb-utóbb helyi fúziókat is kikényszerít. Ekkor a külhoni anyabank a teherré vált magyar részlegét, illetve bankját eladja más külföldi tulajdonosnak. Erre eddig az egyetlen hazai példát a Citibank szolgáltatta az Európai Kereskedelmi Bank felvásárlásával. A következő alany az ING, sőt egyes találgatások szerint a Daewoo Bank is.
A fióknyitás megkönnyítése a jövőben felgyorsíthatja ezt a folyamatot. A fúziók kérdése azért is érdekes, mert a kilencvenes évek során a magyar bankszektorban hosszú évekig tartó dekoncentráció ment végbe. Az öt legnagyobb bank 1990-ben még a piac négyötödét foglalta el, ma pedig valamivel kevesebb mint a felét. Kérdéses, hogy az éleződő nemzetközi versenyhelyzetre adott szokásos válasz - a piaci koncentráció - ezek után milyen gyorsan és mekkora áldozatokkal megy végbe.
Az utóbbi években Magyarországon felmerült sajátos lehetőség, Budapest földrajzi fekvése, üzleti és pénzügyi centrum arculata további külföldi befektetőket csábíthatott volna ide. A lehetőség, hogy a magyar főváros a keleti üzleti terjeszkedés kiindulópontja legyen, kihasználatlan maradt: a régió iránt érdeklődő nyugati bankok közvetlenül a kiszemelt célországban telepedtek meg, nem vették igénybe Magyarország híd funkcióját.
Az ország számára megkönnyíti az unióban szokásos banki verseny tempójához való alkalmazkodást, hogy itt az EU-ban bejegyzett bankok jelenléte a legerősebb - véli a Pénzügykutató Rt. munkatársa. A Gazdasági és Monetáris Unióhoz való majdani csatlakozást ugyancsak elősegíti, hogy az euró bevezetésével kapcsolatos új technológiákat, módszereket a magyar banki szféra jelentős része készen kapja meg a nyugat-európai anyabankoktól.
A pénzügyi szolgáltatások területén a magyar gazdaság csaknem teljesen felvette a megkövetelt tempót - mondja Fodor György, a Magyar Bankszövetség főtitkárhelyettese. Megítélése szerint nehéz előre jelezni, hogy azon európai bankok közül, amelyek még nem jelentek meg a magyar piacon, melyek jönnek be az országba és mikor. Minden egyes bank a saját belátása szerint dönt a belépésről, a piaci megmérettetésben pedig utólag mutatkozik meg, hogy jól választottak-e. Azok a bankok, amelyek eddig megjelentek - főleg német, olasz, francia, osztrák és holland területről -, már ismerik az itteni befektetési környezetet. Az eddig jellemzően távolmaradók pedig - a spanyolok, a britek és a skandinávok - esetleg az uniós csatlakozás után lépnek. Addigra ugyanis Magyarország a befektetés biztonsága szempontjából éppoly fejlett lesz, mint az EU bármely más országa.
A magyar bankszektorba a hetvenes évek óta áramlik a külföldi tőke, elsőként a CIB bank részvényesei merészkedtek ide. A kilencvenes évek eleje óta megtelepülő hitelintézetek révén a hazai bankszolgáltatások színvonala egyre inkább közelít az európai anyabankokéhoz. Fodor György szerint a honi bankok nagymértékben azonosulnak a fejlettekkel, elsősorban a technika, a tudás és a normák területén. Az unióbeli befektetők jelenléte előnyt jelent az EU-csatlakozáskor abból a szempontból is, hogy saját hazájukban ugyanolyan jogszabályi környezetben működnek már évek óta, mint amilyet Magyarország maga is ki szeretne alakítani. A szakember szerint azonban valószínűbb, hogy az új szereplők zöldmezős beruházásokkal jelennek meg, mivel ma már csupán néhány kisebb bank van állami kézben.
D. L.
**** KERETBEN ****
A szolgáltatások közösségen belüli szabad áramlása csak az 1990-es évek elején kapott lendületet, így az ehhez kapcsolódó uniós joganyag még meglehetősen friss. Mellékletsorozatunk januári számában e tárgyalási fejezeten belül a legtöbb változást hordozó pénzügyi szolgáltatásokra helyezzük a hangsúlyt.
A szolgáltatások közösségen belüli szabad áramlása csak az 1990-es évek elején kapott lendületet, így az ehhez kapcsolódó uniós joganyag még meglehetősen friss. Mellékletsorozatunk januári számában e tárgyalási fejezeten belül a legtöbb változást hordozó pénzügyi szolgáltatásokra helyezzük a hangsúlyt.
Mivel a piacgazdaságra való áttérés után a magyar pénzpiaci szabályozás sokat merített az európai gyakorlatból, viszonylag kevés olyan terület van, amely még nincs összhangban az uniós elvárásokkal. Az EU számára nem is annyira a csatlakozók felkészültsége a kérdéses, hanem inkább az, hogy a már tagságot élvező országok nemzeti pénzpiaci szabályozását miként lehet közös nevezőre hozni. Az 1998-ban a britek által kezdeményezett EU-szintű akcióterv megvalósítása hol gyorsabb, hol lassúbb ütemben halad, mindeddig nem sikerült ugyanis konszenzust teremteni a harmonizáció elfogadható eszközeiről. Eközben a bankok és a biztosítók - nem utolsósorban az eltérő külhoni szabályozástól való félelmükben - még a szomszédos ország határát is alig merik megközelíteni, ha stratégiai partnert keresnek, jóllehet az üzemméret nemzetközi összefogással történő növelése a kiéleződő verseny közepette egyre inkább elengedhetetlenné válik.