- Hogy látja, a jelenlegi válságot alapvetően mi idézte elő?
- Előrebocsátanám, hogy nemcsak Magyarországon vannak nagy bajok, hanem az egész világon mindenütt. Angliában, ahol élek, azért okolják a kormányt, mert amikor jó idők voltak, akkor eladósodtak, ahelyett hogy spóroltak volna. Azt hiszem, akár Magyarországra, akár bármelyik fejlett országra egyaránt érvényes, hogy túl sokat költöttek az emberek, és arra nem gondoltak, hogy ezt meg is kell keresni. A mostani helyzet kialakulásáért tehát mindenki felelős, nemcsak a kormányok, hanem az emberek is, mert túl sok hitelt vettek fel.
- Mikor állhatnak növekvő pályára a régiós tőkebefektetések?
- Véleményem szerint mostantól számítva legalább másfél-két év kell, hogy az egyensúly helyreálljon. Persze sokan fogják mondani, hogy ha ezt tudtam volna, miért nem léptem két évvel ezelőtt. Most nagyon nehéz pénzhez jutni. Vigyázni kell arra, ami még van, nem újabbakkal foglalkozni. De vannak olyan vállalatok és lehetőségek - ha az ember komolyan utánanéz -, aminek van jövője.
- A corporate finance-en belül mi volt a szakterülete?
- Kibocsátásokkal foglalkoztam, amiből most nem sok van. Érdekes a private equity helyzete, sok ilyen vállalkozás most nagy bajban van. Vannak olyanok, akik nemrég vették fel a pénzt, de a legtöbbnek nehéz a helyzete - és ezt nem mint bennfentes mondom -, mert némely dolgokat őrült drágán vettek. Például az amerikai Hilton szállodaláncot hatalmas összegért vásárolták föl a válság előtt. Ugyanakkor a feketeleves még csak ezután jön. Nagyon nagy lesz a munkanélküliség, és sok helyen lesznek tüntetések - mint ahogy voltak nemrég Görögországban.
- Mit tehetnek azok, akik hitelből hajtottak végre felvásárlásokat?
- Imádkozzanak.
- Hamarosan lejárnak a Richter átváltoztatható kötvényei. Mit gondol, ilyen nyomott árfolyamon élni fognak az átváltással a kötvényesek?
- Bízom benne, sikerül majd egy politikai megoldást találni erre, de ebben a kérdésben Bogsch úr (Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója - a szerk.) az illetékes. Mindenki elismeri, hogy a Richter egy gyöngyszem. Magyarországon a kémiaoktatás mindig az egyik legjobb volt, és van egy hely, ahol ezeknek az embereknek munkát tudnak adni. Mert a Richter nemcsak fontos gyártó, az legalább ilyen fontos, hogy kutatásra, a legmodernebb technológiákra mennyit költöttünk.
- Megőrizheti a Richter hosszú távon a függetlenségét?
- Úgy vélem, igen. Ez azért fontos, mert egy őrült buta helyzet ez: az állam sok pénzt ad ki arra, hogy nevelje az embereket, ahhoz, hogy külföldön kapjanak állást. Azért fontos, hogy maradjon Magyarországon egy olyan első osztályú vállalat, szervezet, amely ezeknek az embereknek jó lehetőséget tud adni.
- Ha felvásárolnák a Richtert, akkor mindez megszűnne?
- Persze, mert azonnal átvinnék a kutatást a saját országukba. Különösen most. Csak nézze meg, mit csinálnak az amerikaiak a General Motorsszal, vagy mit csinál Sarkozy úr, aki egyébként nagyon jó barátom. Most csak Franciaország érdekli, a többiek nem. Ezért nagyon fontos megtartani a Richtert magyar kezekben.
- A válság kapcsán egyesek a közgazdaságtan válságáról beszélnek. Mit tehet hozzá a szakma a megoldáshoz?
- Azt hiszem, ami Európában történt, ahhoz nem sokat, de Amerikában, ahol megvették a subprime-okat és feldarabolták, ott van a megoldás. Stan O'Neil, a Merrill Lynch elnöke 2007 novemberében bejelentette, hogy cége 8 milliárd dollárt bukott. Erre kirúgták, de 20 millió dollár végkielégítést adtak neki. Emlékszem, ugyanekkor volt egy konferencia, ahol egy Lindsey nevű úriember tartott egy előadást. Ő 1991-ben a Fedben volt felelős a Savings and Loan ügyért, és az akkori takarékszövetkezeti csőddel kapcsolatban azt mondta: nekünk három évig tartott rendbe hozni a dolgokat, s ehhez sok kormányzati pénzre volt szükség, de mi tudtuk, hogy hol vannak az eszközök. Most viszont senki nem tudja, hogy hol vannak az eszközök. Azt is mondta, hogy 2008 egy rémes év lesz - és mint látjuk, az is lett -, és 2009 se lesz sokkal jobb.
- Mit gondol, mennyi ideig tarthat a válság?
- Én azt hiszem, hogy 2010-ben meglátjuk a fényt az alagút végén.
