Erőteljes pátosz lengte körül a magyar termékek magyarságát, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen az elmúl évtizedekben, sőt az elmúlt 150 évben látható, érzékelhető, kézzel tapintható volt a Magyarországon gyártott termék – mondja Kozák Ákos, a GfK Hungária Piackutató Kft. ügyvezető igazgatója. Mint mondta, az előző évtizedekben, sőt az elmúlt évszázadban zárt piacra gyártott a magyar feldolgozóipar és termelt a magyar mezőgazdaság. Még a határokon túl is teljesen természetes volt a magyar eredet. Nem volt kérdés, hol gyártották a terméket. Ám manapság – Kozák szerint – halványulni látszik a mítosz: a fogyasztókat a magyar eredet sokkal kevésbé foglalkoztatja, mint azt gondolnánk. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a vásárló bizalma továbbra is erős a honi termékek iránt.
A GfK kutatásai szerint a magyar vásárló a napi fogyasztási cikkek esetében általában csak az ötödik helyen említi a magyar eredetet. A vásárlás pillanatában az a legfontosabb a számára, hogy jó minőségű legyen. A második szempont, hogy megérje az árát, a harmadik pedig, hogy olcsó legyen. Megdöbbentő tény, hogy a vásárlási döntésben a magyar eredetű árut megelőzi a mesterséges ízesítő és a mesterséges színezék nélkül előállított termék.
Ugyanakkor a kutatási adatok azt mutatják, hogy az eredet hátrább szorulása mellett a magyar fogyasztók zöme határozottan bízik a magyar élelmiszerekben, hiszen szerintük az itthon előállított termékek minősége jó. Viszont az is kiderül, hogy ez nem feltétlenül lokálpatriotizmus, ugyanis a magyar vásárló általában tisztában van azzal, mit hol gyártanak. Sőt: a válaszadók arra a kérdésre, hogy legelsősorban magyar terméket választanak-e, csak 22 százalékban feleltek igennel, ami csak a szlovák és a cseh viszonyulást előzi meg.
Sokkalta erősebb a fogyasztói patriotizmus Lengyelországban, ahol a megkérdezettek 45 százaléka véli helyesnek az állítást. A bolgárok ezt 39 százalékban támogatják, az oroszok 37 százaléka mondja ugyanezt. A felmérésből az is kiolvasható, hogy a magyar vásárló megnézi a termék csomagolásán levő címkét. Éppen ezért nem véletlen az sem, hogy a vevők a GfK adatai szerint a vásárláskor fontos szempontnak tartják az ismert márkaneveket. (Ennek némileg ellentmond a diszkontok előretörése, adott esetben a Lidl rohamos piacszerzése, amely zömében itthon ismeretlen saját márkás termékeket kínál.)
Az ellentmondás abból következhet, hogy itthon nem feltétlenül gondolják a fogyasztók, hogy ha külföldi terméket választanak, hazai munkahelyek szűnhetnek meg. Kozák Ákos szerint a magyar vásárló egyre tudatosabb, és nagyon fontosnak tartja, hogy ezt a hazai feldolgozóipar, a mezőgazdaság is megértse. A nagy múltú magyar – de nem feltétlenül hazai tulajdonú – vállalkozások ezt rendre fel is ismerik: a Coop Rally első napjának végállomásán, a Saga Foodnál például mindent megtesznek azért, hogy felmérve a magyar igényeket, képesek legyenek az ízlés és az elvárások követésére. Többek között ezért tartja jó ötletnek és követendő példának a kezdeményezést. Ám Kozák Ákos arra is figyelmeztet, hogy bár a kreatív ötletek nyilvánvalóan jót tesznek a magyar termékeknek, de az ad hoc kezdeményezések nem minden esetben érik el a céljukat. Nagyon erős állami és szektortámogatásra van szükség. Ennek nem az ideologizálásban, hanem a vevő orientálásában kell megmutatkoznia: ugyanis a vevő ma már nem a szívére hallgat, hanem az eszére és a pénztárcájára gondol. Kevés az eredet hangsúlyozása: a minőségben és az ár–érték arányban rejlik a magyar termékek, a magyar háttéripar erősödése. Kozák hozzátette: más országokban hosszú időbe telik és kemény marketingmunkával jár a hazai termékek elfogadtatása.
Hőnyi Gyula