Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Toyota 51 százalékos többségi tulajdonában lévő Daihatsu a japán fejlett ipari technológiák kutatóintézetével közösen új üzemanyagcellás rendszert fejlesztett ki. (Az üzemanyagcellában hidrogén vagy hidrogén tartalmú vegyület és oxigén egyesülésével elektromos energia termelődik, ami az autók kerekeit hajtó villanymotorokat táplálja.)
Az új technológia két tulajdonsága, hogy gyártása nem igényel drága palládiumot és más nemesfémeket, illetve, hogy hidrogén helyett az vizeletben is megtalálható ammóniából előállítható hidrazin-hidrátot használna. A nemesfémek jelenlétét a jelenlegi üzemanyagcellákban az áramtermelési folyamat erősen korróziós hatása indokolja, és a drága alkotóelemek drágává teszik az üzemanyagcellákat. A Daihatsu és a kutatóintézet megoldása ezzel szemben kobalt- és nikkelelektródákkal, illetve más olcsó anyagokkal is beéri, ami radikálisan csökkenti az üzemanyagcella árát.
Azok a fejlesztők, akik eddig igyekeztek kiváltani a hidrogént mint kvázi tüzelőanyagot - mivel a gáz szállítása költséges és nehézkes –, azok eddig egyebek mellett metanollal próbálták helyettesíteni azt, ám ennek gyenge reakciókészsége miatt sokkal kevesebb áramot sikerült nyerni a meghajtáshoz, mint ha maradnak a hidrogénnél. A Daihatsu és partnere által használt hidrazin-hidrát azonban jól reagál a kémiai folyamatban, így kellő mennyiségű elektromos energia nyerhető vele.
Mivel ez az anyag folyékony, könnyű kezelni, elégetése nyomán pedig nitrogén és víz keletkezik, a szén-dioxid-kibocsátás nulla. Az anyag ugyanakkor veszélyes, kezelésére a benzinhasználat biztonsági előírásait kell alkalmazni. Az autógyár kifejlesztett egy polimert, amelyet az üzemanyagtartályban helyeznek el, baleset esetén ez hivatott semlegesíteni a hirdozin-hidrátot.
Éppen ennek a semlegesítő anyagnak a továbbfejlesztése a következő időszak feladata, valamint az üzemanyagcella tartósságának növelése. Ehhez keres együttműködő partnereket a Daihatsu.
