"Az Európa-szerte használható bankszámlák bevezetése technikailag lehetséges, jogilag azonban óriási problémát jelentene" - nyilatkozta nemrég Jaap Kamp, az ABN Amro uniós kapcsolatokkal foglalkozó vezetője a Euromoney című brit szaklapnak. A nemzeti protekcionizmus, valamint a brüsszeli bizottságon belüli és a tagországok közötti belharcok megakadályozták, hogy egységes jogi és szabályozási keretek alakuljanak ki. Ugyancsak a jogharmonizáció ellen hat a félelem, hogy ha egyszer megnyitnák a kapukat, attól kezdve mindent a britek dominálnának a pénzügyi szektorban.
Az európai kormányok a legféltékenyebben a lakossági banki üzletágat védik a külföldiekkel szemben, általában a kulturális különbségekre vagy a közérdekre hivatkozva. A kereskedelmi bankok ezért továbbra is jelentős, átlagosan 5,5 százalékos díjat számolnak fel az eurózónán belüli valuták egymás közti átváltásáért, a határon túlra irányuló átutalásokért pedig még ennél is többet, 8,4 százalékot. (Az átutalásokról szóló írásunkat lásd a III. oldalon.) Az esetleges külföldi pereskedés költségei és nyelvi korlátai szintén elbátortalanítják az ügyfeleket attól, hogy külföldön vásároljanak szolgáltatásokat.
A befektetési alapkezelőket a legtöbb országban megvédik a külföldi versenytársaktól az adótörvények és a tevékenység folytatására vonatkozó előírások. A multinacionális cégeknek - mint a Shell vagy a Unilever - sok bosszúságot és költséget okoz, hogy az eltérő adójogszabályok miatt 15 EU-tagországban 15 különálló nyugdíjalapot kell fenntartaniuk a dolgozóik számára. Az intézményi ügyfeleket nagykereskedelmi jelleggel kiszolgáló wholesale-banking ugyancsak megrekedt a nemzeti határok mögött, bár az euró bevezetése lényegében eltörölte a technikai akadályokat egy 11 országra kiterjedő wholesale-piac kialakulása elől. Az euróövezeten belül kialakult egységes pénz- és tőkepiacot hitel- és likviditásbőség jellemzi; mára csupán jogi akadályok hátráltatják a határon átívelő üzletkötést. Bizonytalan ugyanis a csőd- és felszámolási törvények értelmezése, eltérnek a vállalatfelvásárlásokra, a beszámolásra és a banki tartalékképzésre vonatkozó szabályok, és óriási vita van az adótörvények harmonizációjáról is. A bankárok úgy vélik, ha egyetlen EU-szintű szervezet felügyelné a pénzügyi szolgáltatásokat, a mai problémák jelentős része megszűnne.
Dacára az Európán végigsöprő konszolidációs hullámnak, a kontinens nemzeti bankrendszerei továbbra is elszigetelődnek egymástól. Valódi páneurópai bank körvonalai egyelőre nem rajzolódtak ki - állapítja meg a Euromoney elemzője.
Volt azért néhány eset, amelyek során nagyobb országok bankjai behatoltak kisebb országok piacaira. A spanyol Banco Bilbao Vizcaya 3,8 százalék részesedést szerzett a francia Crédit Lyonnais-ben, 10 százalékot az UniCredito Italianóban, és tárgyalásokat folytat egy esetleges részvénycseréről az ugyancsak olasz Banca Nazionale del Lavoróval. Az újonnan létrejött spanyol Banco Santander Central Hispano a portugál Champalimaud bankcsoportra vetette ki a hálóját, a bankcsoport azonban a külföldi ellenséges kivásárlás elleni védekezésül feloszlott.
A határokon belül továbbra is erős a fúziós aktivitás: egy héten belül két portugál fúzió híre röppent szárnyra: előbb a Banco Comercial Portugués és a Banco Mello jelezte együttműködési szándékát, majd a Banco Espirito Santo és Banco Portugués de Investimento jelentett fúziót.
Tavaly Olaszországban is több felvásárlási kísérletről lehetett hallani. A spanyol bankpiacon szintén végigsöpört a konszolidációs hullám. A Banco Santander és a Banco Central Hispano egyesülése 36 milliárd euró piaci kapitalizációjú, a Banco Bilbao Vicayza és az Argentaria összeolvadása pedig egy 38 milliárd euró tőzsdei értékű óriásbankot hozott létre. Az erősen töredezett és alacsony hatékonysággal működő francia bankszektorban egy hármas fúzió körül zajlanak az események. A Paribas és a Société Générale egy 670 milliárd euró mérlegfőösszegű óriásbank létrehozására készült, ám az ötletet sem a piac, sem az alkalmazottak nem támogatták, így a Banque Nationale de Paris-nak alkalma nyílt arra, hogy mindkét bankra ellenséges kivásárlási ajánlatot tegyen 37 milliárd dollár értékben. A franciák közül szakértők szerint egyedül a Paribas-nak van esélye arra hogy külföldi partner nélkül is jelentős európai bankká fejlődjön.
Az amerikai Citigroup sokkal inkább betölti az európai nagybank szerepét, mint az európai bankok - állítja felmérése alapján a Euromoney. A Citigroup mind a 11 euróországban és kilenc, az eurózónán kívül eső nyugat-európai országban jelen van, képes arra, hogy határokon átnyúló kifizetéseket teljesítsen a saját hálózatán keresztül egész Európában, miközben a nemzeti valuta jelentősége, amely a cégeket saját országuk nemzeti bankjához kötötte, csökken. A Citibank sikeres a nagy nemzetközi vállalatok finanszírozásában, és a fúziós-akvizíciós tanácsadással foglalkozó üzletága is tovább erősödik a Salomon Smith Barneyval kialakult együttműködés révén. Miközben a nemzetközi ügyletekben a Citigroup a legtöbb multinacionális cég kedvelt bankja - különösen a fejlődő piacokon -, addig az európai országokban kevesebb kapcsolata van a nagyvállalatokkal, a közép- és kisvállalkozások kiszolgálása iránt pedig csekély érdeklődést mutat. Európában a Citigrouphoz talán csak a holland ABN Amro fogható, amelynek ugyancsak erőssége a nemzetközi tranzakciók lebonyolítása és hetvennél több országban van jelen.
Az európai kontinens vezető gazdaságában, Németországban található az euróövezet három legnagyobb, nemzetközi banki ambíciókkal rendelkező pénzintézete. A hagyományosan legerősebb európai banknak ismert Deutsche Bank (DB) imázsát némileg megtépázta ugyan, hogy a legkomolyabb svájci, brit, sőt spanyol bankok nagyobb piaci kapitalizációt értek el nála, a HSBC és a UBS pedig nagyobb eszközértéket halmozott fel, igaz, ezeknek az óriásoknak többsége az eurózónán kívülről jön. Mintegy kétezer fiókjával és hétmillió ügyfelével, köztük a konkurens bankoknál jóval több vállalati ügyféllel - akik közül nem egyhez tulajdonosi kapcsolat is fűzi - a DB továbbra is a német, francia, olasz és spanyol gazdaság által dominált euróövezet vezető bankja. Emellett potenciális ügyfele több tízezer gyorsan fejlődő német középvállalat, és ez a csoport az euró- pai növekedés motorja lehet a jövőben.
Európa legjobb értékpapír-kereskedő cégének a Warburg Dillon Reedet (WDR) választotta tavaly a Euromoney. A WDR különösen erős pozíciókkal rendelkezik az európai Gazdasági és Monetáris Unió másodlagos kötvénypiacán: 5 százalékos részesedést mondhat magáénak, megelőzve az ABN Amrót és a Merrill Lynchet. Kétszáztíz elemzője mintegy 1200 cég részvényeivel foglakozik, és a UBS-szel kezdeményezett sikertelen fúzió, valamint az orosz piacon korábban elszenvedett horribilis veszteségei ellenére a társaság megőrizte nyugalmát és magas szintű vállalati morálját. Emellett találékonyan alkalmazza az olyan új technológiákat, mint az internetalapú pénzpiaci kereskedési rendszer.
TÓTH KATALIN
**** KERETBEN ****
Aki nem ragadozó, az préda lesz
A brit bankok késztetése egyre erősebb a méretnövelésre, és a részvényárak csökkenése ezt most megfizethetővé is teszi - hangsúlyozza a honi szaksajtó. Ha a konszolidáció után kialakul a négy-öt, 50 milliárd dollár feletti tőzsdei értékű brit nagybank, akkor a következő lépést a kontinensre átnyúló bankfúziók és felvásárlások jelentik, miután mind a szigetországi, mind a kontinentális bankok kinövik hazai piacaikat. A nagy-britanniai hitelintézetek jövedelmezőségét kezdetben rontani fogja a kevésbé profitábilis európai bankokkal történő egyesülés, ráadásul meg kell ismerkedniük egy számukra idegen kultúrával, amelyben a radikális költségcsökkentő intézkedések végrehajtása nehézségekbe ütközik. A brit gyakorlat jóval közelebb áll az amerikaihoz, mivel azonban az Egyesült Államok bankjai főleg az egész Európát átfogó hálózattal rendelkező bankok között keresnek maguknak partnert, a brit és az európai bankok közeledése szükségszerű. Az első, óvatos lépés minden bizonnyal a vegyesvállatok létrehozása, a közös outsourcing és a közös adminisztráció lesz, amelyek mindegyike a méretgazdaságosságot javítja. A különböző szervezetek összeszoktatásának járható útja ez, még akkor is, ha nem illik bele az angolszász modellbe. Több francia, spanyol, portugál és olasz bank máris intenzíven keresi hazai partnereit, hogy nemzeti "bankóriást" hozzon létre, amelynek a majdani nemzetközi konszolidáció időszakában méreténél fogva nagyobb esélye lesz arra, hogy ragadozóvá és ne prédává váljék.