Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
– Óvatos optimizmussal értékelték az itthoni nyomdapiac aktuális helyzetét a szakmai szövetség Kecskeméten megtartott éves közgyűléséhez kapcsolódó gazdasági konferencián. A szűkös esztendők után sikerült átlendülnie a holtponton a magyarországi nyomda- és papíriparnak?
– Nem véletlenül voltak bizakodóak, ugyanakkor visszafogottak a hazai nyomdaipar fő képviselői, amikor a tavalyi gazdasági évüket értékelték, s felvázolták az idei kilátásokat, mivel e területen eddig nem tapasztalt kettősség mutatkozik a piacon. Az elmúlt években a megrendelésekben a stagnálás volt a jellemző (NAPI Gazdaság/Budatranspack – Printexpo, 2005. október 11., I. oldal), s ezt a piaci helyzetet egyesek a mindennapos takarékos gazdálkodással igyekeztek ellensúlyozni, mások – az általunk is vázolt piaci trenddel számolva – az előremenekülést választva, nagyon óvatos fejlesztésekbe kezdtek. Számos nagy és közepes méretű nyomdától kapott tájékoztatás alapján elmondható, hogy az idei első félévi megrendelések – a tavalyi hasonló időszakhoz képest – mennyiségben és értékben is nagyobbak. Ám a jövedelmezőség – a több munka ellenére – általában nem nő ezzel arányosan. Ennek szinte egyöntetűen az a magyarázata, hogy a nyomdák a vállalási áraikban nem vagy csak igen kis mértékben tudják érvényesíteni a folyamatosan növekvő működési költségeiket. S ahogy az elmúlt években, most sem az alapanyagokhoz – főleg a papír, a festék –, illetve a munkabérekhez köthető a drágulás, hanem a termeléshez nélkülözhetetlen villamos- és hőenergia, valamint az üzemanyagok árai emelkedtek. Az energiaszolgáltatók szinte minden további nélkül növelik a díjaikat, a papír- és festékforgalmazók annak ellenére visszafogottak, hogy tavaly is kilátásba helyeztek egy – legalább a nemzetközi piaci árszintnövekedésnek megfelelő – emelést, ám a hazai versenyképesség megtartása érdekében nem tették. Az alapanyag-forgalmazók idén is jelezték áremelési szándékukat, mivel a jövedelmezőségük került veszélybe, egyelőre nem éltek vele...
– Hogyan lehet ilyen szorításban tervezni, vállalkozni?
– Az előző évek stagnálása idején a nyomdák többsége egyrészt a kiadásait igyekezett csökkenteni, másrészt a nyeresége terhére vállalta el a korábbiakhoz hasonló áron a munkát. Ez utóbbi már nem járható út, a beszámolók alapján mind többen alaposan és átfogóan megvizsgálják a termelési folyamataikat, hogy az eddiginél is jobb hatékonyságot érjenek el. Nehéz helyzetben vannak a nagyobb nyomdák, mivel – éppen a korábbi évek takarékos intézkedéseiből adódóan – meglehetősen kicsi a tartalékuk, ezért a legkorszerűbb szervezet- és munkafolyamat-fejlesztési javaslatok alapján főleg a vállalatirányításban, az informatika hatékonyabb működtetésében, a belső logisztikai rendszerek ésszerűsítésével igyekeznek pénzt megtakarítani, hogy ha már a vállalási árat nem tudják a költségeikkel arányosan növelni, legalább az átlagosan négy-öt százalékos nyereségtartalom megmaradjon. Ezek közé tartozik például az egyértelműbb feladatmeghatározás, annak számonkérése, a szervezeten belüli gyorsabb információáramlás érvényesítése, a megrendelőkkel való intenzívebb kapcsolattartás vagy a nyomdaipari szolgáltatások bővítése. A nyomdai kapacitás növelése, újabb tevékenység bevezetése is a piacon maradást szolgálja. Erre példa az a nyomda, amely eddig szinte csak a könyvnyomtatást vállalta, a kötészetet pedig más végezte, most kisebb-nagyobb beruházás nyomán a teljes „könyvgyártás” az adott vállalkozáson belül zajlik. Egy másik, nagy fővárosi nyomda, amely az elmúlt években – elsősorban a magazinnyomtatáshoz – szinte teljes egészében megújította gépparkját, az utóbbi időben egyre több reklámkiadványt gyárt, amivel szintén erősíti piaci pozícióját. De van olyan vidéki nyomda, amely az elmúlt években nem süppedt bele a kivárásba, hanem a munkatársait piackeresésre ösztönözte, aminek az lett az eredménye, hogy jelentős volumenű csomagolóanyag-gyártásra kapott külföldi megrendeléseket. Egyébként az elmúlt mintegy fél évtizedre vonatkozó elemzéseink megállapításai, az újabb adatokkal felfrissítve, a következő négy-öt évben is érvényesek: a nyomdapiacon további igény várható a különféle csomagolóanyagok gyártására. Ez főleg azoknak a vállalkozásoknak kedvez, amelyek az elmúlt években ezen a téren erősítettek, illetve – megfelelő körültekintéssel – ilyen típusú fejlesztésre készülnek, vállalkoznak. Ugyancsak növekvő megrendelésekkel számolhatnak azok a nyomdák, amelyek a digitális nyomtatásra is berendezkednek, az ennek alapját jelentő technikai eszközök főleg a kis példányszámú megrendelések rövid határidejű teljesítését teszik lehetővé, az eredmény a magas minőségi elvárásoknak is megfelel. Ma még nem látható, hogy a digitális nyomtatás az ofszet eljárás mellett vagy annak erősödő konkurenciájaként nyer-e újabb teret?
– Mihez kezdhetnek azok a nyomdák, amelyeknek nincs elég forrásuk az előremeneküléshez? Mekkora most a hazai nyomdaipari konkurencia?
– Nincs friss összesítés, hogy hány olyan cég működik Magyarországon, amelyik kifejezetten nyomdai tevékenységet, illetve szolgáltatást végez. Előzetes adatok szerint a csőd, felszámolás vagy beolvadás miatt megszűnt nyomdák számának a töredékét sem éri el az újonnan alakultaké. Ez nemigen változtat azon, hogy a becslések szerint 5,5-6 ezer azoknak a bejegyzett vállalkozásoknak a száma, amelyek tevékenységi körében szerepel a nyomdai szolgáltatás. Ezek mintegy 90 százaléka a 10 főnél kisebb létszámú, a többi közepes és nagy nyomda, amelyek viszont az összpiaci árbevétel átlag 80 százalékát termelik meg. A kisebb nyomdák éves szinten legfeljebb 200-300 milliós forgalmat könyvelhetnek el, a közepesek már a félmilliárdot is elérik, nagyobb nyomdának a legalább kétmilliárdos árbevételt teljesítők számítanak. A tízmilliárdhoz közelítők száma a fél tucatot sem éri el. Tavaly – becsült adatok alapján – összességében 150-155 milliárd forint volt az itthoni nyomdapiac bevétele, ami mintegy öt százalékkal több a megelőző évinél, de a jövedelmezőség ezzel nem volt arányos.
– Az első féléves adatok, előrejelzések alapján milyen gazdasági évre számítanak az idén?
– A korábbinál több megrendelésről kaptunk jelzést számos nyomdától. Ez nincs egyenes összefüggésben azzal, hogy az idei választási év. Különösen a közvélemény elé tárt, becsült kampánypénzek alapján mondhatom azt, hogy minimális összegű megrendeléseket kaptak a magyarországi nyomdák a parlamenti választások előtti időszakban, s jelentősebb megbízásokkal az önkormányzati választások idején sem számolnak a nyomdák. Inkább a csomagolóipari megrendelések, valamint a kiadványok számának a növekedése biztató. Ez utóbbiaknál nem tapasztalható példányszám-növekedés, inkább a kiadott könyvek, magazinok címlistája gyarapodott. Az összpiaci forgalom 5-10 százalékkal növekedhet, ám a nyereségesség valószínűleg csökkenő arányú lesz a tavalyihoz képest, átlagban inkább az öt százalék alatti mértékkel lehet számolni. Mindezt annak ellenére, hogy a legtöbb vállalkozásnál még inkább racionalizálják a szervezetet, a munkafolyamatokat. Ez utóbbi jó esetben nemcsak az idei évet befolyásolhatja kedvezően, hanem a következő egy-két évben is hozzásegítheti a magyarországi nyomdákat, hogy állják a versenyt az Európai Unióhoz csatlakozó két új ország – Románia és Bulgária – nyomdaiparával. A képlet viszonylag egyszerű: a magyarországi nyomdapiaci nagyberuházások befejeződtek, ebben az ágazatban manapság a komplex és minőségi szolgáltatásokkal lehet újabb megrendelőket megnyerni. A két EU-tagjelölt országban viszont már zajlanak a fejlesztések, a beruházások megvalósulásával pedig olyan kínálati helyzet alakul ki, hogy – kedvezőbb vállalási ár esetén – egy-egy nagyobb értékű megrendelésnél a tőlünk való távolságnak már nem lesz jelentősége.
