Képmutató viselkedéshez asszisztál az európai és amerikai média, amikor a tibeti tüntetések nyomán a kínai hatalmi fellépések miatt teret ad egyes politikusoknak és színészeknek, akik a pekingi olimpia bojkottjára szólítanak föl. Ennek már most megmutatkozó gazdasági kárai vannak, ugyanakkor egyes korábbi és jövőbeli olimpián is lehetett volna, illetve lehetne bojkottálni - véli Chandran Nair, a Global Institute for Tomorrow elnöke a társadalmi felelősségvállalással foglalkozó szervezet internetes honlapján közreadott írásában.
Nair szerint az ázsiaiak a nyugati országok által keltett hisztériának tartják - Tibet kapcsán - a Kína-ellenes nyilatkozatokat, ami mögött szerintük az áll, hogy tartanak Kína és több más ázsiai ország tovább növekvő versenyképességétől, és nem tudják megállni, hogy "valamiféle téves felsőbbségtől vezérelve" oda ne mondogassanak nekik. Ennek kapcsán különösen a francia elnököt, Nicolas Sarkozyt és Nancy Pelosit, az amerikai képviselőház szóvivőjét idézik gyakran. Tibet ügye egyébként az 1950-es években került be a köztudatba és vált kényes bel- s egyúttal külpolitikai kérdéssé, mégis a nemzetközi vállalatok - különösen az elmúlt egy-két évtizedben - igencsak intenzíven terjeszkednek, építik ki gazdasági bázisaikat Kínában.
A kettős mérce persze korábban is tetten érhető volt, amikor a moszkvai olimpiát úgy bojkottálták egyes nyugati-országok, hogy közben építgették velük a gazdasági kapcsolataikat. Ugyancsak hiányzott a számonkérés, illetve elmaradt a bojkott a sydneyi olimpiai játékok kapcsán, hiszen akkoriban nem hánytorgatták föl közismert személyek az ausztráloknak azokat a korábbi évtizedekben a bennszülöttek ellen végrehajtott, sokszor kegyetlen fellépéseket, amelyek akár népirtásnak is minősíthetők - véli a cikk írója.
Sőt ezen az alapon a 2012-es londoni olimpiát is bojkottálni kellene, hiszen az Egyesült Királyság olyan háborúban vett részt Irakban, ahol becslések szerint eddig csaknem százezer civil halt meg a többi között brit közreműködésű amerikai invázió miatt.
Nem a tibeti események szépítésére van szükség, az erőszakos fellépéseket el kell ítélni, ugyanakkor azt is észre kellene venni - mondja Nair -, hogy a kínai vezetés komoly lépéseket tett az országban megjelenő külföldi média mozgásterének bővülése vagy a nagyfokú környezetszennyezés, valamint a sokat bírált gyermek-munkavállalás problémáinak megoldása érdekében.
A felelőtlen, népszerűséghajhász Kína-ellenes nyilatkozatok kapcsán kevesen tudják, hogy azok hatására egy francia galeri megtámadott egy tolószékhez kötött kínai atlétát, Jin Jinget. Ugyanakkor a gazdasági hátrányok közé tartozik, hogy Franciaországban több Carrefour áruház csődbe került, mert a helyi kínai kolónia - tiltakozásul - nem hajlandó francia termékeket vásárolni.
A nyugat-európai társaságok manapság annyira függenek a kínai gazdaságtól, hogy nagy hibát követnek el, ha cinkosan szemet hunynak politikusaik és a média felületes kijelentései felett - teszi hozzá a cikk írója.
Rozgonyi György