Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A várakozásokkal ellentétben a Fővárosi Ítélőtábla mégsem mondta ki tegnap, hogy kartellezett vagy sem az az öt autópálya-építő cég (a Betonút, a Debmút, az Egút, a Hídépítő és a Strabag), amely a Nemzeti Autópálya (NA) Rt. 2002-ben kiírt közbeszerzési pályázatán a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) és az elsőfokú bíróság ítélete szerint összejátszott. A cégek képviselői a tegnapi tárgyaláson ugyanis azt indítványozták, hogy az ítélőtábla kezdeményezzen az Európai Bíróságnál előzetes döntéshozatali eljárást a bizonyítékok felhasználásáról. Dönteni pedig van miről: a kartellgyanúba keveredett cégek egyikénél ugyanis lefoglalták azt a feljegyzést, ami ezt támasztja alá. A felperesek viszont azt állítják, hogy részben nem jogszerűen foglalták le az iratot, s az azon található adatok, a beruházásra vonatkozó ajánlati összegek csupán a piac ismeretében született esélylatolgatások.
A felperesek azért kezdeményezték az előzetes döntéshozatali eljárást, mert szerintük az uniós és a magyar joggyakorlat különbözik a bizonyítékok felhasználásáról. Az európai joggyakorlatban ugyanis csak abban az eljárásban használható fel a beszerzett, bizonyítéknak tekinthető dokumentum, amelynek során megszerezték, míg a magyar gyakorlat ettől eltérően más esetekben is felhasználja azt. Ennek helyénvalóságát kérdőjelezik meg tehát a felperesek, s ezért fordultak az ítélőtáblához beadványukkal, amit viszont a bíróság tegnapi végzésében elutasított, mondván, a GVH eljárása még Magyarország uniós csatlakozása előtt kezdődött, így a magyar hatóság nem jogosult arra, hogy az unió bíróságához forduljon ebben az ügyben. A cégek képviselőinek 15 napjuk maradt arra, hogy fellebbezzenek a Legfelsőbb Bírósághoz, így a következő tárgyalás a bíróság nyári szünete előtt vagy szeptemberben várható.
Az érintett cégek minden bizonnyal nem csupán nevük tisztára mosása miatt járnak a bíróságra, hanem annak reményében is, hogy ennek kimondása után egy másik eljárásban visszapereljék azt a 7 milliárd forintot, amit a GVH rótt ki rájuk, s amit időközben befizettek. Márpedig ha a luxemburgi eljárás során kiderül, hogy a nem ezen eljárás kapcsán begyűjtött bizonyíték nem használható ebben az ügyben, akkor a bíróság kezében nem marad konkrét, írott bizonyíték, ami egy kartellügyben szinte alapvetésnek számít. Ha pedig nincs bizonyíték, nem bizonyítható a GVH és a bíróság által vélelmezett kartell. A másik oldalon, a megrendelő NA, pontosabban az állam részéről 28 milliárd forint a tét. Szakértők szerint ugyanis a cégek kartelltevékenységükkel ennyivel károsították meg a büdzsét.
