Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Végéhez közeledik a völgyhídsztori, szerdán ugyanis átadják az M7-es Zamárdi–Balatonszárszó közötti mintegy 15 kilométeres szakaszát, amelynek része a 1872 méter hosszú kőröshegyi völgyhíd. A híd története a 90-es évek elején kezdődött – mondta Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. elnök-vezérigazgatója a tegnapi sajtóbeszélgetésen. Három nyomvonalváltozat rajzolódott ki az említett szakaszra: az egyik szerint a Balatontól öt kilométerre haladt volna a sztráda, a másik (mára megvalósuló) variáció 10-15 kilométerre helyezte a nyomvonalat, míg a harmadik szerint a tótól 20-25 kilométerre haladt volna az autópálya. Mindegyik felvetett kérdéseket, az utóbbi variáns kapcsán például megfogalmazódott, hogy a településekkel történő összekötése drasztikusan megnövelte volna a beruházás költségét. Az említett útszakaszra az elmúlt évtizedben egyébként összesen 47 különböző terv készült, amelyekből csak egyet, vagyis a völgyhidas változatot támogatta mindkét érintett önkormányzat (Kőröshegy, Balatonföldvár), így ettől kezdve már nem volt kérdés, hogy milyen megoldás születik a sztráda folytatására, hiszen a beruházáshoz elengedhetetlen az önkormányzatok jóváhagyása. Ettől kezdve a különböző engedélyek beszerzése vitte az időt: 2002-ben elkészült az engedélyeztetési terv (Uvaterv), majd pedig következtek a tárgyalások a kiszemelt építővel, a Vegyépszer vezette konzorciummal, amelynek végén megszületett a döntés egy acélszerkezetű híd építéséről. A kormányváltás azonban keresztülhúzta ezeket a számításokat, s a tárgyalásos eljárást immár egy közbeszerzési pályázat váltotta fel. Ennek győztese a Hídépítő–Strabag páros lett, amely végül 76 milliárd forintért készítette el az időközben áttervezett hidat és a hozzá kapcsolódó sztrádát. (A Vegyépszerrel folytatott tárgyalásokon 87 milliárdos költségben állapodtak meg, ráadásul az acélszerkezet korróziója miatt idővel legalább ennyit kellett volna költeni a hídra – tette hozzá Reményik.) Arra a kérdésre, hogy a 47 változat közül melyik lett volna a legolcsóbb, ma már nem lehet választ adni, többek között azért, mert csak az említett, megvalósult variációra készült költségtanulmány. Valószínű azonban, hogy a Balatontól öt kilométerre vezető híd megépítése lett volna a legolcsóbb, ami – a településszerkezetből fakadóan – keresztülszelte volna Kőröshegyet. A völgyhídon, amelyen az európai gyakorlat szerint nem épült leállósáv, 100 kilométeres sebességgel lehet közlekedni.
