Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Milyen év előtt áll a hazai biztosítási piac?
- Az adatokból egyértelműnek látszik, hogy komoly visszaesésre készülhetünk fel. Az életágban az egyszeri díjas biztosítások kötése drámai mértékben zuhant az első negyedévben, de az új folyamatos biztosítások kötése is visszaesett. Ennél is komolyabb gondot okoz, hogy jelentősen megugrott a korábbi életbiztosítások idő előtti visszavásárlása. Jól látható, hogy az embereknek nincs túl sok befektetni való megtakarításuk, akik pedig megszorulnak, a veszteségek ellenére is hajlanak arra, hogy a biztosításuk felmondásából szerezzenek maguknak pénzt a folyó kiadások fedezésére.
- Mennyire reális az a vélekedés, amely szerint megnő az ügyfelek érdeklődése a tényleges védelem iránt?
- A visszavásárlások most még nem erre utalnak, de hosszabb távon ezzel számolunk. A másik oldalról viszont látni kell, hogy az ügyfél jórészt azt veszi meg, amit ajánlanak neki. Ezért a biztosítási védelem iránti igény fejlesztéséért nekünk is sokat kell tennünk. A saját értékesítő hálózatunkban is meg kell találni a megfelelő ösztönzést arra, hogy a megkötött új szerződésekben a kockázati rész erősebb legyen.
- Vagyis döntően a jutalékon múlik a dolog...
- A jutalékokban már nincs túl sok tartalék. Azonos jutalékszint mellett ugyanakkor a megtorpanás egész biztosan megritkítja majd az értékesítői hálózatokat - az értékesítői piac szűkülése már az év végére szemmel látható lesz.
- Nem lesz majd olyan tulajdonos, aki a piacszerzésért bevállal extra juttatásokat, tovább növelve a jutalékszinteket?
- A jelenlegi helyzet nem az új szerzésről szól. A felelősen gondolkodó tulajdonosoknak most az a legfontosabb, hogy a cégeik ismerjék saját kockázataikat, védjék tőkeerejüket és tartalékaikat. A magyar biztosítók ezen a téren nyugodtak lehetnek: a befektetési portfóliót komoly veszély nem fenyegeti. Úgy is mondhatom, most jól jött a korábbi évek messzemenően konzervatívnak mondható, unalmas befektetési stratégiája. Rövid távon csak akkor keletkezhet gond, ha az új üzletek volumene már nem lesz képes fedezni a lejáró és visszavásárolt szolgáltatások miatt fellépő forrásszükségletet, ekkor ugyanis a biztosítóknak hosszú lejáratú állampapírjaikat kell majd eladniuk, tetemes veszteséggel. Ez azonban ma még korántsem fenyeget. Emellett felértékelődik a stabil, jó összetételű portfólió. A kompozit biztosítóknak épp ezért most viszonylag jó a helyzetük, mivel a vagyonbiztosítások stabil, kiszámítható jövedelmet jelentenek.
- De a válság a vagyonbiztosítások terén is komoly változásokat okoz.
- A közvetlen hatás az, hogy bizonyos gazdasági ágak visszaesésével párhuzamosan a biztosítási fedezet iránti igény is csökken. Az építőipar mélyrepülése nyomán például a korábbi töredékére zuhant az építés-szerelési biztosítások állománya. Eközben számottevően növekednek a kockázatok: statisztikai tény, hogy válságban gyakrabban gyulladnak ki a gyártócsarnokok. A biztosítási csalások várható növekedése az ellenőrzés hatékonyságának növelését követeli meg, ami a költségoldalra is hatással van. A másik oldalon ugyanakkor a verseny is meglátszik: a partnercégek is egyre jobb fedezetet kívánnak meg, mind jobb áron - komoly az árnyomás a vállalkozóivagyon-piacon.
- Hogyan lehet ez ellen védekezni?
- Komoly lehetőség van ezen a területen. A kis- és középvállalkozások döntő részének nincs biztosítása, általános az alulbiztosítottság. A biztosítók feladata, hogy proaktívan mérjék fel, mire is van igazán szüksége az ügyfélnek: az olyan kockázatok, amelyek nem hordoznak valódi veszélyt, kikerülhetnek a feltételekből, viszont egyéb esetekben biztos, hogy szükség van a fedezetek módosítására. Az a partner, aki azt érzékeli, hogy a biztosító valóban az ő szükségleteit igyekszik leképezni, nyitottabb ügyfél lesz.
- A piacról már beszéltünk, most beszéljünk a szabályozásról. Külön jelentőséget ad ennek az új kgfb-törvény, amelyet épp most tárgyal a parlament. A szakma jó része erős aggályokat fogalmazott meg az új törvény bizonyos pontjaival szemben. A csődalap, ha jól sejtem, önnek sem tetszik...
- A magyar kgfb-piac egyszer már tönkrement, bár erre már talán kevesen emlékeznek. Akkor a tartalék és tőke nélküli Állami Biztosító-utód Hungária óriási veszteségeket halmozott fel, az államnak pedig fontolóra kellett vennie, hogy elszámol és bezárja ezt az üzletágat. Ekkor érkezett az Allianz- és a privatizáció nyomán normalizálódott a helyzet. A mostani helyzetben sok a hasonlóság. Viszont aligha hiszem, hogy bármelyik nagy biztosító tőzsdén jegyzett tulajdonosa most szívesen belemegy egy, a tőkéjét szinte bizonyosan csökkentő megoldásba. Ráadásul a "csődalap" ebben a formájában továbbra is lehetőséget adna arra, hogy a piac egyes szereplői felelőtlen árversenyt játszhassanak annak biztos tudatában, hogy probléma esetén majd a többi szereplő állja a számlát. Ugyanakkor a versenyszempontok sem törvényesíthetik a kockázatoktól messze elszakadó díjképzést. Éppen ezért bízom abban, hogy a jogalkotók is belátják: a jelenlegi szabályozás hiányosságaiból fakadó árat nem a piac tisztességes szereplőivel kell megfizettetni.
- Ezek a mondatok a 2009-es Allianz-tarifa ismeretében meglehetősen érdekesek. Hogyan tudtak akkor számos területen 30-40 százalékot vágni a díjaikból?
- Stratégiai döntést hoztunk: csak a lakossági szegmensekben versenyzünk, eközben pedig lényegében kivonultunk a rendkívül magas kárhányaddal bíró vontatószegmensből. Egyszerűen a jövőben nem vagyunk hajlandók a lakossági oldalról keresztfinanszírozni a haszongépjármű-piac veszteségeit. Elsősorban ez áll az Allianz díjcsökkentése mögött, illetve az, hogy rendkívül kemény költségcsökkentést hajtottunk végre ezen a területen (is). Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy a "rabló díjszabások" ideje lejárt: a kgfb-biztosítások árszintjét döntően a személyi sérüléses károk körül kialakult bírósági kártérítési gyakorlat szabja meg. Ezzel kapcsolatban pedig azt kell látni, hogy a magyar bíróságok rohamtempóban haladnak az uniós szintek felé: néhány éve a gépjárműkárokon belül 80 százalékos arányt képviseltek a "pléhkárok" - mostanság már 70 százalék körül állunk, miközben mondjuk Németországban a karosszériakárokra kifizetett pénzek a teljes kártérítési össze alig 40 százalékát teszik ki, a többi a személyi sérülések után fizetendő kártérítésre megy el. A helyzet változására minden felelős szereplőnek fel kell készülnie.
- Racionalizálással, ugye? Az Allianz ezen a téren jól állhat - hamar híre ment annak, hogy Kisbenedek Péter alaposan belekezdett a változtatásokba. A hét végével például az Allianz Bank alapító vezérigazgatója távozik a cégcsoporttól...
- Ez egy régóta tervezett váltás volt: Farkas Ádám az Allianz Bank beindítását kapta feladatául, amit sikerrel teljesített, és így adta át a stafétabotot helyettesének, Hegyi Gábornak. Természetesen vannak és lesznek is személyi változások, az Allianz új stratégiájának megvalósítása a felsővezetői posztokat sem hagyja érintetlenül. Az Allianz korábban egy igen érdekes szervezeti hierarchiában működő, sok szempontból kézi vezérelt struktúra volt. Az első feladat épp ezért a hierarchizált regionális struktúrából az értékesítési struktúrára történő áttérés megszervezése volt. Ez természetesen együtt jár az overhead-költségek megkurtításával is: az adminisztratív és a vezetői szintek jelentősen csökkennek az értékesítésre összpontosító új szervezeti rendben. A cél egy jobban automatizált, kisebb költséggel működő szervezet létrehozása. Az informatikai fejlesztés révén indulhat el az átszervezés harmadik eleme, a kárrendezés, a kárelbírálás, a kárügyintézés gyorsítása és automatizálása, racionalizálása. Ez a mi esetünkben nem feltétlenül jelent kiszervezést: a saját kárügyintézői hálózat számos területen komoly előnyt jelent.
