Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hitelpiaci válság kiváltotta forrásszükséglet, illetve a kockázatoktól való félelem miatt a hazai hitelintézetek jó része komolyan szigorította az úgynevezett nagyhitel-kihelyezéseit. Hallani olyan bankról, ahol kvázi leálltak a nagyvállalati és projekthitelezéssel, ám ennél is általánosabb az a gyakorlat, hogy a pénzintézetek felülvizsgálat alá veszik a nagy-, szindikált- és projekthiteleiket és az átértékelés nyomán kockázatosabbnak ítélt követeléstől igyekeznek megszabadulni.
Akad pénzintézet, amely - mára már elég ismerős technikát követve - a követeléseket "becsomagolja", kötvényesíti, majd ezekre a kötvényekre keres befektetőt. Természetesen ezeknél az értékpapíroknál viszonylag pontosan tudható, milyen elemekből áll össze a mögöttes portfólió. A kötvények lejegyzői információnk szerint csak nagy nemzetközi pénzügyi intézmények lehetnek, számukra végzik el mintegy névre szólóan az értékpapírosítást.
Más bankok a felülvizsgált portfóliót a másodlagos piacon értékesítik. Azt, hogy ezek a követelések messze nem rosszak, mindennél jobban jelzi , hogy híreink szerint egy-egy ilyen eladott nagyvállalati kölcsönön csak mintegy 1,5 százalékpontot veszít az értékesítő bank. Milliárdos tételek esetében ez persze nem csekély veszteség, de így a kockázati kitettség is csökken és - ez is szempont lehet - oldódik a forráshiány. A friss pénzt pedig akár más, jobban jövedelmező, de bizonyosan kevésbé kockázatos kölcsönbe forgathatják. Azt, hogy nem könnyű ma ilyen másodlagos követelésekre vevőt találni, jól bizonyítja, hogy a bankok jelentős része ma komolyan házal a potenciális vásárlóknál saját portfóliójával.
