Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az orvostechnikai eszközök gyártóinak legnagyobb problémáját az jelenti, hogy az egészségügyre csak mint költségtényezőre tekintettek a kormányok az elmúlt időszakban, a valóságban azonban a szektor komoly mértékben járul hozzá a GDP-termeléshez, már csak a dolgozók vagy a felhasznált eszközök számát, illetve az adóbevételeket tekintve is, nem is beszélve arról, hogy melléktermékként a beteg is meggyógyul - mondta lapunknak Hornyák László, az Orvostechnikai Eszközök Gyártóinak és Forgalmazóinak Szövetsége elnöke. A pazarlás elkerülésén kívüli költségcsökkentés csak tüneti kezelést jelent - tette hozzá. A támogatott segédeszközök orvosok számára való bemutatásáért fizetendő évi egymillió forintos látogatói díjhoz hasonló intézmény például sehol máshol nem található, de komoly gondot okoz, hogy a gyártók és forgalmazók nem tudják megismertetni termékeiket sem az orvosokkal, sem a betegekkel. A támogatott segédeszközökre ugyanis (a gyógyszerekhez hasonlóan) reklámtilalom vonatkozik, egy száz tagból álló termékcsaládnál pedig már akár egyetlen támogatott tag is e tilalmat vonja maga után. Világszerte általános tendencia az egynapos ellátási formák terjedése, ami még inkább előtérbe helyezné az eszközök megismertetését - hangsúlyozta Hornyák.
Az elnök szerint általános európai gyakorlat, hogy a segédeszköz-finanszírozás a gyógyszerkassza harmadát, negyedét teszi ki. Ha Magyarországon utóbbi mintegy 300 milliárd forintot jelent, akkor a segédeszközöknél 100 és 75 milliárd forint között kellene alakulnia az összegnek, szemben a mostani 40 milliárddal. Az egészségügyi intézmények bevételeinek csökkenésével jellemzően a szállítókkal szembeni tartozásállományuk indul növekedésnek, a fizetési határidők 30-ról 60 vagy 90 napra emelkedése jelenti a szektor másik neuralgikus pontját. A cégek folyamatosan 20-50 milliárd forinttal finanszírozzák az egészségügyet, a kisebb magyar vállalkozások a mai hitelfeltételek között így saját árrésüket sem tudják finanszírozni. A gyógyászati segédeszközök több termékcsoportjában hét éve nem történt árrendezés, néhány esetben pedig még árleszorító hatások is érvényesülnek, ami a korszerű termékek terjedése ellen hat. Különösen tarthatatlan ez az állapot ott, ahol magas az élőmunkaigény, illetve az alapanyaghányad - fejtette ki Tóth Zoltán, a szövetség főtitkára. A gyártók a minőségben is kénytelenek az alacsony árhoz alkalmazkodni, a nagy spórolás azonban a végén sokkal többe kerül az államnak, de leginkább az embereknek. Hornyák szerint ha például egy kerekes szék három év alatt tönkremegy, de a beteg csak ötévente jogosult újabbat felíratni, akkor kénytelen saját pénzből újat vásárolni.
A szövetség teljes körű koncepciót dolgozott ki az új technológiák és eszközök gyógyítási rendszerbe való befogadására, az erről szóló jogszabály kétéves munkát követően lépett hatályba. A kórházi beszállítói közbeszerzéseknél kiemelten fontosnak tartják az átláthatóság megteremtését, illetve azt, hogy a szabályozás vegye figyelembe az egészségügyre jellemző sajátosságokat - e téren azonban Tóth szerint egyelőre nem sikerült megfelelő eredményeket elérni. A támogatásba való befogadás, illetve a forgalmazás és a támogatás feltételrendszerét egy közeljövőben várható jogszabály fogja módosítani, amely a vállalkozásokra hatalmas adminisztratív terheket ró, éppen ezért éles kritikákat váltott ki a szakma oldaláról Tóth szerint. A szövetség úgy véli, emellett felülvizsgálatra szorulnak a kórházakra vonatkozó minimális orvostechnikai és egyéb műszaki követelmények is. A gyógyászati segédeszközöknél rendkívül sok szabályozási változás történt az elmúlt években: legutóbb tavaly augusztusban érte megszorítás a területet. Ekkor több termékcsoportban csökkent a támogatás és a felírható darabszám - a kötszereknél például havi 30-ról 20-ra -, de szigorodtak a felírási szabályok is, amelyek nyomán Tóth szerint bizonyos termékek forgalma tavaly ősz és tavasz között 25-30 százalékkal visszaesett. A szövetség bízik abban, hogy a leendő kormányzat partneri viszonyra törekszik majd, hiszen a 63 tagvállalat vezetői - orvosok, közgazdászok, mérnökök - hatalmas tudásanyagukat szakértőként ingyen és bérmentve ajánlják fel az államnak. A szektor helyzetének alfája és ómegája ugyanakkor a magyar gazdaság növekedési pályája, az iparágnak emellett kiszámítható és tervezhető viszonyokra van szüksége a szabályozás állandó változásából adódó bizonytalansággal szemben.
