Hangolás kérdése
Korábban gúny tárgya volt, hogy Csányi Sándor és a banklobbi csak annyit tudott elérni, hogy Gyurcsány Ferenc az OTP Bank székházában jelentette be a banki különadó bevezetését. Pedig tudható: a legnagyobb hazai bank vezetője addig is, akkor is (és azóta is) számottevő eredményt mutathat fel. Épp ezért furcsa, hogy most úgy tűnik, homokot markoltak a bankárok.
Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a Magyar Bankszövetség vezetése a nyilvánosság ereje helyett még akkor is a kamarillapolitika lehetőségében hitt, amikor látható volt: összeállt a nagykoalíció a bankok megrendszabályozására. Annak a (mint később kiderült, távozó) miniszterelnöknek írtak - megkésve, már csak a végszavazás előtt - levelet, akiről az elmúlt év során számtalan esetben kiderült: előszeretettel áll minden olyan kezdeményezés élére, amely legalább csak kicsit is reményt ad arra, hogy a megszorítások mellett halovány népszerűséget kölcsönözzön neki. Nem vettek tudomást arról, hogy a Gazdasági Versenyhivatalt maga Gyurcsány Ferenc biztatta "megalkuvás nélküli" - egyes értelmezések szerint kissé ész nélküli - harcra a fogyasztói érdekekért. Meg sem próbáltak kiegyezni.
Nincs olyan ország, ahol kedvelnék a bankárokat - és ez így is van rendjén. De talán Magyarország az egyetlen hely, ahol az elmúlt időszakban a pénzemberek annyit sem tudtak elérni, hogy - legalább a háttérben - egyáltalán hallathassák hangjukat.
Kíváncsian várom: most majd új hangra szorítják őket?
