Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Sem a szakmai érdekképviseletek, sem a kamarák nem kapták meg véleményezésre a tervezetet arról az országgyűlési képviselői indítványra elkészített törvénymódosításról, amely – a vállalkozások, vállalkozók széles körét érintve – július 1-jétől az importált termékek áfájának kivetéséről rendelkezik, derül ki a Nietsch Tamás külkereskedelmi áruforgalmi szakértő által e tárgyban készített összefoglalóból. Ebből is adódhat, hogy – a szakértő szerint – a törvénymódosítás nem volt kellően előkészítve, s bár a cél egyértelmű: az áfa megfizetése elkerülésének megakadályozása és az e forrásból származó költségvetési bevételek eddiginél kiszámíthatóbb növekedése, ám ez – nagy valószínűséggel – nem fog teljesülni. Az alapvető problémát várhatóan az jelenti majd, hogy az Európai Unión (EU) kívülről érkező import és a közösségi beszerzés az áfa szempontjából eltérő rendszerben működik. Az import-áfa kivetéses rendszerével szemben ugyanis megmarad az EU-ból származó beszerzés utáni önbevallásos módszer. Ezek párhuzamos működtetése – érthetően – arra csábítja a magyarországi vállalkozókat, hogy a számukra kedvezőbb megoldást válasszák.
Ehhez a képlet meglehetősen egyszerű: az import-áfa kivetése és beszedése az áru vámértékének 25 százalékát jelenti, azaz ebben a rendszerben az importőr forgótőkéjéből legalább egy havi átlagos importérték negyedét elvonják. Ám, ha az importőr cég az árut más EU-országban vámkezelteti, akkor – az érvényben lévő közösségi rendelkezések alapján – nem kell befizetnie az import-áfát, azt a jelenlegi rendszer szerint nyilvántartja, havonta bevallja és ugyanebben a bevallásában le is vonhatja az egyébként befizetendő áfájából. Ebből adódóan: itthon nincs tényleges fizetési kötelezettsége, ha különben jogosult a beszerzéseit terhelő áfa levonására és/vagy visszaigénylésére.
E logikai okfejtés tapasztalatokon alapszik, érvel Nietsch Tamás, hiszen például Lengyelországban – a mienkhez hasonló rendszer miatt – napi átlagban mintegy 200 kamionnyi importárut Hamburgban vámkezelnek. Ugyanezt teszik a görög kereskedők is, akik a déli térségből érkező termékeket inkább az északi kikötővárosban veszik át, mert még így is jobban megéri, mint a kivetéses import-áfát megfizetni. A portugál kereskedők többsége pedig – az előbbiekhez hasonló indíttatásból – Rotterdamban vámkezelteti az importárut. Mindezt – hazai viszonylatban – számszaki példával is illusztrálja a szakértő: egy 10 ezer euró (mintegy 2,5 millió forint) értékű áru import-áfája 625 ezer forint. Ezt az összeget – itthoni vámkezelés esetén – be kell fizetnie, ám, ha ugyanezt külföldön teszi, akkor ezt az összeget a kereskedelmi ügyleteiben „megforgatja”. Éves szinten 12-szeres forgási sebességgel és 10 százalék haszonnal számolva minden egyes importárun (10 ezer euró értékenként) az import áfa összegének meg nem fizetéséből mintegy 62,5 ezer forint haszna származhat. Ebből adódóan a kereskedő – akár 50 ezer forint többletköltséget is vállalhat azért, hogy más tagországban vámkezeljen, és anyagilag még mindig ez a törvényes megoldás lesz számára a legkedvezőbb.
Ezekből adódóan az itthon július 1-jétől hatályba lépő import-áfa kivetéséről szóló rendelkezés várható hatásai közül talán a leglátványosabb az lesz, hogy az importőrök a jelenleginél nagyobb számban fogják az áruikat más EU-országban – valószínűleg nemcsak a tengeri kikötőkben, hanem például Szlovákiában – vámkezeltetni, hiszen ebben az esetben nincs kivetéses import-áfa, emiatt pedig nincs bevétele a költségvetésnek. Ráadásul eddig az adóhivatal értesítést kapott a magyar vámhatóságtól a vámeljárás során ki nem szabott áfaösszegről, ami ellenőrizhetővé tette az importőrcéget. Egyelőre kérdés, hogy ugyanezt a tájékoztatást megkapja-e a magyar adóhatóság a külföldi, EU-s vámhivataloktól. Ha nem, akkor fennáll annak a veszélye, hogy az importőr „elfelejti” bevallani az import-áfát és az új rendszer a befizetett áfa csökkentését is jelentheti. Ebben az esetben – a kormányzati törekvések ellenére – a fekete gazdaság bővülésével kell számolni, hiszen ha az árumozgást Magyarországon nem regisztrálják, akkor az arra késztetheti a vállalkozót, hogy „kifelejtse” a könyvelésből s a birtokában lévő árut – igaz törvényellenesen, de – számla nélkül értékesítheti.
A külföldi vámkezelések szolgáltatásimportot jelentenek, ezek áfamentesek, hiszen a vámkezeléshez kapcsolódó áfaterhet más országban – vagyis nem a hazai költségvetésbe – már befizették. Becslés szerint a fizetési mérleg kiadási oldalán több mint félmilliárd forint jelenik meg a szolgáltatásimport (vámügyintézés) következtében, a kieső áfaösszeg – amelyet egy másik tagállam szedett be az ott nyújtott vámügynöki szolgáltatás után – pedig meghaladja a 150 milliót.
A kivetéses import-áfa a logisztikai piacon beruházó cégek helyzetét is rontja, hiszen a megbízást adó cégek az ezekbe érkező árukat is más EU-országban vámkezeltetik. Jó példa erre az állami támogatással is kialakított BILK logisztikai komplexum, amely helyett már jelenleg is a szlovákiai Dunaszerdahelyre érkezik be a szállítmányok egy része, hiszen az még úgyis megéri, hogy onnan kell a termékeket Magyarországra szállítani. A mostani rendelkezések szerint július 1-jétől várható, hogy Dunaszerdahely szerepe – a kivetéses áfa elkerülése érdekében – megnő.
E várható negatív hatások kiküszöbölésére azonban – Nietsch Tamás szerint – van megoldás. Az egyik: az EU-n kívüli import-áfa és a közösségből érkező áru áfája azonos rendszerben működjön. Ebben az esetben ugyanis nincs olyan érdek, amely az egyik típusú forgalomból a másikba terelné az árut, illetve annak vámkezelését. A másik – a korábban hasonló helyzetbe került, ám azt megoldó Olaszország példája alapján – az áfaraktárak létrehozása. Erre azonban a magyarországi áfatörvény csak részben adja meg a lehetőséget, ezt kellene az új megoldáshoz megváltoztatni, illetve a megfelelő paragrafusokkal módosítani annak érdekében, hogy import (nem közösségi) árut is be lehessen tárolni, továbbá termelő is kapjon engedélyt áfaraktár üzemeltetésére.
A szakértő szerint a kivetéses áfát szabályozó módosítás egyik pontja – a mostani formájában – alkotmányossági kérdéseket is fölvet, hiszen a nagy – legalább 10 milliárd forintnyi – exportforgalmat lebonyolító cégek változatlanul önadózással rendezhetik az elszámolásaikat, hiszen az import-áfát csak nyilvántartják, bevallják, tárgyhavi bevallásukban pedig levonják. Ugyanezt egy kisebb – például kilencmilliárd alatti – forgalmat lebonyolító cég nem teheti meg, a 25 százalékos import-áfát azonnal be kell fizetnie, ez pedig esélyegyenlőtlenséget, versenyhátrányt jelent. Ez az alkotmányellenes állapot az összeghatárok eltörlésével megszűnne.
