Az 1879-ben alapított United States Geological Survey (USGS) - egy geológiai tudományokra szakosodott, eredetileg az Egyesült Államok földrajzi viszonyait, természetes ásványkincseit és természeti katasztrófáit kutató intézet - 2000-ben az egész világ fosszilis ásványkincseit felmérő tanulmányt publikált, amely az 1995-2000 közötti időszak kutatási eredményeit gyűjtötte össze. A részletes jelentés azt sugallja, hogy érdemes felülvizsgálni az európai földgázkészletekben rejlő lehetőségeket.
A norvégiai partoktól nyugatra található Vestford-Helgeland területen már 1982-ben kőolajat és földgázt fedeztek fel. Az USGS felmérése szerint a kőolajkészletek elenyészők, azonban ennél sokkal nagyobb jelentőségű földgázkészletek sejthetők a tenger mélyén. A készletek nagyságának megbecsülésekor a legóvatosabb és a legoptimistább számadatok között hatalmas a különbség, hiszen a tanulmány legkevesebb 39 milliárd köbméternyi, de legfeljebb 7617 milliárd köbméternyi földgázkészletet valószínűsít. Középértéken számolva is mintegy 3000 milliárd köbméternyi készletekről lehet szó. Az USGS által vizsgált 62 európai körzet közül a második legnagyobb potenciális földgázlelőhely a Franciaország, Olaszország, Algéria és Szardínia, valamint Korzika által határolt provence-i medence. A Földközi-tenger mélyén elnyúló medencét 2 kilométeres víz fedi, ezért jelenleg konkrét kitermelési és kutatási adatok nem állnak a szakemberek rendelkezésre. A kutatók a lelőhely geológiai felépítéséből mégis arra következtetnek, hogy a tengerfenék akár 1144 milliárd köbméter földgázt is rejthet.
Az USGS tanulmánya az említett két legfontosabb potenciális földgázlelőhely mellett továbbiakat is felsorol, ám a lelőhelyek 65 százalékáról nem tudni pontosan, hogy mennyi földgázt tartalmazhat. Az utóbbi években, a kitermelési technológiák rohamos fejlődésének köszönhetően egyre több olyan lelőhelyen indult meg a kitermelés, amelyek korábban csak geológiai feltérképezés szempontjából voltak fontosak. Ugyanakkor a nem konvencionális lelőhelyeken folyó kutatások és a kitermelés esetleges megindítása nem csupán a technológiai fejlődés függvénye, ugyanis a kitermelő vállalatok mérlegében a kutatásra fordított összegek olyan tételek, amelyek idővel meg kell hogy térüljenek, míg az állam által kivetett magas adóterhek gátolják az ilyen jellegű projektek megindítását.
Írországban például az illetékes minisztérium a legnagyobb nyereséget termelő olaj- és földgáz-kitermelési területekre kivetett 25 százalékos adókulcsot 2008 elején 40 százalékra emelte. Az adóemelés bejelentése után felvetődött a kérdés, hogy a magasabb költségek vajon fékezik-e a kitermelésre szakosodott vállalatok befektetési kedvét az új mezők feltárásában. Angliában viszont a kitermelés ösztönzése az energiapolitika egyik kulcskérdése. A következő 15 évben - a brit gazdasági minisztérium előrejelzései szerint - a szigetországnak hatalmas változásra kell felkészülnie, mert a 10 százalék körüli jelenlegi földgázimport 2020-ra elérheti akár a 80 százalék fölötti arányt is. Ezért az Északi-tenger lelőhelyeire való kitermelési koncessziók kiírásakor új ösztönzőket építettek be a pályázatba, amelyekről az olaj- és földgázkitermelőket tömörítő szakmai szervezetek is elismerően nyilatkoztak.
A makói nem konvencionális lelőhely felfedezése óta Magyarország is gyakran szerepel az európai energetikai hírekben, annak megítélése, hogy a magyarországi jogi környezet mennyiben ösztönzi a kutatásokat és a kitermelést, megoszlanak a vélemények. A tavaly novemberben elfogadott bányatörvény alapján a nem konvencionális készletekből származó ásványi kincs után továbbra is 12 százalék bányajáradék fizetendő, ám a hagyományos földgázmezők esetében a bányajáradék mértéke 30 százalékra emelkedett, vagyis a térségben Magyarországon a legmagasabb a járadék mértéke. A szomszédos Szlovákiában 0-10 százalék között, míg Ausztriában 0-20 százalék között alakul a bányajáradék, tehát lehet, hogy a hazai készletek kitermelése a magas adók és költségek miatt nem gazdaságos.
Németh Géza