Ma Magyarországon a kommunális távfűtőhálózatba 646 ezer lakás és mintegy 150 ezer lakásegyenértékű közintézmény van bekapcsolva. Az ország 96 településén 255 körzetben van távfűtés. A hazai távhővagyon műszaki állapottal korrigált értéke 280–300 milliárd forintra becsülhető, és e vagyon tulajdonosai alapvetően az önkormányzatok, amelyek azt többnyire társaságokba vitték, illetve a hőtermelő kapacitások egyes helyeken erőművek és ipari cégek tulajdonában vannak. A szolgáltatás, illetve a társaságok működtetése a kilencvenes évek közepétől kezdődően már nem kizárólagosan önkormányzati keretek közt folyik, és ma már 20 százalékot meghaladóan koncessziós, hosszú távú üzemeltetési megállapodáson alapul, vagy önkormányzati többségű, de magánvállalkozásokkal közös társaság által történik. Azokban a városokban, ahol a vállalkozók versenytárgyaláson nyerték el az üzemeltetési jogot, ott a verseny minden esetben jelentős díjcsökkenést eredményezett, és a távhődíjak emelkedése a későbbiekben is mindig elmaradt a gázárak emelkedésétől – közölték lapunkkal a Hőtermelők és Szolgáltatók Országos Szövetségének (HőSzOSz) szakértői.
Egy 1990-ben készített felmérés szerint a távhőrendszer egyszeri és teljes körű korszerűsítéséhez mintegy 180–200 milliárd forintra lenne szükség. Ennyi pénzt az önkormányzati cégek nem tudnak kitermelni, de a tulajdonos önkormányzatok sem képesek fedezni, ezért lenne fontos a versenyhelyzet megteremtése és a vállalkozói tőke bevonása. Bár az 1999-ben elfogadott, „A magyar energiapolitika alapjai, az energetika üzleti modellje” című irányelv tartalmazta, a 2005-ös távhőtörvény parlamenti vitája során a képviselők együttesen szavazták le a versenyhelyzet kialakításáról szóló módosító indítványt (MindenNAPI Energia, 2005. április 6.).
A HőSzOSz szerint a távfűtés a szállítási többletköltségek következtében csak akkor előnyös, ha a hő kapcsolt energiatermelésből, ipari hulladékhőből, szemétégetőből, esetleg olyan tüzelőanyagból származik, amely közvetlenül lakásfűtésre nem használható, csak távhős technológiával. A hőtermelés korszerűsítése – ezzel mintegy utólagos értelmet adva a korábban kiépült hazai távhőrendszernek – az elmúlt három évben hatalmas ütemben megindult és jól halad. A legnagyobb megoldatlan problémát, egyúttal a legnagyobb veszteséget a fogyasztói rendszerek korszerűsítésének elmaradása okozza. Egyelőre hiányzik a radiátorokról az automatikusan működő, a fogyasztói igényeknek megfelelően beállított és a helyiség hőmérsékletet szűk határok között tartó úgynevezett termosztatikus radiátorszelep és a vele együtt felszerelendő költségosztó. Ezek ugyanis együttesen lehetővé tennék, egyúttal ösztönöznék a megtakarításokat, amelyek a napsugárzásból, a belső hőfejlődésből, a lakások és azok helyiségeinek időszakos használatából származnak. A hazai klimatikus viszonyok között ugyanis 10 fokos belső helyiséghőmérséklet-csökkenés éves átlagban 6 százalékos tüzelőanyag-megtakarítást jelent. A hazai lakásállomány 15–18 százalékában került sor a fogyasztói rendszerek ilyen korszerűsítésére, és az általános tapasztalat szerint az éves hőfelhasználásban jelentkező megtakarítás meghaladja a 20 százalékot. Ez egyúttal azt jelenti, hogy a fogyasztói rendszerek korszerűsítése egy olyan beruházás, amely 4-5 év alatt megtérülhet, vagyis akár piaci eszközökkel is finanszírozható, szemben az épületek utólagos hőszigetelésével, amelyeknek megtérülése 20–50 év. A még nem korszerűsített távfűtéses lakásállomány fejlesztésére mintegy 32 milliárd forintra lenne szükség. A fűtést mindemellett nemcsak gazdasági elvárások miatt kell szabályozhatóvá tenni. A XXI. században a távhő az egyetlen olyan szolgáltatás a hazai piacon, amely a felhasználók számára nem szabályozható. A nyugat-európai és a skandináv távfűtőrendszerekben harminc éve kötelező az említett eszközök beépítése és részben ennek köszönhető, hogy ezen országokban a távfűtést más hőellátási módokkal szemben a felhasználók előnyben részesítik. A felmérések szerint viszont a hazai távfűtés megítélése kevésbé pozitív, ami csak akkor változhat meg, ha a felhasználók végre szabályozható távfűtési megoldáshoz jutnak – vélik a HőSzOSz szakemberei.
Bakonyi Attila