A brazil kormány állami ellenőrzés alatt akarja tartani a nemrégiben felfedezett tengeri olajlelőhelyek kiaknázását, ám szakértők szerint könnyen előfordulhat, hogy alábecsüli a kitermelés technológiai nehézségeit. A baloldali Luiz Ináció Lula de Silva elnök által előterjesztett - a közel-keleti országok modelljét követő - terv szerint egy állami vállalat tulajdonába kerülnének a lelőhelyek, amely azután olajtársaságokat bízna meg a kitermeléssel. A felszínre hozott olajon osztoznának, így annak jelentős része az megbízó kezébe kerülne. Az állam az ennek érékesítéséből befolyó bevételből szociális és oktatási programokat finanszírozna. Ha ezt a megoldást választják, akkor új céget kell létrehozni, mert a nemzeti olajvállalat, a Petrobras ugyan többségi állami tulajdonban van, de részvényei egy része a New York-i és a Sao Pauló-i tőzsdén forog, ezért nem helyeznék az ellenőrzése alá az olajlelőhelyeket. A kormány szakértői azt a lehetőséget is felvetették, hogy a teljes kitermelést a Petrobras végezze a külföldiek passzív pénzügyi befektetői részvétele mellett.
A Brazília partjai mentén, az Atlanti-óceán feneke alatt talált olajkincs az elmúlt évek egyik legjelentősebb felfedezése, kiaknázása jelentős olajexportáló hatalommá teheti a latin-amerikai országot. Ezért érintené különösen érzékenyen az olajmultikat, ha az ország vezetése feladná a korábbi gyakorlatot - az amerikai modellt - és nem hirdetne közvetlen koncessziókat a kitermelésre. A kormány abban bízik, hogy a tenger alatti olajbányászát ugyan meglehetősen drága, ám az olajkincs nagysága miatt nem kockázatos, hiszen biztosra vehető, hogy a felszínre hozott olajból bőségesen megtérül a befektetés költsége. Ugyanakkor az Exxon Mobil a múlt hónapban jelentette be, hogy nem talált kereskedelmi forgalomba hozható mennyiségű gázt a Guarani lelőhelyen, amelyet egy korábbi megállapodás alapján hasznosíthat. Ez arra utal, hogy a kormány alábecsülheti a kitermelés technológiai nehézségeit és kockázatát. Mivel a tét óriási, az olajmultik várhatóan nem fogják önként és ingyen rendelkezésre bocsátani szakértelmüket.
Komócsin Sándor