Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Ősz közepén a Gazdaság- és Vállalkozáselemző Intézet (GVI) a területi kamarák – köztük a BKIK – közreműködésével több mint 12 ezer céget keresett meg szokásos, félévenkénti vállalati konjunktúravizsgálatához. Az összegzésből kiderül, hogy a következő fél évet illetően általában borúlátóbbak a hazai vállalkozások, leginkább a kis- és közepes cégeket sújthatja a kormányzati megszorító intézkedések hatása.
A GVI konjunktúrakutatásának legfrissebb eredményei szerint 2006 második félévében javultak a magyar cégek üzleti helyzetét és jövedelmezőségét tükröző mutatók, miközben a vállalkozások a jövőt illetően – részben a kormányzat eddigi és tervezett megszorító és keresletszűkítő csomagja következtében – pesszimistábbak. A visszaesés azonban nem jelentős, inkább a parlamenti választás első fordulója utáni rendkívül kedvező várakozások korrekciójának tekinthető. Ugyanakkor októberig – az egy évvel korábbi hasonló időszakhoz képest – a cégek továbbra is kedvezőnek tekintették saját kilátásaikat, a felmérést készítők főleg a jelenlegi üzleti helyzet és a jövedelmezőség tekintetében regisztráltak pozitív elmozdulást. E vélemények leginkább a külső konjunktúra kedvező alakulásával függnek össze. Erre utal az, hogy miközben a belföldre termelő cégeknél a tavaly októberi szintre esett a GVI konjunktúramutatója, addig a jelentős exportőröknél nem történt változás: magas maradt ennek a szintje, illetve a belföld mellett az exportra is termelő cégek várakozásai tovább javultak és optimistábbak, mint egy évvel vagy mint fél évvel ezelőtt.
A GVI bizonytalansági mutatójának változatlan és magas szintje ugyanakkor arra utal, hogy rövid távra meglehetősen nagy a bizonytalanság a magyar cégek körében és jelentősek az értékelések közötti különbségek. A mostani adatfelvételek szerint az elmúlt fél évben tovább javult ugyan a cégek üzleti helyzete, de ezt nem tükrözik a következő év első negyedévére vonatkozó kilátások: a vállalkozások mind az üzleti helyzet, a jövedelmezőség, mind a beruházások és a foglalkoztatottság tekintetében romlásra számítanak. Mindez erős és stabil külpiaci konjunktúra mellett valósul meg, erre mutatnak a kapacitáskihasználtság kimagaslóan jó – mintegy 78 százalékos – adatai vagy az exporteladások további bővülésére mutató várakozások.
Ugyanakkor leginkább a kicsi és döntően belföldre termelő cégek esetében csökkent a konjunktúramutató: a legnagyobb mértékű visszaesés a mikrovállalkozásoknál és a kis cégeknél mutatható ki.
Az ágazatok közül továbbra is főleg az ipar helyzete kedvező, ám az adatok az ipari termelés növekedési ütemének várható lanyhulására is utalnak. Nagyobb mértékű romlás elsősorban az üzleti és a humán szolgáltatásoknál, valamint a kereskedelemben érzékelhető.
A konjunktúramutató értéke a nagy exportáló cégek körében a legmagasabb, de valamelyest felzárkóztak hozzájuk a kisebb arányban exportálók is, vagyis az egyes vállalkozói csoportok romló várakozásait az exportálók véleménye ellensúlyozza, amelyek teljesítményükkel javíthatják a GDP-t.
A borúlátó kilátások mellett a vállalati méreteket tekintve továbbra is nagyok a különbségek. A mikrovállalkozások körében magasabb (mintegy 23 százalékos) az üzleti helyzetet rossznak ítélő, illetve romló tendenciára számítók aránya, mint a nagyobb cégek körében, amelyek 45 százaléka derűlátóbb és csupán öt százalékuk látja rosszabbnak a helyzetet. Az adatok szerint a zömmel külföldi tulajdonban lévők várakozásai jóval kedvezőbbek, mint a magyar tulajdonban lévőké.
A beruházásoknál a cégek a következő fél évben lanyhulással számolnak: mintegy 30 százalék alá csökkent a növekedéssel számolók aránya, a változatlan beruházási volumennel számolóké pedig 50 százalék. A 2003 óta nagyjából stagnáló gépberuházásoknál csak szezonálisan növekvő hatást várnak. A beruházási aktivitás várhatóan az iparban növekszik (mintegy 32 százalékban), az építőiparban, a szállításban és a szolgáltatásoknál legfeljebb 23, 10, illetve 19 százalékkal számolnak, a mikro- és kisvállalkozások pedig ennél is gyengébb teljesítménnyel kalkulálnak. Elsősorban a külföldi tulajdonban lévő cégeknél lehet magas beruházási aktivitásra számítani, de az nem éri el az elmúlt félévi szintet.
Jövő tavaszig várhatóan növekszik a létszámot csökkenteni szándékozó és csökken a növekedést célzó vállalkozások aránya, de – az idei árpilisi kiugrást leszámítva – még így is élénkebb létszámfelvételi szándék jellemzi a magyar cégeket, mint 2003 áprilisa óta bármikor. Nem változik a létszám stabilitásával számoló vállalkozások aránya – ami csaknem 60 százalék –, ugyanakkor 23 százalékuk leépítést tervez. 20 százalék alá csökkent viszont a létszámot bővíteni szándékozók aránya, utóbbiak szintén elsősorban a többségi külföldi tulajdonban lévő, főleg exportra termelő ipari vállalatok közül kerülnek ki.
A kapacitáskihasználás az elmúlt félévhez képest jelentősen javult: átlagos értéke az egész mintában meghaladta a 78 százalékot. Ez megközelíti a fellendülés csúcspontján, a 2000 októberében mért értéket. A külföldi tulajdonban lévő cégek és a nagyvállalkozások kapacitáskihasználása jóval magasabb: 80–85 százalékos, és több mint 45 százalékuk számolt be – főleg az exportteljesítések eredményeként – értékesítése növekedéséről, 20 százalékuk viszont csökkenésről.
A kormány megszorító csomagjának részeként idén szeptembertől a vállalkozásoknak a bruttó 125 ezer forint alatti foglalkoztatottak után e bérszint mellett kiszámított járulékterhet kell befizetniük, ami többletterhet ró rájuk.
A másik, a foglalkoztatottságot érintő kormányzati döntés a munkavállalónkénti elektronikus bevallások rendszere, ami – a bejelentett munkaerővel kapcsolatos adminisztráció növekedése miatt – szintén jelentős többletterhet jelent. A vizsgálatot végzők arra is kíváncsiak voltak, hogy a járulék-, valamint az adminisztrációs terhek növekedése milyen hatással lesz a cégek jövőbeli foglalkoztatási döntéseire.
Korábban a megkérdezett cégek 16 százaléka tervezett elbocsátást a következő fél évben, minden negyedik szerint e lépésben a járulék- és az adminisztrációs terhek növekedése játszik szerepet. Ágazatonként, illetve a vállalati méretet illetően azonban eltérő döntésekre készülnek a cégek. Az építőipariak körében elsősorban az alacsonyabb bérkategóriába tartozókat sújtja a létszámleépítés, ehhez hasonlóan – 30–35 százalékos arányban – vélekednek a kizárólag belföldre termelő magyar tulajdonú cégek. Az adminisztrációs terhek növekedése kapcsán pedig még szembetűnőbbek a magatartásbeli különbségek: a mikrocégek és a kisvállalkozások zöménél a foglalkoztatási döntésekben a szabályozási környezet kedvezőtlen változásai játszanak szerepet.
A kutatók egyik következtetése, hogy a létszámcsökkenés valóban bekövetkezik: a cégek kivonulnak a betanított munkát igénylő piacokról vagy a drágábbá váló rutinmunkát igénylő technológiákat tőkeigényesebb technológiákra cserélik. Az sem kizárt, hogy nem valóságos létszámleépítésről lesz szó, hanem csak arról, hogy a drágább munkaerőt hivatalosan elbocsátják, majd aztán feketén újra foglalkoztatják.
