Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A Magyar Gyógyszerész Kamarához (MGYK) nemrégiben több bejelentés is érkezett arról, hogy az egyik gyógyszergyártó cég kezdeményezésére egy bank áruhitel-konstrukciót dolgozott ki a magas térítési díjú orvosságok vásárlásához. A szakmai köztestületnél aggódva figyelik a jelenséget. A kamaránál lapunknak azt mondták: egy-egy ilyen akció révén igen komoly a veszélye annak, hogy a patikus - akarata ellenére is - egy pénzintézet ügynökévé válik.
Úgy tudni, a hitelfolyósításra csak 20 ezer forint fölötti vásárlás esetén van mód, ám aki eléri ezt a limitet, szokatlanul könnyen jut hozzá a kölcsönhöz. Értesüléseink szerint mindössze egy 30 ezer forintot meghaladó rendszeres havi jövedelmet és minimum három hónapos folyamatos munkaviszonyt igazoló dokumentum kell az érvényes taj-kártya mellé. A rugalmasság ára a teljes hiteldíj mutatóban (thm) tükröződik, amelynek mértéke 29 és 40 százalék között van.Az MGYK illetékesei szerint a gyógyszerek hitelre történő vásárlásának lehetősége több szempontból is aggályos. Egyebek mellett olyan drága (és akár felesleges) készítmények megvételére is ösztönözheti a vásárlót, amelyeket eredetileg nem akart megvenni. Ez az esetleges egészségkárosítás mellett más negatív hatással is jár. Például fokozott gyógyszerfogyasztásra ösztönzi a lakosságot, amely igencsak ellentétes az immár több mint egy éve hatályos gyógyszer-gazdaságossági törvény elveivel és hosszú távú céljaival - jegyezték meg a szakmai szervezetnél.
A kamara szakértői úgy vélik, a legnagyobb veszélyt az jelenti, hogy az akcióban megjelölt alsó értékhatárt jellemzően a rendszeresen nagy értékű vásárlást lebonyolító, krónikus betegek érik el. Ők azok, akik aligha vannak kisegítve egy-egy hitellel, számukra egy folyamatos támogatás lenne az igazi segítség. A patikákban kínált gyorskölcsönre viszont "rákaphatnak" a rászorultak, így könnyen adósságspirálba kerülhetnek.
Az MGYK-nál elmondták azt is: az orvosok vényírási gyakorlatát megregulázni szándékozó rendelet dacára nem változott jelentősen a doktorok gyógyszerrendelési gyakorlata, legalábbis a drága készítményeket illetően. Ennek az oka, hogy a "nagy térítési díjú" kategóriába főként speciális, más szerekkel nem kiváltható orvosságok tartoznak, amelyeket ritka, keveseket érintő betegségeknél alkalmaznak. A legdrágább készítmények közé változatlanul a daganatos betegek gyógyszerei, bizonyos antibiotikumok, illetve a központi idegrendszerre ható orvosságok tartoznak. Elgondolkodtató tény, hogy - miközben a depresszió népbetegség - az e célra alkalmazott úgynevezett pszichofarmakonok az árlista élén szerepelnek mostanában.
