Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A hazai lízingtársaságok címjegyzékeket köröztetnek egymás között: hajléktalanszállók, illetve olyan lakások kerülnek fel a listára, amelyekbe akár 30-40 magánszemélyt is bejelentettek. Egyre gyakoribb ugyanis, hogy hajléktalanok irataival vásárolnak minimális önerő mellett gépkocsikat. De ez – állítják a lízingcégek – csak a jéghegy csúcsa. Vélekedésük szerint ugyanis a szervezett bűnözői körök egyre inkább rátalálnak a lízing adta „lehetőségekre”: sokkal könnyebb úgy elvinni egy autót, ha a kulcsa is náluk van. Márpedig a lízingcsalással ez megoldható.
A lízingcégek vélekedését az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) adatai is alátámasztják: miközben a gépjárműlopások száma 2006-ban 440-nel csökkent az előző évhez képest, addig a lízingcsalások száma 686-tal nőtt, s hitelsértést is 53 esettel többször követtek el, mint 2005-ben. Ráadásul a rendőrség maga is arra figyelmeztet: nagy a látencia a lízingcsalásokkal kapcsolatban, hiszen a „tulajdonosok” a bűncselekményt úgy próbálják palástolni, hogy valótlan tartalmú feljelentést tesznek, amely szerint ismeretlen tettesek eltulajdonították a gépjárműveket.
A gond nem csupán a lízingcégeké: a „tulajdonosok” az ellopott autó után a biztosítótól is bekasszírozzák a lopáskár után járó kártérítést.
Az egyik lízingcég vezetője szerint a csalók elég rutinosak: nemcsak a lízingcég figyelmének tompítása érdekében fizetik be az első egy-két törlesztőrészletet, hanem azért is, mert így más büntetési tétel vonatkozik rájuk, mint „szimpla” lopás esetén. (Ráadásul nem is túl sokat kockáztatnak: ma is akad olyan biztosító, amely az első 3 hónapban avultatás nélkül, új értéken térít.) Az ORFK szakértői szerint ugyanakkor a minősítő körülmények függvényében még így is 2–8 évig terjedő szabadságvesztést kockáztatnak az elkövetők, akik azonban rendszerint a háttérben maradnak. Az így ellopott autók egy része a hazai illegális bontókban végzi, más részük az úgynevezett „átültetéses” technológiával egy korábban műszaki totálkárossá minősített autó irataival fut tovább. Egészen addig, amíg tulajdonosa meg nem próbálja újra eladni, mert akkor megbukik az eredetiségvizsgálaton.
Persze korántsem biztos, hogy az autó az országban marad, sőt. Az elmúlt időszakban épp ez okozza a legnagyobb gondot a lízingcégeknek. A lízingelt autókkal ugyanis szabadon el lehet hagyni az országot. Egyre gyakoribb, hogy a tulajdonos akkor jelenti be a „lopást”, amikor az autó már átlépte a határt, vagy amikor már új tulajdonosa is megvan. Az ORFK szerint a határon nem lehet fellépni az ilyen autók „kiutaztatása” ellen, hiszen egy polgárjogi szerződés megszegése (a lízingdíj elmaradása) nem alapozhatja meg a határforgalmi ellenőrzést. Ráadásul ma már korántsem csak a keleti országhatárokon keresztül zajlik az autók kicsempészése (sőt, Románia felé jelentősen visszaesett ez a forgalom az ottani adminisztráció megszigorítása után), hanem az EU-országok irányába is mennek szép számmal az autók. Ezek egy része ott kerül forgalomba, de nagyobb részüket ottani kikötőkben behajózzák Afrika felé.
