A Magyar Energia Hivatal (MEH) tavaly is értékelte a villamosenergia-ellátás megbízhatóságának színvonalát, az értékelésre meghívást kaptak a hálózati elosztói engedélyesek, a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (Mavir) és a fogyasztói érdekképviseleti szervezetek is.
A vizsgálatok azt mutatták, hogy országos átlagban a fogyasztói ellátás folyamatosságát mérő mindhárom mutató 2002 óta tartó javulása folytatódott ugyan, de a korábbi években regisztráltnál kisebb mértékű volt a pozitív elmozdulás. Tavaly egy fogyasztó átlagosan 1,48 alkalommal találkozott áramszünettel, az ellátás folyamatosságának nem tervezett megszakadása egy fogyasztóra vetítve átlagosan másfél óránál valamivel többet, 98 percet tett ki. Az értékeket a nemzetközi adatokkal összehasonlítva azt látjuk, hogy Magyarország a középmezőnyben foglal helyet. Németországnál lényegesen rosszabb képet mutat a hazai helyzet, hiszen ott az áramszünetek átlagos időtartama csupán 16,9 perc volt fogyasztónként, azonban a spanyolországinál vagy a portugáliainál kedvezőbbek az adatok. Az egyes elosztói engedélyesek közül az ellátáskimaradás átlagos időtartamát tekintve az E.On Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. teljesített a legrosszabbul tavaly, az országos átlagnál több mint 21 százalékkal rosszabb értéket produkálva. Ez egyben azt is jelenti, hogy az előző évek rossz teljesítése miatt a hároméves átlagú minimális követelményeket sem teljesítette a szolgáltató. A villamos energia rendszerhasználati díjairól szóló rendelet, illetve annak a szolgáltatási minőség ösztönzéséről szóló szabályai alapján az E.On Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.-nek emiatt idén július elsejétől december 31-ig egy százalékkal csökkentenie kell elosztási díjait.
A tavaly január végén az E.On Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. szolgáltatási területén bekövetkezett jelentős mértékű és kiterjedésű áramszünetekkel kapcsolatban a MEH az ellátás folyamatosságát és biztonságát javító intézkedéseket várt el a társaságtól. Az intézkedések meg is kezdődtek, azonban a 2009-ben már látható jelentősebb fejlődés ellenére még nem eredményeztek olyan mértékű javulást, hogy az előírásoknak megfelelően a szolgáltató hároméves átlaga a minimális minőségi követelmények alatt maradjon. Az E.On Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt. ráadásul a villamosenergia-ellátás nem tervezett megszakítására megszabott minimális követelményt sem teljesítette, bár az 5 százalékos tűrési sávon belül maradt ebből a szempontból.
A vizsgálatok szerint a fenti esetben az átviteli hálózatot üzemeltető Mavir teljesítette a számára előírt követelményeket.
A hivatalnak 2003 óta van lehetősége arra, hogy minimális minőségi követelményeket és elvárt színvonalat állapítson meg, az ezt megalapozó adatgyűjtés, mérés és értékelés már 1996 óta folyik. A követelmények meghatározásakor a szokásosnak tekinthető rendkívüli időjárás okozta üzemzavarokat is figyelembe veszik, de külön kezelik a tervezési körülményeket meghaladó környezeti hatásokból eredő meghibásodásokat is. Annak érdekében, hogy az évenként és régiónként változó időjárási körülmények ellenére stabil ösztönzést nyújtson a hivatal az energetikai társaságoknak, a minőségi szankciókat hároméves átlagok alapján állapítja meg. A minimális minőségi követelményeket a fogyasztók számára legfontosabb és nemzetközileg elfogadott mutatók szerint határozta meg a MEH. Ezek közé tartozik, hogy áramszünetek átlagosan milyen gyakorisággal következnek be és mennyi ideig tartanak, de figyelembe veszik azt is, hogy az ezen időszak alatt nem szolgáltatott villamos energia milyen arányban áll az értékesített mennyiséggel (ez az úgynevezett kiesési mutató). Mindezeken kívül a hivatal más színvonalmutatókat is értékel, mint például azt, hogy a szolgáltatók milyen módon állítják helyre a szolgáltatást akár tervezett, akár nem tervezett, három percnél hosszabb ellátásmegszakadást követően.
