Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
- Kitől származik a Jobb velünk a világ jótékonysági koncert megrendezésének ötlete?
- Az ötlet a Nemadomfel együttes értelmi sérült tagjaitól származik, nagyjából másfél évvel ezelőtt jutott eszükbe, hogy egy nagyszabású koncert bevételeiből egészséges, ám - hozzájuk képest - más okból támogatásra szoruló gyerekeket segítenének. A Nem Adom Fel Alapítvány ügyvezetője, egyben a csapat menedzsere és gitárosa, a Down Alapítvány művészeti műhelyének vezetője, Dely Géza keresett meg. Az ötletet rendkívül méltónak, különlegesnek, ugyanakkor nagy kihívásnak tartottam. Akkoriban már hosszabb ideje dolgoztam fogyatékkal élők körében - például a Reménysugár Habilitációs Intézetben -, és ennek kapcsán is próbáltam felhívni rájuk a figyelmet újságíróként, szerkesztőként, jelenleg pedig a Kézenfogva Alapítvány kommunikációs vezetőjeként. E munkám során számtalan nehézséggel, küzdelemmel találkoztam: a fogyatékkal élő emberek s szüleik mindennapos gondjaival, a sokszor tapasztalható mély és megváltozhatatlannak tűnő előítélettel olyan kívülállók részéről, akik közelről nem is ismernek fogyatékosokat, nem tudják, hogy milyen csodálatos, őszinte érzésű, nyíltan kommunikáló emberek. Úgy éreztem, hogy az ötlet megvalósítása nagy lépés lehet azon az úton, amellyel a figyelmet úgy irányíthatjuk rájuk, hogy az ne csak rácsodálkozást jelentsen, hanem annak fel- és elismerését, hogy ők is értékes emberek. A szervezés az első perctől kezdve azzal a hittel és akarattal indult, hogy meg tudjuk csinálni. Mindenekelőtt persze megkerestük a legfőbb érintettek képviselőjét, a dévai árvagyermek-otthonok létrehozóját, Böjte Csaba atyát, akinek itthon személyesen tudtuk elmondani a Nemadomfel együttes ötletét. Nagyon nagy köszönettel fogadta és imádkozott a sikerért.
- Szórakoztató, de nem hagyományos felállású koncert szervezésébe kezdtek. Mikor került szóba, hogy védnököknek megnyerjék a köztársasági elnökök feleségeit? Segített-e a szervezésben, hogy elvállalták a védnökséget?
- A szervezésbe Farkas Miklós sérült munkatársunk is belefolyt, s folyamatos segítséget kaptunk több más értelmi sérült embertől is. Így például Zakál Zoltántól, Polgár Krisztinától, és még nagyon sok nevet sorolhatnék. Amikor az elején eldöntöttük, hogy kiket keresünk meg, a sérült munkatársak gondolatai alapján fogalmaztuk meg a védnökségre felkérő leveleket. Először Sólyom Erzsébetet, majd Göncz Árpádnét és Mádl Dalmát kerestük meg, nemcsak levélben, hanem személyesen is, a társaikat is képviselő, sérült munkatársainkkal együtt. Mind a három elnökné asszony gyorsan reagált, a felkérést elfogadták, feltételeket nem szabtak. A megjelenésünk "önmagáért" beszélt, azonnal kiderült, hogy nemes ügyről van szó. A sérült munkatársak egyébként a legtöbb tárgyaláson, a bemutatkozó előadásokon, a próbákon, az ügyintézéseknél mindig velünk voltak: lelkesedésükkel, tenni akarásukkal náluk jobban senki sem képviselhette volna a céljainkat.
- Hogyan jutottak el az Arénáig? A helyszín volt a meghatározó vagy az, hogy már a sztárok névsorával keressék fel a helyszínt?
- Azzal tisztában voltunk, hogy csak úgy van értelme a rendezvénynek, ha az értelmileg sérült gyerekek sok embernek meg tudják mutatni, hogy ők is képesek értéket nyújtani, ugyanakkor olyan bevételt tudunk elérni, amivel valóban segíthetünk a dévai gyerekeken. Előbb az Aréna rendezvénynaptárában lévő nyitott "állami eseménynapokra" adtunk be pályázatot. A lehetséges időpontok közül a november 14-ét választottuk. Ezután kerestük meg a művészeket.
- Melyek voltak a kiválasztás szempontjai? Volt-e olyan sztár, aki elhalasztotta az aznapi fellépését, csak hogy önökkel szerepelhessen? Kezdettől egyértelmű volt, hogy nem kapnak gázsit? Külföldi művészek is szóba kerültek?
- Az EMI gondozásában már készült egy zenei cd, Nem adom fel címmel. Ezen számos híresség együtt énekelt a Nemadomfel tagjaival. Az ismeretség révén először őket kerestük meg. De az is fontos volt, hogy vállalhatók-e számunkra a sztárok dalai, dalszövegei, valamint az életútjuk: sok nehézségük ellenére ők sem adták fel... Kiemelt szempont volt, hogy a közönség ne "csak" egy jó ügyért váltson jegyet, hanem színvonalas, szórakoztató programban részesüljön. A külföldi sztárok közül megkerestük Andrea Boccelit, de neki aznap fellépése volt, ezért nem tudott eljönni. Egy zenekar inkább a fizetős fellépését választotta. A felkérésnél a koncert ötletgazdáiról és a felajánlásukról hallva egyik sztárban sem merült föl, hogy pénzért vállalnák, a próbákra is a szabadidejükből áldoztak.
- Hogyan fogadták a műsortervet, volt-e konfliktus amiatt, hogy ki szerepeljen előbb vagy később? Volt olyan, aki az első próbák után - személyesen találkozva az értelmi fogyatékos szereplőkkel - valamilyen ürüggyel inkább visszalépett?
- Ilyen nem volt. A műsortervet mi állítottuk össze, a részletekről egyeztettünk a meghívottakkal, ők pedig vita nélkül elfogadták. Mindenki figyelembe vette, hogy például Rúzsa Magdi aznap este egy főpróbáról érkezik hozzánk, ezért is került a program végére. Minden fellépő nyitottan, rugalmasan kezelte az elképzeléseinket. A próbákon nagy odaadással vettek részt, rendre jó hangulatban teltek, mindenki nagyon komolyan készült a fellépésre. Ezek az együttlétek jó alkalmat kínáltak arra, hogy a segítségnyújtásra eleve fogékony sztárok közelebbről is megismerjék a szellemileg sérült emberek értékeit.
- Ki volt a műsor főrendezője, kinek az irányítását fogadták el?
- A produkció zenei rendezője, Várkonyi Attila - Kiss Barnával, a Nemadomfel együttes zenei vezetőjével, valamint Dely Gézával együttműködve - profi műsort állított össze: ének, zene, tánc, sérült szereplők monológjai. Már a próbákon is kiderült és a koncerten még inkább bebizonyosodott, hogy Várkonyi nemcsak kiváló pedagógiai érzékkel rendelkezik, hanem megfelelő érzékenységgel kezeli a sérült gyerekek váratlan megnyilvánulásait is. Büszke volt, hogy együtt szerepelhet Vitray Tamással, akitől a szervezéshez nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk. Tehát megtaláltuk azokat a profi szakembereket, akik karitatív alapon, óriási lelkesedéssel segítettek a szervezésben és részt vállaltak a munkában. A sok-sok segítő közül hadd emeljem ki Ignácz Beát, Murányi Marcit, Piri Tamást, Pénzes Jenőt, Bódis Alexandrát, Kiss Gyöngyvért... És pénzben szinte ki sem fejezhető az a segítség, amit - feltétel nélkül - a Kézenfogva Alapítványtól kaptunk: a teljes irodai infrastruktúrájukat használhattuk, akárcsak a szervezet kapcsolati hálóját.
- Induláskor készült költségvetés, hogy mennyi anyagi és/vagy barter támogatásra van szükség? Mekkora lett a támogatói kör, hányan járultak hozzá valamilyen módon a rendezvény sikeréhez?
- A szervezés során különböző értékű anyagi forrásokat és/vagy tárgyi eszközöket kaptunk adományként, hogy a jegyek bevételeiből ne kelljen a műsor lebonyolítására költeni. Meglehetősen sok helyen jártunk támogatásért... A hang- és fénytechnikát a szervezéshez rendelkezésre bocsátott forrásokból fizettük ki. Ugyanakkor az Arénában sok mindent alapszolgáltatásként megkaptunk, a szervezés idején s a rendezvény napján is nagyon sokat segítettek, minden kérésünket igyekeztek teljesíteni. Nagyon széles volt a támogatói kör, a kiemelt szponzor a szociális tárca volt. A többieket - akik pénzzel vagy ingyenes munkájukkal járultak hozzá a rendezvényhez - azért nem sorolom fel, mert hosszú a lista. Ezek az információk a www.jobbvelunkavilag.hu internetes oldalon mindig megtalálhatók.
- Milyen kihívást jelentett a Nemadomfel együttesnek, hogy akár 8-10 ezres közönség előtt léphetnek fel? Különben hol szoktak szerepelni?
- Minden hónap harmadik keddjén a fővárosban, a Szent Mihály templomban (V. kerület, Váci utca 47.) ad koncertet az együttes. A Nemadomfel együttes mögött egyébként több száz előadás van: felléptek már utcán, de az Állami Operaházban is. Óriási örömmel, izgalommal készültek erre a koncertre is, közülük többen is felmérték, hogy mit jelent az Aréna színpadán szerepelni...
- Mikor lépték át a közönségszervezői "sikerküszöböt"?
- A közönségszervezésben elsősorban az jelentett segítséget, hogy sok médium adott hírt a kezdeményezésünkről, köztük nemcsak a médiacégek, hanem számos civil, karitatív szervezet hívta föl honlapján vagy külön hírlevelében a figyelmet. Emellett különböző eseményeken is megjelenhettünk - például a Rotary Clubnál vagy a műegyetemen -, ezeken a fórumokon a sérült gyerekek maguk mondhatták el a támogatás célját. November elején már láttuk, hogy szépen fogynak a jegyek, négyezer körüli volt az eladás. Amikor pedig az este hét órára meghirdetett koncertet azért kellett egy kicsit később kezdenünk, mert szóltak, hogy még mindig sokan állnak sorba a pénztárnál, az érzés maga volt a csoda…
- Mekkora közönség gyűlt össze? Mennyi pénz folyt be a jegyeladásokból, a helyszíni karitatív árusításokból és a perselyekből? Mikor kapja meg Böjte atya alapítványa a pénzt? Önök milyen feltételeket szabtak az összeg felhasználására?
- Szinte tele volt az Aréna, csaknem hétezres közönség gyűlt össze. Közjegyző segítségével összesítettük a jegyek árából, az adományokból és a vásárból befolyt összeget, pontosan 11 157 825 forintot. A banki átutalásról szóló dokumentumot - ünnepélyes keretek között - már átadtuk Böjte Csabának, aki már korábban is elmondta, hogy a pénzt Csíkszeredán egy, az alapítványnak adott romos kastély korszerűsítésére fordítják, a megújuló intézmény árva gyerekek kollégiumaként működik majd. A munkálatokat velünk együtt a sajtó is nyomon követheti.
- A sikeren fölbuzdulva készülnek-e hasonló célú koncertre? Megkeresték más civil vagy karitatív szervezetek tapasztalatcserére vagy ilyen program megszervezésére? Önnek milyen tapasztalatokat hozott a szervezés? E siker után több felkérésre számíthat a Nemadomfel együttes?
- Jó lenne folytatni, és a módját még végiggondoljuk. Nagy munka van mögöttünk, most egy kicsit pihenünk. Más szervezetek eddig nem kerestek meg. Sokan drukkoltak, hogy sikerüljön, de - saját rossz tapasztalataikból kiindulva - többen nem hittek abban, hogy ez létrejöhet, és közönségsikert is hoz. Hát megmutattuk, hogy érdemes belevágni, meg lehet csinálni. Remélem, sok hasonló célú kezdeményezőnek tudtunk erőt adni ahhoz, hogy ők se adják föl. Nekünk sem ment mindig, minden simán, voltak hullámvölgyek, de a hit, a lelkesedés, a célkitűzés minden holtponton átsegített minket. A Nemadomfel együttest még többen megismerhették, már a szervezés alatt is sok helyre meghívták őket: külön öröm, hogy iskolákba is, hiszen nem lehet elég korán kezdeni az "ismerkedést" a sérült emberekkel, ez az elfogadás első lépcsőfoka... Nekem nagyon sok szervezési és emberi tapasztalatot hozott az elmúlt másfél év, amit újságíróként, szerkesztőként, sajtó- és pr-vezetőként szakmailag is érvényesíthetek majd. Művelődésszervezőként eddig kisebb - közöttük jótékonysági - rendezvényeket szerveztem. A mostani volt életem legnagyobb munkája, amit inkább hivatásként éltem meg. Ez volt az én olimpiám! Mégis a legfontosabbnak azt érzem, hogy igazán komoly hit és kitartás nélkül semmit sem lehet megvalósítani. A szervezés idején a sérült és ép emberektől kapott őszinte érzések, biztatások, a sok szeretet elfeledteti a nehézségeket, a keserű pillanatokat, napokat. Megtanultam és megerősödött bennem is, hogy nem adom fel!
