Az ellopott autók nagyobb része "lábon" elhagyja Magyarországot. A fő kiviteli irányok Ukrajna és Románia, de komoly a Szerbiát célzó s az onnan "átmenő" - görögországi vagy épp törökországi - forgalom is. A tolvajok számára új lehetőségeket kínált a schengeni határnyitás: egyre több autót visznek ki Ausztrián keresztül, hogy azután több más államon átutaztatva a már említett balkáni útvonalon jussanak új "tulajdonosaikhoz".
Az elmúlt években terjedt el az a trend, hogy az ellopott autókat észak-olaszországi kikötőkben behajózzák, s ezt követően Görögországban vagy épp valamelyik észak-afrikai államban keresnek az autóknak új tulajdonosokat. Az egyik legnagyobb magyarországi - lízingcsalásból - származó kontingens nyomára körülbelül két évvel ezelőtt a Peloponnészoszi-félszigeten bukkantak a magyar hatóságok: a már görög tulajdonosoknál lévő autók visszaszerzése komoly akadályokba ütközött, mivel új tulajdonosaik "jóhiszeműen" jutottak hozzájuk, a görög szervek pedig azt jelezték, hogy mivel a törzskönyv nem "bevett" uniós okmány, annak hiánya nem tűnt fel nekik.
Az ellopott gépjárművek másik része alkatrészekre bontva kerül újrafelhasználásra - zömében Magyarországon. A közelmúltban ugyan volt rá példa, hogy a rendőrök egy ausztriai autóbontóban magyarországi és egyéb más kelet-európai országokból származó autóalkatrészeket találtak, de ez a ritkább. A magyar rendőrök és a társhatóságok viszonylag folyamatosan razziáznak a hazai autóbontó telepeken, de időről időre új és új illegális bontókba botlanak.
A meglovasított autók egy harmadik csoportjánál az azonosító jelek eltüntetésével, átírásával megkísérlik az újbóli hazai forgalomba helyezést. Ennek ugyanakkor jórészt gátat szabott az eredetiségvizsgálat. Hogy nem mindenható ez a megoldás sem (az eredetiségvizsgáló lefizethető), arra jó példa, hogy egy nagy értékű BMW-t (más-más motor- és alvázszámmal) több lízingcéggel is megfinanszíroztattak mintegy másfél éve.
