Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
- Régiónkban - de Magyarországon bizonyosan - az emberek nem igazán nevezhetők megtakarítónak. Mi lesz, ha a válság miatt nem növekednek majd az életbiztosítási díjbevételek?
- Ha más nem is, a pénzügyi válság megmutatta, hogy az emberek nem folytathatják eszközeik felélését: a túlfogyasztás helyett fontosabbá vált, hogy valódi értékkel bíró megtakarításokat képezzenek, jövőjük érdekében stabilitást és időskorra biztos bevételt biztosító megoldást keressenek. Ez különösen fontos az egyéni jólét szempontjából fejlődőnek számító országokban, így a kelet-közép-európai régióban. Az előző tíz évben az életág e piacokon nemcsak a gazdasági növekedés miatt, hanem jelentős részben az öngondoskodási igény emelkedésének köszönhetően bővült. Az itt élőknek fontos, hogy folytassák a felzárkózást a nyugat-európai országokhoz, ahol az olyan megtakarítási termékek, mint például az életbiztosítások, sokkal elfogadottabbak. A régió polgárai egyre jobban felismerik, hogy valamilyen módon gondoskodniuk kell a nyugdíjazás utáni bevételeikről. Válaszként egyre többen választják az életbiztosítást, 2008-ban a fejlődő piacokon 20 százalék feletti életbiztosítási díjbevétel-növekedést realizáltunk. Még ha visszafogottabb lesz is a növekedés a jövőben a biztosítási terület e részén, az a trend aligha törik meg, hogy az üzletág növekedése megelőzi a GDP-bővülés szintjét. Így az életág növekedési alapjai stabilnak mondhatóak.
- Véleménye szerint mennyi idő alatt térhet vissza a bizalom a befektetési (unit-linked) életbiztosítások iránt?
- Nem szabad elfelejteni, hogy az életbiztosítási termékek természetüknél fogva hosszú távra szólnak - még akkor is, ha az értékesítés során ezt sokszor háttérbe szorítják más érdekek -, így létjogosultságukat nem szabad rövid távú piaci események kapcsán megkérdőjelezni. Az ügyfelek - Nyugat-Európában bizonyosan - még mindig megbíznak az unit-linked termékekben, biztonságosnak tartják azokat. Ennek ellenére látható, hogy a következő hónapokban a biztonság dominálja majd a döntéseket, így természetesnek látszik, hogy megnő a klasszikus, kockázati életbiztosítások iránti kereslet.
- Sorra jelentik be a kormányok, hogy segítséget nyújtanak a bankoknak. Nem lenne itt az ideje, hogy a biztosítók is segítséget kérjenek, hiszen nekik is számottevő veszteségeik voltak?
- Azt kell mondjam, a legtöbb biztosító sokkal jobban fel volt készülve a válságra, mint a hitelintézetek. Ennek is köszönhetően sokkal kevésbé sérültek meg a krízis első körében, amikor az még az amerikai jelzálogpiaci válság hatásaira koncentrálódott: az iparágnak marginális volt a subprime-leírási vesztesége. Ugyanakkor ahogy a jelzálogpiaci válság globális krízisbe fordult, a biztosítóknak sikerült a tőkepiaci értékvesztést viszonylag kézben tartaniuk. Úgy vélem, a biztosítók most abból profitáltak, hogy korábban, a dotcomlufi kipukkanása után megtanulták a leckét és még konzervatívabb befektetési politikát honosítottak meg gyakorlatukban. A biztosítók vélhetően a jövőben is fenntartják a rendkívül szigorú befektetési irányelveiket.
- Ennek ellenére érdekelne, milyen szintű konszolidációra számít a biztosítási piacon.
- Ahogy azt korábban a japán piacon bekövetkezett változás is megmutatta, konszolidáció lesz, de a biztosítási piacon a változás nem hirtelen következik be. Egyrészt a cégek piaci értéke történeti mélypontokat verdes, másrészt viszont a pénzügyi válság egyfajta stressz-tesztként inti a biztosítókat, hogy ügyfeleik - és tulajdonosaik - érdekében visszafogottabban viselkedjenek. Ha egyáltalán el is gondolkozik bármelyik biztosító ilyen terveken, annak feltétele ma biztos az, hogy eközben ne sérüljön a tőkehelyzet és a szolvencia. Úgy vélem, számos biztosító kétszer is meggondolja majd, mielőtt lecsap egy kínálkozó lehetőségre. Az Allianz szándéka az volt, hogy a régióban stabil, biztos pozíciót érjen el - cégvásárlásainkra akkor került sor, amikor a biztosítókat még olcsón lehetett megvásárolni. A jelen helyzetben nem lehet és nem is akarunk mást tenni, mint megmaradni a piacainkon és organikus növekedéssel fejlődni. Teljesen nem zárjuk ki az akvizíciót, de garantálom: ilyen esetben is óvatosak és konzervatívak leszünk. Ami Magyarországot illeti, sok pénzt fektettünk be a magyar vállalatcsoportba, amely mára stabil, jó értéket képviselő vállalattá vált, s amelynek az értéke a fejlődés nyomán folyamatosan növekszik. Elégedettek vagyunk a piacvezető magyar biztosító teljesítményével, ám a jövőbeli feladatokhoz szükség van a folyamatok újrastrukturálására. Ennek végrehajtására álláspontom szerint Kisbenedek Péter személyében a legjobb szakembert találtuk meg.
