Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A magyar édesvízi, tógazdasági haltermelésben előállított áruhal mennyisége a rendszerváltás utáni pár éves visszaesést követően mostanra ismét elérte az 1980-as évek végi szintet. A stabilizálódott haltermelés az elmúlt években végig jövedelmező volt. Az agrárgazdaság 2009-es évéről szóló jelentés szerint tavaly a tógazdasági termelésből több mint 13 ezer tonna étkezési hal került különféle csatornákon forgalomba. Ennek jelentős részét belföldön értékesítették. Az export értéke azonban látványosan nőtt 2008-hoz képest: akkor a halak, édesvízi állatok árukategóriában 4,1 millió eurót tett ki a kivitel, míg 2009-ben már 10,4 millió eurót.
A sikerben a tógazdaságokban országosan mintegy 24 ezer hektárnyi területen végzett technikai fejlesztés mellett jelentős szerepet játszott a minőség javulása is - mondta a Napi Gazdaságnak Lévai Ferenc, az Aranyponty Zrt. vezetője. Ez utóbbiban főként a környező országok és a hazai szennyvízberuházások eredményeképp az élővizek kisebb környezetterhelése mellett a mezőgazdasági termelésben visszaeső mű- és szervestrágya-használat játszott szerepet. Az is fontos változás volt, hogy a termelési technológia változásával az ágazat 15-20 éve felhagyott a tavak nitrogén- és foszfortrágyázásával.
Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a hazai tógazdaságok 70 százaléka természetvédelmi területen fekszik, így néhány jelentősebb költségvonzatú termelési megkötés mellett extra védelmet is élvez, ami kedvez az előállított halak minőségének. Ez többnyire nem mondható el a tengeri halakról, amelyekkel kapcsolatban az utóbbi időben több tanulmány is a nehézfém-szennyezettség mértékét boncolgatta - teszi hozzá Lévai Ferenc. Szavai szerint a általános tógazdasági termelésből kikerülő halakat a biohaltermeléstől lényegében alig pár dolog választja el: az egyik legfontosabb különbség, hogy a halneveléshez használható takarmánynak biotermelésből kell származnia. Ezenkívül csak az a különbség, hogy a biohaltermelést folytató tógazdaságok nem kaphatnak közvetlen vízutánpótlást más élővízből, illetve hogy a meghatározott élettérrel kapcsolatos követelmények miatt a biotermelésben kisebbek a hozamok. Magyarországon még kicsi a biohal iránti kereslet - igaz, az európai átlaggal összevetve az egy főre jutó halfogyasztás is. Ezért a hazai áruhaltermelés 2-3 százalékát kitevő biohalak elsősorban export útján, főként Nyugat-Európában találnak gazdára.
Ebben az ágazatban is érvényesül a termelőtől a fogyasztóig, a "tótól az asztalig" érvényes, az élelmiszer-biztonság szempontjából fontos nyomonkövethetőség elve. A következő években beinduló, a Halászati Operatív Programból finanszírozandó közösségi marketingprogram keretében komolyabb figyelmet kap majd ennek promotálása. Már most is van rá példa, hogy a kereskedelmi láncokban a pultban lévő magyar halak termelője plakáton mutatkozik be az árusítóhelyeken, vállalva ezzel a felelősséget az áru minőségéért - mondta Lévai Ferenc. Ezt a rendszert szeretnék kiterjeszteni a halászok a jövőben a kisebb halboltokra, piacokra is. A legtöbb tógazdaság egyébként már saját kis helyi bolttal is rendelkezik, ahol friss élő halat választhat a vevő, amit kérésre meg is pucolnak a boltban. Emellett jövőre is folytatná az ágazat a halfogyasztást népszerűsítő kampányt: az idei sikerek alapján a Halra magyar! Halra bor! és a Halpéntek akciókat, amelyeket az éttermekkel közösen idén ősszel indított.
