Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az igazi szenzáció sem váratott sokáig magára: 1964 januárjában Paddy Hopkirk egy MINI Cooper S-sel nyerte meg a híres Monte Carlo-i rallyt, amit két további győzelem követett 1965-ben és 1967-ben.
A MINI sportos karakterét kétségkívül a Cooper S modell formálta leginkább. Az elsőkerék-meghajtású, a kisautókhoz képest rendkívül erős motorral felszerelt Cooper S mind az utcai forgalomban, mind a versenypályákon nagyon eltalálta a közönségigényt. A keresztben beépített 1.1 literes motor az 1963-as viszonyok között igen erősnek számított. Teljesítménye 70 lóerő, míg maximális forgatónyomatéka 92 newtonméter volt, álló helyzetből kevesebb, mint 10 másodperc alatt 80km/órás sebességre gyorsított, és meg sem állt a 148 km óránként végsebességig. A tízcolos kerekeken guruló kisautó a fürgeségének, mozgékonyságának és igen jó útfekvésének köszönhetően hamarosan fogalommá vált az autók világában.
Közel negyven évvel később, 2001-ben a BMW újra felélesztette a legendát. A felépítés és meghajtás koncepcióját meghagyták, de a márka történelme során legerősebb Cooper S modernebb technológiát kapott a maximális menetkényelem és a jobb utasbiztonság érdekében. A mai idők Cooper S-e már 163 lóerővel rendelkezik, így 210 Nm-es maximális forgatónyomatékra és 218 km/órás végsebességre képes. Gyorsulása is sokat javult: álló helyzetből alig több mint 7 másodperc alatt gyorsul 100-ra. A hatsebességes váltóval a vezetés élménye olyan, mint egy fedett gokart.
Az eredeti Cooper S-ből 1963 és 1971 között összesen 45 000 darabot gyártottak három motortípussal.
