Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Előzmények és várakozások:
a hazai közvélemény komoly várakozással tekint a 2007–2013 közötti időszakban lehívható európai uniós támogatási forrásokra. Ezek képezik hazánk európai uniós csatlakozásának mindenki által érzékelhető hozadékát, a gazdaság fejlődését, a versenyképesség javulását, az életszínvonal emelkedését. Nagy a tétje annak, hogyan élünk ezzel a lehetőséggel, milyen nagyságrendet tudunk igénybe venni és azt mire fordítjuk. A negatív példákhoz (Görögország) közelítünk-e – ahol az igénybevétel nem érte el a lehetőség 30 százalékát –, vagy felülmúljuk Írország 80 százalékot meghaladó teljesítését?
Követelmény:
a jó program, a konkrét és teljesíthető terv, valamint a feladatok ellátására képes intézményrendszer. Augusztus második felében Magyarországon e követelmények sajnos még csak kialakulóban vannak.
Az idei parlamenti választások után sokan várták, hogy a felálló régi-új kormány előveszi a meghatározóan fontos feladat teljesítésére készített terveit. Joggal reménykedhettünk, hiszen az Új Magyarország választási program széleskörűen és konkrétan, régiókra, megyékre, városokra, szinte „házakra” lebontva ismertette a fejlesztési szándékot.
Az Új Magyarország fejlesztési terv (fet) kormány által módosított időpontja 2006. szeptember 30., tehát még egy hónap áll rendelkezésünkre a tervezet megvitatására és további három hónap a működtetés feltételeinek és az intézményrendszer kialakítására.
A fejlesztési tervről: a tervezet számos területen – az elsőhöz képest – jelentős és jobbító változásokat tartalmaz, a tervben foglalt stratégiai célkitűzésekkel általánosságban egyet lehet érteni. Viszont kezelhetetlennek tartjuk, hogy az előterjesztés a pénzügyi elosztásoknál meglehetősen laza tól-ig határokat jelöl meg. Emiatt nem lehet arra számítani, hogy az előttünk álló szűk hónapban a társadalmi vita során felhasználható, számszerű javaslatok érkeznek a konkrét számarányok meghatározásához. A gazdasági fejlesztésekre fordítható keretek aránya csupán 8,5–12,7 százalék közötti a központilag elosztott forrásokban. Ez az összes forrás 65 százaléka, és úgy tűnik, hogy a fennmaradó 35 százalékon belüli arány sem lesz ennél magasabb. Összességében tehát a gazdaságfejlesztés súlya valószínűleg nem haladja meg a 10 százalékot. A viszonylag alacsonyra tervezett forráskeret előrevetíti annak az árnyékát, hogy a korábbi évek pályáztatási gyakorlata megismétlődik: az adott évben az első néhány hónap után elfogynak a keretek.
A fetben kiemelt hangsúlyt és fejlesztési esélyt kapnak a humán területek, így egyidejűleg több gazdasági területen és egységesen valósulhat meg a felzárkózás. Ez a megoldás azonban – kimene-tét tekintve – lassúbb ütemmel és időben elhúzódó eredményekkel jár.
A stratégia magyarázatánál az előterjesztés olyan dokumentumokra és előzményekre hivatkozik, amelyek nem a mai állapotoknak megfelelő gazdasági viszonyokra épültek. Továbbá több olyan koncepcióra támaszkodik, amelyek még nem készültek el: ilyen például a konvergenciaprogram, a kis- és középvállalkozási (kkv) fejlesztési stratégia, az Új Magyarország vidékfejlesztési terv.
A fet véglegesítésénél figyelembe kell venni, hogy az elmúlt fél évben olyan gazdaságpolitikai stratégiai váltás történt, aminek következtében a vállalkozások helyzete megváltozott. A társadalmi és gazdasági helyzet értékelésénél a kkv-szektor gyenge tőkeellátottságát – ami csak egyötöde az Európai Unió (EU) fejlett országaihoz mért szintnek – hangsúlyosabban kellene érzékeltetni, hiszen hitelképtelenségük miatt a direkt támogatás biztosítása számukra létkérdés.
A foglalkoztatás bővítése kiemelt célként szerepel a programban, így rendkívül fontos, hogy ezt a tartalom is kövesse. Szükségesnek tartjuk, hogy a tervezet vegye figyelembe a kompetitív és nem kompetitív ágazatok közötti egyharmad/kétharmad foglalkoztatásbeli arányt. Célszerű lenne támogatni olyan fejlesztéseket, amelyek hozzásegítik a kompetitív ágazatokat ahhoz, hogy munkahelyeket teremtsenek, hiszen az e területen foglalkoztatott 100 ember vélhetően további 200 ember foglalkoztatását vonja maga után. Véleményünk szerint ezt a feladatot akkor is fel kell vállalni, ha figyelembe vesszük az EU kompetitív ágazatok támogatásával kapcsolatos elutasító hozzáállását.
Gondnak tartjuk, hogy nem készült olyan, az egyes ágazatok és területek összességére nézve határozott prioritásokat megfogalmazó fet, melynek egyik részvetülete maga az Új Magyarország fejlesztési terv. Így, ennek hiányában, a pályáztatás következményeként számolni kell a „szigetszerű” fejlesztéssel és az ezzel járó negatívumokkal. (A kapcsolódó területek nem fejlődnek, emiatt szűk keresztmetszetek keletkeznek, az új kapacitások kihasználatlanok lesznek.)
Feltehetően kezelni kell azt a jelenlegi helyzetet is, hogy a nem vállalatként működő szervezeteknél a működtetés és a fejlesztés kezelése és gyakorlata élesen elválik egymástól. A napi működésben évtizedek óta elégtelen forrásokkal küszködő iskolák, kórházak, önkormányzatok részéről nehezen várható el az a készség, hogy öt-tíz évre előre tervezzenek és képesek legyenek költségtakarékos módon, nagyobb mértékű fejlesztések kidolgozására. Tapasztalatok szerint az új kapacitásokhoz a későbbiekben kétséges az elegendő működési forrás biztosítása.
A fet további problémája, hogy a gazdasági kohézió célja tartalmilag nem követhető nyomon a szövegben (például az egymásra épülő ágazatok és tevékenységek összehangolt fejlesztésére vonatkozó kitételek).
Az újonnan felálló intézményrendszertől nagymértékben függ a fejlesztési program megvalósíthatósága. Ennek az intézményrendszernek már túl kellett volna esnie a kipróbáláson és az esetleges korrekciókon. Félő, hogy a tanulás és a gyakorlat megszerzése egy időben történik és így a korrekciókra már csak a fet végrehajtása során kerülhet sor. Az operatív programok lebonyolításának jelentős részét úgynevezett közreműködő szervezetek végzik. Ám négy hónappal a pályázati lehetőségek megnyílása előtt még nem ismertek ezek a szervezetek, kiválasztásuk csak később történik meg! Szükségesnek tartjuk, hogy az intézményrendszerben a vállalkozói jelenlét, képviselet döntési jogosultsággal kapjon helyet.
A főváros esetében élesen kiütközik az, hogy nincs egy átfogó, a gazdálkodói és a lakossági szféra fejlesztési törekvéseit is integráló hosszabb, illetve középtávú terv. Sajnálatosnak tartjuk, hogy a kiemelt beruházások között igen kevés a fővárost, illetve az agglomerációját segítő fejlesztés. Nem szerepelnek közöttük azon beruházások sem, amelyekben a kormányfő és a főpolgármester egymás között megállapodott.
Gondolatként vetjük fel, hogy a logisztikai fejlesztéseket Budapest vonzáskörzetében néhány meghatározott pontra kellene koncentrálni. Ellenkező esetben ugyanis egy széles és hosszú – 20–80 kilométer – területsávban kamionok közlekednek az egyik raktárból a másikba, emiatt más közlekedési eszközzel nem tanácsos az adott zónába belépni. Szükségesnek tartjuk a logisztikai központok számára fejlesztési támogatást nyújtani a koncentrált elhelyezés kialakítása érdekében, ezek ugyanis maguk köré vonzanák a már piaci alapon megépült logisztikai kapacitásokat.
A fejlesztési program kétségkívül pozitív hatásaként értékelhető, hogy a beruházások mintegy kétharmada a hazai termelés és szolgáltatás számára jelent majd többletkeresletet. Ez lehetővé teszi a magasabb GDP-szint elérését, vélhetően évi két százalékpontnyi többletnövekedéssel. Javulhat a foglalkoztatási szerkezet is, ami a feketegazdaság természetes fehérítésén túl legalább 150-200 ezer új munkahelyet biztosít majd. E hatások eredményeként az államháztartás egyenlege várhatóan évi 100–150 milliárd forinttal javulhat.
Az építőipar és háttéripara az erőteljes fejlesztések eredményeként valószínűleg megújul és 2013 után is magasabb teljesítményre lesz képes. A kapacitás lekötéséhez azonban szükség lesz további hazai beruházási igényre és a környező országok pályázatain való sikeres részvételre.
A megvalósítandó beruházások legalább fele olyan kapacitást teremt, amely a következő egy-két évtizedben nem igényel többlet állami forrást (utak, csatornázás, tranzitvasútvonalak). Így a költségvetés évi 200 milliárd forint beruházási ráfordítástól mentesülhet 2013 után, mintegy tíz évig.
Összességében elmondható: a tervezet alapján úgy ítélhető meg, hogy – az EU által megszabott feltételeket figyelembe véve – a források többségét helyes irányban, feltételezhetően kellő hatékonysággal osztják szét. Ilyennek tekinthető a közlekedés, a csatornázás, az energiamegtakarítás, a gazdaságfejlesztés, valamint a regionális programok zöme. Ugyanakkor a hangzatos elvek mögötti tartalom hiánya miatt nehéz megítélni, hogy az emberi erőforrás-fejlesztés és humán-infrastruktúra 17–24 százalékos arányt elérő fejlesztési céljai mit takarnak és milyen eredményt érnek el.
Csak az előterjesztésből kiindulva kételyek merülhetnek fel a közigazgatás megújítását, a közszolgáltatások korszerűsítését illetően is. (Ezeknek azonban forrásoldalról összességében csekély a súlyuk.)
A fejlesztési pólusprogramok esetében kérdés, hogy milyen mértékben lehet az „innovációs motorokat” beindítani. A kutatóegyetemek aligha bontakoznak ki egyszeri fejlesztések nyomán, amennyiben nem érzik finanszírozásuk hosszú távú biztosítását.
Dr. Vadász György
a BKIK általános alelnöke
