Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
– Önök szerint miért szorul reformra a magyarországi szakképzési rendszer?
– Elsődlegesen azért, hogy azok a fiatalok, akik manapság és a későbbiekben a középfokú szakmunkás-képzésben részt vesznek, biztosan számíthassanak arra, hogy az iskola elvégzése után állást is kapnak, mert szükség van a tanult szakmájukra. Nagyjából ilyen szempontok miatt tartjuk fontosnak a felnőttképzés korszerűsítését is, hiszen mindkét korosztályra érvényes az az igény, hogy ha valaki időt, energiát, sok pénzt fordít valamilyen szakma elsajátítására, akkor abban a munkakörben el is tudjon helyezkedni. Ehhez olyan képzési rendszert kell kidolgozni, illetve működtetni, amely körültekintően veszi figyelembe a várható igényeket és még időben kész a szükséges, de nem kapkodó változtatásokra. Sok szakmában, foglalkozásnál az elöregedett intézményrendszerben annak ellenére folyik a képzés, hogy a munkaerő-piaci igények megváltoztak. Ez nem pusztán azt jelenti, hogy egy-egy szakmában mennyiségileg túlzásba viszik a képzést, hanem a munkaerőpiac minőségi igényeinek is jobban meg kellene felelni. A mai intézményi gyakorlat többnyire későn reagál, nehezen vált az új kihívásokra és ennek hátrányát sokan csak évekkel később érzik. Ezért is fordul elő, hogy – a szakképzésről szóló, 1993-ban született törvény előírásainak érvényesítése mellett – egyes szakmákban hirtelen nő meg a kereslet, más esetben pedig a képzésben résztvevők nagy mennyisége okoz – ugyancsak váratlannak ható – feszültségeket. Talán meglepő az állítás – amit számos szakmai tanulmány is alátámaszt –, hogy egyes szakmákban indokolatlan a 12 éves iskolai alapozás, illetve olykor magasra teszik a lécet a szakmunkások műveltségi szintjét tekintve. Mielőtt ez utóbbit bárki félremagyarázná: nem azt kifogásoljuk, hogy a leendő szakmunkásoknak általános műveltséget adnak, hanem hogy az ilyen ismeretek sok esetben aránytalan terhet rónak a tanulókra, olykor a szakma alaposabb elsajátításától veszik el az energiát. Arról nem is beszélve, hogy jó néhány család anyagilag sem bírja a képzésnek ezt az időben elnyújtott formáját.
– Milyen megoldást javasolnak?
– Lehet, hogy túl általánosnak tűnik, de nagyobb mozgásteret, felelős önállóságot kellene hagyni a szakképző intézményeknek, hogy a jogszabályok betartásával – az illetékesekkel történt egyeztetést követően – saját hatáskörben is hozhassanak döntést annak érdekében, hogy az ott tanulókat jobban felkészíthessék az adott szakmában időközben történt változásokra. Ezzel például a piaci igényeknek megfelelő szakembereket képezhetnének ki, akik másfél vagy két év múlva is el tudnak helyezkedni, mivel aktuális elméleti és gyakorlati ismereteket szereztek a képzés során. Erre lényegében jó példát szolgáltatnak a főleg a felnőttképzésben bevált akkreditált vállalkozások, amelyek általában a munkaerőpiac várható igényeit is figyelembe veszik ajánlataik összeállításakor. Ez a piacképes hozzáállás nemcsak a várható mennyiségi és minőségi igények feltérképezésére vonatkozik, hanem arra is, hogy az egyes gazdasági ágazatokon belül is lehetnek sajátos elvárások, illetve országrészenként is különbözhet a képzettségi szintek, összetételek kereslete. Persze ezen a területen is vannak olyan szakképzéssel foglalkozó vállalkozások, amelyek nem eléggé körültekintőek, sőt, egyesek önös haszonszerzésből állnak rá aktuális divatszakmákban való képzésre. Ez utóbbi vonatkozhat azokra a munkanélküliek képzését, továbbképzését hirdető vállalkozásokra, amelyeknek elsődleges célja a díjak beszedése és nem törődnek azzal, hogy aki megszerezte a képesítést, az el tud-e helyezkedni. Ez a hozzáállás különösen akkor káros, amikor a szakképzést nyújtó vállalkozás állami támogatásban is részesül. Az ilyen vállalkozói magatartást azzal lehetne megelőzni vagy csökkenteni, ha egységes szemléletű lenne a szakmunkásképzés, átfogó és szinte naprakész információk lennének a munkaerő-piaci igényekről. Ilyen adatokhoz azonban nem hogy az egyes vállalkozások nem jutnak hozzá, de a BKIK sem tudja megszerezni azokat. Ehhez persze azt is hozzá kell tennem, hogy a szakképzés területén, a kamarában az oktatási és szakképzési osztályon belül is hatékonyabb információcserére van szükség, amelynek a kialakításán dolgozunk. Ugyanakkor mind a szakképzéssel foglalkozó vállalkozásokat, mind az érintett hallgatókat tekintve aktuális példa az információhiányra, hogy míg a munkaügyi tárca támogatásával a Nemzeti Felnőttképzési Intézet által a felnőttképzés támogatására kiírt Felnőttképzési Bázisközpontok és Hálózat fejlesztésének pályázatait meghirdetik, addig annak helyzetéről, eredményeiről az érintettek nem kapnak tájékoztatást.
Ezen a helyzeten azért is szükséges változtatni, mert a szakképzéssel, továbbképzéssel foglalkozó intézmények, illetve vállalkozások évről évre bővülő száma túltelítettséget okoz, ami egészségtelen piaci versenyt is eredményezhet. A pénzügyi-számviteli képzés iránti igény az utóbbi években visszaesett, számos marketing- vagy médiaszakon végzett szakembernek nincs kellő gyakorlata, ugyanakkor hiány van a jól képzett kereskedelmi és vendéglátásban dolgozó szakemberekből, akárcsak az építőipar területén ács-állványozóból. A nagy eltéréseket a kölcsönös információcserével lehetne megelőzni, erre – úgy tűnik – van hajlandóság az oktatási, valamint a munkaügyi tárcánál, de határozottabb lépésekre lenne szükség. Sőt, hasznos lenne az egyes szaktárcák szakképzési szabályozási terveinek hatékony összehangolása.
