Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Nehéz egy szűkülő gazdaságban, növekvő adóterhek mellett erősíteni a gazdaság fejlődését.
A változó adó- és járulékrendszer, az állami szerepvállalás csökkenése ellentétes irányú a dinamikus fejlődéssel és a versenyképesség növekedésével. A következő évek gazdaságpolitikai tervei kapcsán készített összefoglalót a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) elnöksége.
A konvergenciaprogram, a 2007–2010 közötti időszakra szóló nemzeti költségvetési irányelvek, valamint az adó- és társadalombiztosítási jogszabályok módosításának alapján megállapítható, hogy a magyar gazdaság a következő egy-két esztendőben „depressziós” állapotba kerül. E várható helyzetet is figyelembe véve szükségesnek tartjuk, hogy az európai uniós források elsődlegesen a gazdaság fejlődését, versenyképességét segítsék.
Az előkészítés folyamatában a BKIK-nak többször is volt lehetősége véleményalkotásra, és a szervezet felvetéseinek egy része be is került az előterjesztésbe.
A program hét év alatt összesen mintegy 650 milliárd forint értékű európai uniós forrás vállalkozói kihelyezésével számol, ami évente 90 milliárd forintot tesz ki. Számolnunk kell azzal is, hogy a vállalkozói szektor évi beruházásainak volumene 3000 milliárd körül van. Az egyes regionális programokon belüli a vállalkozások számára elérhető részarány várhatóan 20–25 százalék körül alakul, összességében tehát 900 milliárd – évente mintegy 130 milliárd forint – fejlesztési forrás segítené a vállalkozásokat. Ám figyelembe kell venni a vállalkozások saját tőkéből történő fejlesztési kiegészítését, valamint a ROP-pályázat lehetőségeit is.
Ugyanakkor a vállalkozások 2007. évi többletterhei összesen mintegy 700 milliárd forintot tesznek ki, ami elsődlegesen a kis- és középvállalkozói (kkv) szektorhoz tartozók számára jelent – a gyenge verseny- és jövedelemtermelő képességük miatt – fennmaradási, illetve fejlődési akadályokat. A tőkeszegény kkv-k részére várhatóan szűkös lesz a pályázat útján elnyerhető vissza nem térítendő támogatási keret. Ugyanakkor a ROP-pályázatokból jelentős, 150–200 milliárd körüli összeg segítheti a vállalkozások versenyképességét.
Az első Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) gyakorlatilag ráépült az elmúlt évtized támogatási gyakorlatára. A két legfontosabb programelem közül az egyik a befektetésösztönzés támogatását vitte tovább, a másik pedig a kkv-szektor fejlesztéseit segítő támogatási konstrukció gyakorlatára épült.
Ehhez képest most új szerkezet van kialakulóban: az egyik csomópont a jövedelemszerzés segítése, a másik a megfelelő üzleti környezet megteremtése. Valószínűleg mindkét esetben külön vállalatcsoportot fognak segíteni – az előbbi a kkv-kat, az utóbbi a nagy cégeket –, de az egyes programelemeken belül megjelenhet majd a versengés a kkv, illetve a multinacionális cégek között. Ez viszont kedvezőtlen lehet a kkv-szektor cégei számára.
Ennek kapcsán a BKIK fenntartja korábbi véleményét: a vállalkozásfejlesztésnek javasol prioritást, szemben a kockázatos kutatás-fejlesztéssel és innovációval.
Az NFT I. jószerével nem fogalmazott meg ágazati prioritást, ehhez képes viszonylag előnyös változás, hogy a 2005 végéig elosztott források között a legnagyobb a feldolgozóipar súlya, a teljes traded-szektor aránya pedig 2/3-os.
Vannak olyan, a támogatások célzottabb eloszlására törekvő országok, ahol például az egyik alapelv az, hogy csak a külkereskedelmi szektor cégei juthatnak az állam közvetítésével támogatásokhoz. Ilyen például a Németországba és Észtországba irányuló forgalom.
A BKIK szükségesnek tartja az ágazati csomópontok, prioritások megjelölését, amire nem csupán a ROP-okban, hanem országosan is szükség van.
A korábbi gyakorlatnak megfelelően a GVOP-ban a vállalkozások elsősorban vissza nem térítendő támogatásokkal egészíthették ki a fejlesztésre szánt forrásaikat. Ez pozitív jelenség, hiszen a magyar cégek a gyenge tőkeerő miatt versenyhátrányban vannak az akár évszázados hagyományú, magántulajdon-alapú országok vállalkozásaihoz képest.
A GOP ezzel szemben elsősorban pénzügyi közvetítőkön keresztül juttatott visszatérítendő támogatásokat kíván nyújtani a 2007–2013-as években, hitelnyújtási könnyítéssel és a garanciavállalás bővítésével.
A BKIK változatlanul szükségesnek tartja, hogy a kkv-k – az unió szándékainak megfelelően – nagyobb mértékű vissza nem térítendő támogatásban részesüljenek, mert csak így van esélyük gyenge tőkepozíciójuk és versenyhátrányuk ledolgozására.
A program nagy súlyt fektet a k+f-célok teljesítésére. Az indokoltság nem vitatható, a mértékét azonban eltúlzottnak és kockázatosnak tartja a fővárosi kamara. Ugyanis a tervezett kutatások kisebb hányadát a vállalatok végeznék, szemben az egyetemi és akadémiai kutatóhelyekkel, amelyekre eddig a túlzottan elméleti jellegű kutatás volt a jellemző. Ezért is javasolja a BKIK garanciák beépítését a projektrendszerbe: a kutatóhelyek fejlesztésére csak akkor kerül sor, ha a kutatások közül a gyakorlati jelentőségű témák aránya érezhetően növekszik.
A GOP-ban a munkahelyteremtés csak az elmaradott régiók esetében kifejezett cél. Hazánkban a foglalkoztatási szerkezet kirívóan rossz, változtatása, javítása szinte törvényszerű. Ám nehezen érthető, hogy egy nagymértékű fejlesztési támogatás igénybevételével csupán minimális foglalkoztatásbővüléssel számolnak a programkészítők (például a 2007-es költségvetési előirányzatok szerint nulla százalék, 2008-ban 0,3 százalék, 2010-ben pedig 0,7 százalék a foglalkoztatás növekedési aránya).
Ugyanakkor a versenyszféra munkaerőpiacán összesen mintegy 600 ezren végeznek munkát úgy, hogy a költségvetésbe semmit sem fizetnek. A foglalkoztatási igény és a lehetőség tehát megvan, ám a fekete- vagy szürkemunka legalizálása érdekében a magas bérterheken változtatni kell. Ennek kedvező eredménye lehet a foglalkoztatottak arányának növekedése is.
Számolni kell azzal, hogy az Európai Unióból érkező források mintegy hatodát felemésztik a támogatások elosztásakor felmerülő kiadások. A KPMG és a PwC pénzügyi tanácsadóinak tavasszal megjelent tanulmánya szerint a megkötött szerződések értékéhez viszonyítva a GVOP három programeleménél 6–7,5 százalékot tettek ki a közreműködő szervezetek működtetésének kiadásai.
